Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

238 537. országos ülé« 1896. január 20-áu, hétfőn. összeírási lajstrom azért rossz, mert az önkormányzat is igen rossz. Azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy nem lehet az önkormányzatot fentartani — és egy filippikát tartott az államosítás érdekében. Nem lehet fentartani — monda — először azért, mert köztisztviselők elegendő számmal nem jelentkeznek ; másodszor azért, mert hiszen lanyha, élettelen maga a bizottsági élet is, mert még a bizottsági tagok sem jelennek meg, és az összeíró küldöttséget is ágy kell fogni falusi jegyzőkből stb. Elismerem, hogy nem jelentkeznek tisztviselők; ámde mit gondol a t. belügyminiszter úr: miért nem jelentkeznek tisztviselők elegendő számmal ? Miért nem élénk, miért nem Jelkes, miért nem buzgó a megyei bizottsági élet ? Mit gondol a t. belügyminiszter úr, mi ennek az oka: talán^ a magyar emberből kiveszett a politizáläsi kedv ? Nem veszett ki. Vagy talán úgy elszegényedett, hogy egy megye területén nines 150—200—400 ember, a ki közügyekkel és politikával foglalkozni tudna, és akarna, a ki a közgyűlésekre bejárjon ? Nem, annyira még nem vagyunk, hála Isten, elszegényedve, de már közeledünk feléje. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát miért nincs érdeklődés a közdolgok iránt, miért vun sorvadóban az úgynevezett megyei önkormányzat? Azért, t. miniszter úr, mert annak nincsen már tartalma. A kosárnak a külseje meg van, de belsejét megették, a belseje elveszett. A vármegyének, mint tudjuk, állami érdekből, a haladás, a nemzeti jólét és előmenetel nagy érdekéből, és a központi államhatalom erőssége ezéljából, fel kellett a régi önkormányzata egy részét áldoznia. Feláldozta részben azt a 48-iki törvényhozás; elvesztette a megye ugyanakkor a követválasztási jogát, elvesztette a parlamentarizmus és haladás érdekében a követutasítási jogát; elvették utóbb tőle, pedig erre már nem lett volna valami nagy szükség, a felterjesztés jogát; elvesztette a bíráskodás jogát; elvesztette az adókivetés jogát; elvesztette az adó kezelésének és az adókivetés ellenőrzésének a jogát; elvesztette a törvények végrehajtásának, a végrehajtás iránt való utasításadásnak jogát, pedig a népek jólétét és szabadságát nemcsak rossz törvényekkel lehet megbénítani, hanem a legjobb törvények rossz végrehajtásával. (Helyeslés a szélső balóldvlon.) Nemcsak a jó törvények óvják meg a szabadságot és jólétet, hanem szükséges, hogy azok a törvények jól is hajtassanak végre. (Helyeslés a szélső balon és baloldalon.) Ez az eszme vezette őseinket akkor, mikor az országgyűlésre bizták a törvények alkotását, de a végrehajtás iránti utasítást megtartották maguknak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ma a legkisebb ég a legnagyobb dolgokban egy belügyminiszteri fogalmazó által alkotott stylgyakorlat szolgál utasításul a vármegyéknek a legfontosabb törvények végrehajtására, (Ügy van! a szélső baloldalon.) És a midőn a társadalom kiváló férfiai, a midőn a vármegyének egykori vezérférfiai látják azt, hogy nekik mindezen jogokhoz nincsen egyéb közük, minthogy ezeket krónikákban vagy versekben olvassák; mikor látják, hogy a törvények végrehajtása sok tekintetbeu rossz, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy nem azért, nem abból a czélból történik kizárólag, hogy a népnek jólétét, kényelmét, és szabadságát mozdosítsa elő, hanem főleg azért, hogy a rubrikák betöltessenek, a statisztika szaporodjék, a közhivatalnokok hatalmaskodásai intézményekké legyenek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a miniszter uralkodj ék az országon : akkor igenis egyenként azt mondják, hogy én erre a közgyűlésére nem megyek. Ez a dolog természetében van. Hiszen a magánjogok közt, vagy is inkább a magántermészetű, de közjogi kérdések közt ott van például a vizjog, ott a kegyúri jogok ellenőrzése, ott az erdők, például a püspökségi erdők kezelésének az ellenőrzése, stb. Ezek minden vármegyének nagyon becses jogát képezték, a melyeknek a vármegyéktől való elvétele bizony nem indokolt. Az az erdőfelügyelő például, a ki most oda ki van nevezve, nem tudom, 3 frt napidíj mellett meg valami szegényes fizetéssel, midőn egy nagy úrról, érsekről vagy püspökről van szó, Nagyváradon vagy akárhol, sem erővel, sem bátorsággal, de még gondolattal sem bir arra, hogy meggátolja, a mit a vármegyék meg tudtak gátolni. Mindez el van véve a vármegyéktől, és a t. miniszter úr gúnyolódva mégis azt kérdi: No hát mit tud az önkormányzat, ha még összeíró-Iajstromot sem tud csinálni ? De, hogy áll a dolog avval a lajstrommal ? Bizony ez a rendszer folyománya. Ennek a rendszernek pedig voltaképeni jellemvonása az, hogy az összeíró, a kit az önkormányzat adott, mintha megsúgta volna neki valaki, pedig nem súgta meg neki senki, Ösztön szerint érzi: ha én a kormánypárt kedvére írom össze a választókat, annak bizonyára kárát aem látom; ha pedig az ellenzék részére írok össze, ennek meg legalább is hasznát nem látom. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Hát az összeírást végzi úgy, a hogy végzi, és még nagy szívességet csinál a belügyminiszter urnak, hogy ha csak 6500 deficzitet mutat fel, de azt nem kutatja ki, hogy az ellenzékből, a független elemekből hány hiányzik? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szóval a t. belügyminiszter úr úgy tesz most a vármegyékkel és az önkormányzattal, a