Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

236 537. országos ülés 1896. január 20-án, hétfőn. volt, Kubinszky pedig egy sánta lakatos. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Már pedig a mikor arról van szó, hogy a nagy pártok egymást hogyan tudják kijátszani, s a mikor arról volt a szó, hogy a bécsi udvar győzzön-e a negyvenes években, 1843-ban és 1844-ben, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ma is arról van a szó!) vagy pedig a magyar nemzet s annak akkori nemzeti pártja, hogy akkor egy sánta szegzárdi lakatos tudta volna kijátszani a hatalmak nagy úrnak tiszttartóját, . . . Hock János: Finesszekkeí! Eötvös Károly: .... és hogy ennek a tiszttartónak minden pénze és minden bölcsesége, a mit tanúsított, abban a sánta lakatosban keletkezett volna, és attól tanulta volna, a Forintos-féle mozgalom és a bécsi udvar is mindazt, a mi 1848-ra vezetett, hogy a reakcziót a sok sánta lakatosok csinálták volna Magyarországon és nem a Pecsovicsok: nos hát, t. belügyminiszter úr, azok az ö tolnamegyei legendái valótlanok, hamisak; egy-két vármegyével tovább méltóztassék keresni, és azon legendák igaz értelmére rá fog jutni. (Úgy van! balfélől.) T. ház! Mindazok a javaslatok, a melyek gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam előterjesztésében benn vannak, a melyek részint az összeírásra, a lajstromok állandóságára, a választási eljárásra, a választásnál közreműködő férfiak ellenőrzésére stb. vonatkoznak, mindazok részint ágy, a mint előterjesztettek, nézetem szerint, helyesek, részint csekély módosítással elfogadhatók lesznek, s annak idején e kérdésekhez mi is hozzá fogunk szólani. Az, hogy a választási lajstrom például a körjegyzőnél tétessék le, csekély oldala a kérdésnek, de e helyett sokkal jobbnak tartom, mint az az ország fővárosában van, hatósági költségen kinyomatni a választási lajstromokat, és minden választónak hivatalból megküldeni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert én minden visszaélés közül, a melyeknek, fájdalom, sokszor tanúja voltam, a leggyíílöietesebbnek tartom, hogy az ellenzéki férfiaknak még a választási lajstromokba való betekintést sem engedik meg, a hol a pártszenvedély magasra nő, s a hol a kormánypárt érdekében van, hogy az ellenzék ne legyen tájékozva a választók számára nézve. Hiába megy az alispánhoz, hiába a belügyminiszterhez, hiába a községi jegyzőhöz, nem kapja meg, tehát még ellenőrizni sem tudják azt, hogy jó-e a lajstrom, nem tudják ellenőrizni a személyazonosságot, mert nincs kezökben a lajstrom. Ennek gyökeresen csak egy módon lehet elejét venni. Minthogy a választó valósággal állami funkcziót végez akkor, mikor választói jogát és kötelességét gyakorolja, nem szabad megengedni azt, hogy ő csak hosszú utánjárással, munkával és költséggel jusson a választói lajstromhoz, mert minden választónak joga megtudni azt, hogy kik az ő választótársai, kik szavaznak ellene, kik szavaznak mellette. Ennek tökéletesen nyíltan kell történnie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha szabad a mai választási törvény keretében megoldanom azon javaslatok számát, melyeket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam előterjesztett, egygyel megtoldanám, s annak idejében javasolni is fogom, hogy a többi tiltott dolgok közt, minő az erőszak, etetés, itatás, hivatalos hatalommal való visszaélés, a Felség ellen való izgatás, az ország egysége és fajunk uralma ellen való izgatás stb. vétessék fel, még pedig megfelelő szankczióval, hogy épúgy tilalmas a felekezeti izgatás is, (Altalános helyeslés.) tilalmas a templomnak, az egyházi szószéknek, az egyházi jelvényeknek és szent eszközöknek kortes czélra való felhasználása. (Helyeslés.) Vlsontai Soma: Benne van a kúriai bíráskodási javaslatban, a miniszter úr indítványozta annak idején a bizottságban! (Felkiáltások: Benne van!) Hock János: De a pap ellen sem szabad ám izgatni! (Derültség a jobboldalon.) Eötvös Károly: A mi a kúriai bíráskodást illeti, Péchy Tamás t. képviselőtársam aggodalmát fejezte ki az iránt, vájjon czélszeru lesz-e, ha a megtámadott választások kérdésében a kúriát teszszük bírónak, és megvallom, egy igen fontos indokot hozott fel, mely elől elzárkóznia még annak sem lehet, ki egyébként a kúria bírákodását óhajtja. Én nekem még több aggodalmam van a kúria bíráskodása ellen. De mindamellett, ha a választási visszaéléseket ezzel jelentékenyen meggátoljuk, én hozzájárulok a törvény elfogadásához, de a kúria bíráskodása helyett én, szerény nézetem szerint, sokkal biztosabb, jobb és függetlenebb bíráskodást tudnék. (Halljuk! Halljuk!) Annak idejében indokoltan elő is fogom terjeszteni. Az én nézetem az volna, hogy a képviselőház ezt a jogát ne adja ki a kezéből, de ne többségének hatalmából gyakorolja, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem sorsoltassák ki 18 képviselő minden bíróságba, ebből 6-ot mellőzhet a megtámadott fél, 6-ot a kérelmező fél, és a megmaradt 6 férfiú a képviselőház elnökének elnöklete alatt döntsön, mert nemcsak az intézményben van a hiba, hanem, hol a pártszenvedélyek az igazságon felííl kerekednek, az egyéni elfogultságban is. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha a sorsra bízott hat bíróban, és a képviselőház elnökében sem bízhatnánk függetlenségük, jogérzetük és elfogulatlanságuk tekintetében, akkor nincsen a világon