Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

232 537. országos ülés 1896, járt így el!) Méltóztassanak csak meghallgatni. Én gróf Apponyi Albert t. képviselő úr minden vádját meghallgattam, kérem ugyanazon higgadtságot az önök részéről is. (Helyeslés a jobboldalon.) És ugyanakkor, mikor ez történt, történt még egy más dolog is, a mire Tuba János t. barátom rámutatott, hogy a néppárt és annak üzelmei ellen még a nemzeti párt vezé reinek most sem volt egy szava sem, a midőn minden nehézményét felsorolta, (Ellenmondások halfelöl.) és én egyetértek Tuba János t. barátommal e részben. A midőn mind ez eltagadhatatlan tény, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon, . . . Ugron Gábor: Kigyó, a melynek a farka mar. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Kérem, ne tessék zavarni a szónokot! Sréter Alfréd: ... ha a közvélemény úgy gondolkozik, hogy majd a jövő képviselőválasztásoknál a választók tömegét liferálni fogja a néppárt és a jelöltek egy részét adja a nemzeti párt. (Ellenmondás és zaj balfelől.) Elismerem, hogy nincs ma, s talán nem is lesz a nemzeti párt férfiai közt egy sem, a ki nem azt mondaná, hogy ő megtagad a másik párttal minden közösséget; de mindaddig, a míg az egyik a fészket előkészíti, és a másik abba beleül, abban a perczben, a midőn ezen kezekből fogadja el a mandátumot: (Közbeszólások balfelől: Mát midőn önök a szélső baloldal kezei

1 öl fogadtak el mandátumokat?) tapasztalásból mondhatjuk azt, hogy a ki ily kezekből fogad el mandátumokat, ily segélylyel szerzi azt meg, az bizonyos kötelezettséget vállal (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hát Körmenden mi történt? A szabadelvű párt vállal kötelezettséget!) és épen azért, mert ezek a kételyek, remélem csak kételyek és tévedések, de tényleg fennállanak, én erre nézve tiszta és határozott választ kérek; és nem kérem azt sem a magam, sem ezen párt részére, a melynek tagja vagyok, hanem kérem az ország és a haza részére, a haza nyugalmának tekintetében; kérem gróf Apponyi Albert t. képviselő úr és pártja részéről az ország millennáris ajándékául, mert ennek a válasznak meg lesz az a követ': ezménye, hogy nemcsak a kedélyek csillapúinak le, nemesak megvalósítható lesz a választások valóságos tisztaságára vonatkozó intézkedések keresztülvitele, de le fogja dönteni azokat a válaszfalakat, melyek köztünk, s leginkább köztünk fennáll anak. Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy ha ez, tudniillik az a határozott biztosítás, hogy a nemzeti párt tagjai a néppárt elvi alapját, eszközeit, üzelmeit elítélik, és azokkal nemcsak szolidaritást soha nem vállaltak, de ezek ellenében velünk együtt a törvény kejannár 20-án, hétfőn. rétén belííl mindent elkövetni hajlandók: ennek a teljes biztosítása lenne a kiegészítője annak, a mit Apponyi Albert t. képviselőtársam idealizmusa felállított, mint a kedélyek megnyugtatására egyedül hívatott árkánumot. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Balogh Géza jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam, Sréter Alfréd beszédére igen kevés megjegyzést teszek. Annyi jó kívánság, a mennyi beszéde elején kisugárzott, olyan bibliai hangulatba ejtett, hogy azt kell tőle kérdeznem, hogy vájjon elvbarátaiban maradt-e még valami jóakarat, a mi erre az általa hirdetett általános békére kényszeríti őket? (Derültség a szélső baloldalon.) De ha az a jó kívánság mind őszinte, a minthogy meg vagyok győződve, hogy őszintén gondolta: miért nem fordult azzal előzőleg Tuba Jánoshoz és a belügyminiszter úrhoz, kiknek beszédéből, észjárásából és érveléséből az a nagy politikai jó kívánság erre az általános békére egyáltalában nem tűnt ki. De nem tűnt ki előttem szóló t. képviselőtársam beszédének második részéből sem az a jó kívánság, úgy, hogy beszéde első és második része között az a különbség van, mintha második részében a jó kívánságokról feledkezett volna meg, első részében pedig az ő valódi, igazi belső érzületéről. Beszéde második részében például kegyetlenül rekriminál, annyi pedig bizonyos, hogy a ki rendes, normális békéä állapotokat akar e parlamentben előteremteni, és azonkívül a társadalomban és az országban is: annak legelső politikai kötelessége az, hogy á múltak rétegeit kivált olyan kemény kézzel ne feszegesse fel, ne rekrimináljon, ne vádaskodjék, már csak azért se, mert megváltoztatni a múltat már úgy sem lehet. Azzal, mit t. képviselőtársam a néppárt ellen felhozott, és a mit Tuba János képviselő úr, valamint a belügyminiszter úr is felhoztak: érdemileg arra nézve sok tekintetben velük egyetértek. Hanem én mégis arra figyelmoztetem t. képviselőtársamat, s a t. túloldalt, hogy ne igen bántsák ők azt a néppártot, hiszen mire a választásokra kerül a sor, illő-fillő marad csak abból a néppártból. Önök felfogadják azokat legnagyobb részben. Láttam én a dolgokat egy két kerületben. Mire majd a nagy ütközetre — politikai értelemben veszem, a választások terén — kerül a sor: attól tartok, de részben számitok is arra, hogy a néppárt, és annak talán legveszedelmesebb része, talán épen a nemzetiségi része, a kormánypárt táborába fog, minő úton, viczinális úton, vagy egyenes irányban, nem tudom (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalon.) — legnagyobb részben átmenni,