Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-537

587. országos ülés 1896. január 20-án, hétfőn. 225 tekintetben való funkeziója írassék körül, bizonyos kontaktus, összhang létesíttessék a jótékony egyletek és a hatóság között, és egyszersmind tétessék a hatóság feladatává, a pontos szegényüffvi statisztika készítése. Kiváló fontossággal bir az, t. ház, hogy a jótékony egyletek működése és a hatóság eljárása közt bizonyos összhang létesíttessék, mert csak úgy lesznek elkerülhetők azok a naprólnapra tapasztalható visszaélések, hogy mig egyes tolakodó szegény nem csak egy, hanem számtalan egyletnél élvez segélyt, a szerényebb, visszavonuló szegény sem a társadalom, sem a község részéről semmiféle segélyben nem részesül. A másik csoportja volna a kérdésnek az, a mely legközelebb rendezést igényel, és az én felfogásom szerint rendezhető is: egyrészt a munka-nélküli munkások, másrészt a munkanélküli csavargók, és a koldulás megszüntetésének kérdése. Mert e tekintetben csakugyan kielégítő a kihágási törvény azon rendelkezése, hogy a koldulás és csavargás büntetendő, nem lehet. Ez irányban okvetlenül preventív rendszabályokról is kell gondoskodni, nég pedig ha másként nem lehet, különösen a közbiztonságot leginkább veszélyeztető csavargókkal szemben, kényszer-dologházak ésj kényszermunka behozatala által. (Helyeslés.) És ha már a szegény ügyre kiterjeszkedtem, engedje meg a t. belügyminiszter űr, hogy felhívjam figyelmét az ezzel némileg kapcsolatban álló elmebetegeknek nálunk valóban teljes mértékben elhanyagolt ügyére is. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni, csak néhány statisztikai adatot hozok fel, melyekből a konzekvencziának levonását a belügyminiszter úrra bízom. (Halljuk!) A'Í 1894-iki népszámlálás szerint Magyarországon, nem számítva a 17.622 főre menő hülyék számát, elmebeteg volt: 10.536. Magában a statisztikában olvassuk azt a megjegyzést, hogy ezek a statisztikai adatok, nem egészen megbízhatók, mert átlagos statisztikai számítás szerint, a mely szerint minden államban 400 főre esik egy elmebeteg — Magyarországon körülbelül 42.000 főre lehetne az elmebetegek számát tenni, és ezzel szemben mindössze három országos tébolyda és néhány magánintézetben összesen 2000-nyi hely áll az elmebetegek elhelyezésére, rendelkezésére, úgy, hogy napról-napra megtörténik, hogy közveszélyes elmebetegek nem helyezhetők el az állami gyógyintézetekben. Bocsánatot kérek, ez csakugyan olyan állapot, a mely orvoslást igényel. Már pedig e helyzetnek orvoslását a társadalomtól várni csakugyan nem lehet, ezen segíteni első sorban az állam feladata, ezt ajánlom a belügyminiszter úr szíves figyelmébe. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII KÖTET. Ezek után, t. ház, áttérek a vitát domináló kérdésre, a választási visszaélésekre ós az ezzel kapcsolatosan felvetett egyéb kérdésekre. Ennek a vitának a vezérmotivuma volt ez, a mely körül az ellenzék részéről e tekintetben felhangzott konkrét és nem konkrét vádak egész kórusban zúgtak fel az egész kormány, de különösen a belügyminiszter úr ellen. Ennek a már nem szokatlan programmá konczertnek mintegy nyitányát képezte gróf Apponyi Albert t. képviselő úr karácsonyi czikke, a melyben a szabad és tiszta választás biztosítása ellenében a békének egy bizonyos formáját ajánlotta fel. A választási visszaélések kérdésével igen röviden kívánok foglalkozni. Tehetem ezt annál is inkább, mert hisz a felhozott konkrét vádakra már egy részről a belügyminiszter úr, másrészről több képviselőtársam megadta a szerintem kielégítő választ. A szabad és tiszta választások felajánlott módjának megvitatása pedig, szerény felfogásom szerint, inkább idején és helyén lesz, a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ; erre nézve a kormány ismételten kijelentette, hogy programmja szerint az nemsokára a ház elé kerül. Mielőtt azonban ezzel a kérdéssel foglalkoznám, előre kell bocsátanom két megjegyzést. Az egyik az, hogy én a választási visszaéléseket nemcsak védeni nem akarom, hanem azokat a legszigorúbban és kíméletlenül elítélem. Elítélem pedig, t. ház, s ebben némi különbség van az én felfogásom és az ellenzék felfogása közt, elítélem pedig, t. ház, ezt nyíltan és kifejezetten, bármely párt javára követtetnek el, kövesse el azokat magánember, vagy tisztviselő, kövessék el azt, különösen a vallás örve alatt, így vélekedve, t. ház, kívánom és óhajtom a szabad és tiszta választásoknak minden emberileg lehető és sajátos viszonyaink keretébe beillő törvényes biztosítását. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy a mi sajátos viszonyaink keretébe illő biztosítását, mert valóban nem akarhatja senki sem, hogy önmagukban szép és ideális czélok felé törekedve, a magyar nemzeti politika gyakorlati követelményeit a magyarság megrontására szem elől téveszszük. A másik megjegyzésem az, hogy én gróf Apponyi Albert karácsonyi czikkét, különösen annak konklúzióját, az ő minden kétségen felüli hazafias érzülete tiszteletreméltó megnyilatkozásának tartom. Nem kicsinylem annak a fellépésnek hatását, mert, ha annak egyéb gyakorlati eredménye nem is volna, mint az, hogy legalább a 6-7-es alapon álló pártok közti parlamenti harczok hevére mérséklőleg hat, s ha nem is lenne egyéb eredménye, mint az, hogy nem az egymástól való eltávolodás, ha29