Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-536
536. országos ülés 1890. január 18-án, szombaton. 215 * 24 forinttal minden tanító után, s az iskolaszékek feljogosíttassanak arra, hogy ezen újabban rájuk rótt 12 forintot a szülékre az egyenes adó arányában kivethessék, és az iskola adóhoz csatolva, községi adóval együtt beszedethessék ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. A miniszter úr azonnal válaszolni kíván. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Abban a helyzetben vagyok, hogy a t. ház engedelmével a hozzám intézett interpelláczióra azonnal megadhatom a választ. (Halljuk ! Halljuk!) Az interpelláczió így hangzik: (Olvassa.) »1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az elemi iskolai tanulók után az 1891 : XLIII. tczikk 10. §-a értelmében, a tanítói nyugdíj- és gyámalap javára évenként fizetendő 15 krajczáros hozzájárulás behajtása nagy nehézségekbe ütközik? 2. Hajlandó-e ezen adó eltörlése iránt intézkedni? — vagy pedig: 3. Hajlandó-e a miniszter úr a ház elé javaslatot terjeszteni az 1891 : XLIII. tczikk 10. és 12. §-ainak, és az idevonatkozó egyéb törvényeknek oly irányú módosítása iránt, mely szerint most a szülőktől szedendő 15 krajczáros hozzájárulások helyett az iskolafentartók rovassanak meg újabbi Í2 forinttal, vagyis együtt 24 forinttal minden tanító után, s az iskolaszékek feljogosíttassanak arra, hogy ezen újabban rájuk rótt 12 forintot a szülőkre az egyenes adó arányában kivethessék, és az iskolaadóhoz csatolva, községi adóval együtt beszedethessék?* T. ház! Midőn az 1891. XLIII. tczikk konczepcziójával foglalkozott igen tisztelt hivatalbeli elődöm, gróf Csáky Albin, mathematikai kalkulust kellett természetesen eléje terjeszteni és azzal foglalkozni. Az akkori konziderácziónak eredménye az volt, hogy úgy körülbelül 240.000 forintra nézve a jövedelmi forrást nem bírták megállapítani. Enuyi összegre még szükség volt. Csak nagynehezen határozta el magát igen tisztelt hivatalbeli elődöm arra a 15 krajczáros adóra; és körülbelül 1,600.000 iskolakötelest, iskolába járót vévén alapúi, 240.000 forintnak kellene befolynia. Tehát, mondom, csak szükségből jött tisztelt hivatalbeli elődöm erre a módusra, hogy így ezt a 240.000 forintot legyen honnan fedezni. Az tény, hogy ennek a 15 krajczáros adónak behajtása rendkívüli nehézségbe ütközik, magam is közvetlen tapasztalatból tudom, hogy rendkívül odiózus is a szegényebb néposztálynál. Az a nagy cselekvő hátralék azonban, a melyre hivatkozni méltóztatik t. interpelláló képviselőtársam, vonatkozással a jelentésben foglalt számadatokra, az nem egészen innen származik, annak van más oka is, mert a 15 krajczáros iskolaadóból tényleg 1893-ban befolyt 117.694 forint, 1894-ben pedig befolyt 103.369 forint. T. ház! Ennek a törvénynek 15. §-a azt mondja, hogy az 1891: XLIII. tcz. életbeléptetésétől számítandó 10 év múlva újabb részletes mathematikai mérleg lesz készítendő. Én, t. ház, nem zárkózom el az elől, hogy megfontolás tárgyává tegyem azt is, hogy egyáltalán egészen eltöröltessék ezen 15 krajczáros adó, és más irányban iparkodom oly jövedelmi forrást találni, melyből ezen 240.000 forint fedezendő. (Helyeslés.) Sőt tovább megyek, ha egyáltalán nem tudnék találni fedezetet, raikép pótoljam ezt. (Helyeslés.) Mert valóban nem tudom, hogy az iskolafentartókra méltányos volna-e újabb terheket róni, miként ezt t. képviselőtársam ajánlotta. De még az sem egészen bizonyos, hogy az újabb mathematikai mérleg kiszámításánál nem lesz-e egyáltalában fölösleges az a bizonyos iskolaadó. Ennyit válaszolok a kérdés jövőbeli rendezésére nézve, de addig is, míg a törvény fennáll, azt a próbát szeretném megtenni, a mit már néhány megyében próbáltunk is, és elég sikerrel: az átalányozási rendszert, hogy tudniillik az iskolafentartók egy bizonyos átalányt fizetnek, és ők szedik be, ha szükségesnek tartják, a 15 krajczáros iskolaadót. Sokkal előnyösebb, és sokkal kevésbbé odiózus ez, mint az a módszer, a mikor a 15 krajczáros adót közvetlenül a szülőktől követelik, és minden behajtás kétségtelenül nagy nehézségekbe ütközik, és egész őszintén megmondom, hogy a legnagyobb erélyt nem is vagyok képes gyakorolni a behajtásnál, mert látom, mily rendkívül nagy akadályokba ütközik épen a szegényebb néposztálylyal szemben ez a behajtás. Kérném méltóztatnék ezen válaszomat tudomásul venni. (Általános élénk helyeslés.) Várady Károly: T. ház! Csak egész röviden kívánok szólani. Én is tudomásul veszem a t. miniszter úr válaszát, csak arra kérem, hogy bármely irányú intézkedést kivan tenni, minél hamarább tegye lehetővé a kérdés megoldását, mert naponként kapok leveleket különböző iskolaszéki tagoktól, melyekben a mostani állapotot tarthatatlannak mondják, úgy, hogy ismételten arra kell kérnem a t. miniszter urat, hogy minél hamarább legyen kegyes intézkedni. Elnök: Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi.