Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-536

536. országos ülés 18SKS. január 18-án, szombaton. 199 ség szabályaiból önként következnek. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem es a kérdés!) Kérem, én a nyilatkozat szövegét adtam vissza, és azt reprodukáltam. Ezen írásbeli nyilatkozatukat élő szóval azzal toldották meg, hogy a gyakorlati életben ők a horvát nemzeti párt klubjától, vagy annak bármely orgánumától, soha semmiféle utasítást nem kaptak, és szabad elhatározásukban, szólási és cselekvési szabadságukban sem nem befolyásoltattak sem nem, korlátoztattak. Ennek következtében ezen írásbeli és szóbeli nyilatkozatot a bizottság tudomásul véve, zárt ülésben, mely azután következett, beható tanácskozás és vita tárgyává tette ezen ügyet. E tanácskozás eredménye az volt, hogy a mentelmi bizottság kimondotta azr

y hogy ajelen esetben a mentelmi jog sérelme fenn nem forog, és ennek következtében a mentelmi jog szempontjából további intézkedésekre szükség nincsen. Hogy mi vezette a bizottságot ezen határozat hozatalában, azonnal el fogom mondani. (Halljuk! Halljuk!) Az 1868: XXX. tcz. 35. §-a ugyan világosan és határozottan kimondja, hogy a horvát-szlavón képviselők a magyar országgyűlésen közös érdekű' ügyekben ugyanazon jogokkal bírnak, mint a magyar országgyűlés többi tagjai, és hogy e jogok gyakorlatában ők önállólag járnak el, és semminemű utasításhoz kötve nincsenek; ugyanezt mondja az 1868: II. horvát törvény is. És ennek daczára is egyértelemben volt a bizottság arra nézve, hogy a törvény világos rendelkezései ellenére létrejött nyilatkozat, reverzális, klubszabályzat vagy bármely irat, bármely megegyezés, a törvény világos szavai ellenére érvénytelennek és semmisnek tekintendő, mindazonáltal a jelen esetben a mentelmi jog sérelmét nem találhatta. Nem pedig azért, mert az 1868-iki országgyűlés a mentelmi jog körét akként szabta meg, hogy a mentelmi jog egyrészt az országgyűlés tagjainak kizárólag azon ház által való felelősségre vonásában áll, melyhez tartoznak, másrészt, hogy még azokért, a miket nem törvényhozói minőségükben mondanak vagy cselekszenek, csak a ház engedelmével állíthatók bíróság elé, vagy korlátozhatók személyes szabadságukban. Igaz, hogy a mentelmi jognak ezen körvonalozását a képviselőházi gyakorlat időközben kibővítette; azonban sohasem tévesztette el szem előtt a képviselőház a mentelmi jognak lényegét és czélját, a mely abban áll, hogy a mentelmi jog, a képviselők szólás- és cselekvési szabadságának biztosítása és megvédése valamely parlamenten kivűl álló tényező támadása ellenében. — Ez lévén körfílbelől definicziója a magyar mentelmi jognak ma, ennek alapján vizsgálta meg a mentelmi bizottság az ügyet, és ennek alapján volt kénytelen kimondani, hogy a jelen esetben a mentelmi jog sérelme fenn nem forog, mert a jelen esetben nem valamely parlamenten kivűl álló tényező támadásáról lehet szó, hanem arról, hogy az egy párthoz tartozó képviselők egy pártkört alakítva, közös megegyezéssel létesítettek alapszabályokat, a melyeknek megtartására magát a pártkörnek minden tagja kötelezte. Sőt, ha a később belépő képviselők azoknak létrehozásában nem is vettek részt, de azokat ismerték, azoknak önkényt alávetették magukat. Ennélfogva ott, ahol nem kültámadás forog fenn, hanem a képviselők önkényt szabályokat alkottak, a melyeket követni Ígértek éa szándékoztak, a mentelmi jogsérelméről nem lehet szó. Hozzá még a horvátszlavón országgyűlési képviselők kinyilatkoztatták írásban és élő szóval, hogy az alapszabályok ezen intézkedései velük szemben soha gyakorlatban nem voltak, hogy ők szabadon szólottak és cselekedtek; hogy soha semminemű utasításhoz kötve nem voltak. Mindezek figyelembe vételével, ámbár a bizottság konczendálta azt, és konczendálom különösen magam is, hogy az ilyen klub-alapszabályok vagy hasonló nyilatkozatok, kötelezések az illető képviselőnek cselekvési szabadságára befolyással lehetnek, jelen esetben azonban gyakorlatban nem voltak, mindazonáltal a mentelmi jognak sérelmét felfedezni a bizottságnak nem lehetett. Felmerült ugyan a bizottsági ülés folyamán egy indítvány, egy javaslat, mely oda terjed, hogy tekintettel arra, hogy a klub-alapszabályok a jelen esetben a törvény világos rendelkezéseivel ellenmondásban vannak, vegye fel javaslatába a mentelmi bizottság azt, hogy ezen sérelem szanálására egy parlamenti, képviselőházi bizottság küldessék ki. Miután azonban a mentelmi bizottság jogköréhez nem tartozik oly javaslatok előterjesztése, a melyek nem a mentelmi jogra vonatkoznak, miután erre nézve a képviselőháztól a mentelmi bizottság megbízást külön nem nyert, az indítványt mellőzni kellett, és a bizottságnak e javaslatot saját javaslataképen a ház elé terjesztenie nem lehetett. Megmarad tehát a bizottság a mellett, hogy a mentelmi jog sérelme a jelen esetben fenn nem forog, és kimondta határozatképen, hogy kéri a házat e jelentés tudomásul vételére, mely szerint a jelen esetben a mentelmi jog szempontjából további intézkedés szüksége fenn nem forog. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a t. házat, méltóztassék jelentésünket tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök: Kivan valaki felszólalni e kérdésben ? Illyés Bálint jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. képviselőház! Mielőtt e