Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

182 536. országos üléi 1896. január 17-én, pénteken. lánosságbau és specziáliter az egyes tárgyak költségvetésének elfogadása rendszerint— egyes eseteket kivéve, melyek jelenleg fenn nem forognak — guvernementális kérdés. Az, hogy ez a kormány fogja-e azután a pénzügyi törvényt foganatosítani az appropriáeziouális vitához tartozik, midőn bírálat mondatik a kormány politikai irányzata és eljárása felett is. Én tehát a költségvetést, illetőleg a belügyminiszter úr tárczájának költségvetését annál is inkább elfogadom, mert hiszen nagyobbrészt tételes törvényeken alapulván az egyes tételek, ha ezt nem volnék hajlandó elfogadni, előzetesen ezen törvények megváltoztatása válnék szükségessé. Azon érdeklődést, a mely általánosságban nemcsak itt és a sajtóban, hanem az egész országban azon kijelentések felé irányúit, a melyeket gróf Apponyi Albert képviselő úr itten kifejtett, a mai viszonyok és körülmények közt teljesen értem és teljesen tudom méltányolni, valamint azon feszült várakozást is, a mely a kormány részéről adandó feleletre irányált. Ezen kölcsönös kijelentések kapcsán a legjobb reményekkel vagyok eltelve az iránt, hogy a szenvedélyek mellőzésével be fog következni azon higgadt tárgyalási modor, a melyet a legközelebbi idő'ben nélkülöztünk, és pedig, sajnos, a közügyek rovására. De akadtak hangok, a melyek ezen dolgot —- nevezzük azt békeeljárásnak, bár nem felel meg teljesen a valóságnak — a melyek közé Polónyi Géza képviselő úré is tartozik, úgy tűntetik fel, hogy csirájában el van fojtva minden remény, hogy mmdezekből, a melyek itten ajánltattak, nem lesz semmi, mert a kormány elnöke ridegen mereven visszautasította az ajánlatot és olyan kicsinyes dologban sem képes eltérni eddigi álláspontjától, mint a minő a munkarend megállapítása. Nekem fel kell tennem azt, — és úgy is van, — hogy a kormány a munka rendet kellő megfontolásával és kellő figyelembevételével az idevágó körülményeknek, állapította meg. Ennek folytán a munka sorrendjétől való eltérés csak tárgyilagos, vagy czélszerüségi okoknál fogva lehet indokolt. A t. miniszterelnök kifejtette azon okokat, a melyeknél fogva a közigazgazgatási bíróságokról szóló javaslatot előbb kívánja tárgyaltatni, mint a kúriai bíráskodásról szóló tőrvényjavaslatot. De van ezenkívül még egy tárgyilagos ok is, melyet bátor vagyok felemlíteni. A közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat, nem tudom pozitive, de úgy gondolom, — számbavéve a t. belügyminiszter úrnak e napokban tett azon kijelentését, hogv módosítások elől, ha ilyenek ajánlatba tétetnek, nem fog elzárkózni, és hogy hajlandó ezen alkalommal, tekintetbevéve a küszöbön álló általán os reformokat, a bíróság fokozataitól eltekinteni és egyelőre egy oly bíróság felállításával beérni, mint a pénzügyi bíróság, — mindenesetre oly természetű, általános kívánságnak és óhajnak felel meg, a mely rendkívül sok időt nem vesz igénybe s így az, egy-két hónap alatt törvénynyé válhátik, minek következtében ezen törvénynek jótéteményeit és előzményeit az öszszes állampolgárok, első sorban természetesen azok élvezhetik, a kik magukat jogaikban a közigazgatási tisztviselők elj árasa által sértve érzik. A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat ellenben, számbavéve azt, hogy mindazok, vagy legalább azoknak nagyobb része, a miket gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselő úr felhozott, ennek keretében lenne megoldandó, igen fontos politikai kérdéseket involvál, a melyeknek tárgyalása hosszabb időt fog igénybe venni; de ettől eltekintve, e törvényjavaslat hatálya, eltekintve közbejöhető eshetőségektől, csakis a legközelebbi évben fogna érvényesülni. Ez tehát mindenesetre oly nyomós ok, a mi által teljes joggal indíttatva érezheti magát a kormány, hogy az egyszer már megállapított munkarendtől el ne térjen. A mi a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot illeti, erre nézve már most készségesen kijelentem, hogy ha azon javaslatok, melyek a közigazgatás általános reformját fogják tárgyalni, már a ház előtt feküdnének, én akkor a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslatot a legutolsó sorba tenném, mert azt tartom, hogy ha egy, egészen a követelményeknek megfelelő törvényt akarunk alkotni : akkor a közigazgatási bíráskodásról [szóló törvénynek az általános közigazgatás keretébe kell beilleszkednie, nem pedig megfordítva. Azért is én ezen törvényjavaslatot, ha az törvényerőre is emeltetnék, egyelőre csakis ideiglenes természetűnek fogom tekinteni. Egy határozati javaslat is nyújtatott be a költségvetési vita alkalmával, még pedig Holló Lajos és társai által, a melyben a képviselőház a kormányt utasíttatni kéri, hogy vegye tekintetbe az önkormányzat elveit stb. Én nem kívánok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni. Meddők azok, és a mint a múlt alkalommal egy horvát képviselőtársunk kiemelte, nem is ide valók. De azon reformjavaslatokban, a melyek kilátásba vannak helyezve, mégis időszerűnek tartom bizonyos nomenklatúráknak, bizonyos jelzőknek, vagy bizonyos fogalmaknak a szorosabb és szabatosabb meghatározását. Nem kívánok az illető legújabb írókra hivatkozni, de azt vélem én is, hogy az önkormányzat és az autonómia nem azonos fogalmak. Igaz, hogy nálunk az eddigi municzipális szervezetet általában mindkét néven ismerik; de én azt gondolom, hogy az önkormányzat fogalma nem egyéb, mint hogy — természetesen csakis