Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-535

535. országos ülés 1896. január 17-én, pénteken. 177 szerűen a szabályok keretében. Én tehát azt hiszem, arról, hogy visszafojtsuk azoknak az előadását, a miknek előadása közérdekben szükséges, szó sincs. Csak arról van szó, hogy úgy adassanak elő, hogy a házszabályok meg ne szegessenek. (Általános helyeslés.) És most kérem, méltóztassék a vitát tovább folytatni. Ki következik? Illyés Bálint jegyző: Szalay Károly. Szalay Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Azon általános felháborodás, a mely az utolsó választásoknál elkövetett visszaéléseket, sőt nyilvános, világos törvénysértéseket országszerte kiséri, magát a belügyminiszter urat védekezésre kéuyszerítette. (Halljuk! Halljuk!) Vizsgáljuk meg tehát, hogy tegnapi beszéde alkalmas-e azon vádak megczáfolására, a melyeket az ellenzék felhozott és alkalmas-e arra, hogy állása e tekintetben tisztázva legyen. (Halljuk!) A t. belügyminiszter úr beszédében mindenek előtt visszatért az általános vita alkalmával felhozott azon állításokra, hogy a választók névjegyzéke a múlt évi összeírások alkalmával törvényellenesen állíttatott össze, korteskedés czéljából. A belügyminiszter úr ahelyett, hogy itt a t. képviselőtársaimnak e tekintetben tüzetesen felhozott adatait megezáfolni csak meg is kísérletté volna, statisztikával áll elő, és azt mondja: Hogyan lehetne azt, hogy a névjegyzékek czélzatosan, korteskedés czéljából állíttatták össze, midőn a választók száma, az előző évhez képest, csupán 6487-tel fogyott, felebbezés 3474 esetben adatott be és ebből is a folyamodásoknak 72%-át a kúria visszautasította. Hát, igen t. miniszter úr, én azt hiszem, hogy ezekkel a számokkal édes-keveset, vagy épen semmitsem méltóztatott bizonyítani; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ha nem anynyit írtak volna be a választási lajstromokba inkompetenter, mint a mennyit a kormány részére beírtak, hanem beírtak volna 6489-czel többet, akkor ennek természetes következése az lett volna, hogy a választók száma nem fogyott, hanem kettővel szaporodott volna. Ha a t. miniszter úr e tekintetben csakugyan tájékozni akarja a házat, akkor terjesztett volna be egy részletes kimutatást, a hol elő lett volna tüntetve, melyik kerületben fogyott, ós melyikben szaporodott a választók száma. Perczel Dezső belügyminiszter: Készííl! Szalay Károly: Ha készül, akkor majd szólunk hozzá. E tekintetben tehát várok észrevételeimmel addig, míg azt a készülőben lévő jegyzéket majd megismerjük, és áttérek arra, hogy époly keveset bizonyít az, hogy a kúria a folyamodások 72%-át visszautasította, akkor, mikor egyáltalán nem tudjuk azon okokat, meKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXVIII. KÖTÉST. lyeknél fogva a kúria azokat visszautasította, és ismét nem ismerjük azon kerületeket, melyekből a folyamodások legnagyobb része benyújtatott, mert ezen kerületek ismerete után fognánk csak azt megítélhetni, hogy vájjon az ország melyik részében, és hogyan történtek a beírások. Mert, hogy vannak megyék, hol ily visszaélések nem követtettek el, vagy legalább sértő mértékben nem, azt kénytelen mindenki beismerni. Hisz ott van a saját megyénk is: Somogy vármegye, a hol az összeírások ellen panaszkodni egyátalán senkinek nincsen oka, mert azok tisztességgel, becsülettel történtek. De a t. miniszter úr, ebben a statisztikában maga sem igen bízott, hanem kiadta a nagy kártyát, azt mondta: Mit panaszkodunk mi, hisz az annyira dédelgetett autonómia közegei csinálták ezt az összeírást, ha tehát sérelem van, ezt az autonómia követte el. Hát. t. miniszter úr, azt hiszem, hogy az ellenzék részéről felhozott panaszok közt azt senkisem sorolta fel, hogy a kormány csinálta ezt az összeírást, ilyent csakugyan senkisem mondott, mert nem is mondhatott. Legfeljebb az ily összeírás a kormánynak utólagos helyeslésévei találkozhatik, de hogy direkt utasítást adott volna a kormány, ezt magunk sem kiszszük, annyi jóhiszeműséget a kormánynak mi is tulajdonítunk. De ki csinálta, t. ház? Csinálta a miniszter úr t. pártja, mert méltóztassanak a vármegyékben végig nézni ezeken az összeíró küldöttségeken, tapasztalni fogják, hogy azok közt ellenzéki ember csak elvétve, mint fehér holló találkozik egy-egy. Nagyon jól tudjuk, hisz ezt tagadni senkinek sem lehet, hogy a megyei bizottmányokban a kormány pártjának igen nagy többsége van. Ez a nagy többség megválasztja a saját maga küldötteit, kik aztán az összeírást teljesítik a saját maguk, illetve pártjuk érdekében. Hogyan lehet tehát fegyvert kovácsolni abból, hogy ezt az autonómia közegei csinálták, holott ezek az autonóm közegek ép állásukat arra használták fel, hogy pártjuk javára meghamisítsák, és rosszul, helytelenül készítsék el az összeírásokat, ezt én részemről felfogni nem tudom. Én nem akarok abba a kontroverziába belekeveredni, mely a t. miniszter úr és Bujanovics t. képviselőtársam közt felmerült, a girálti választást illetőleg. Hanem egy kérdési mégis vagyok bátor koezkáztatni, s ez az; konstatálva lett itt a ház előtt, hogy azon ellenzéki tisztviselő, a ki ott korteskedett, lemondott. Ez bizonyított tény. Én azt kérdezem, t. miniszter úr, hogy van-e a kormánypárti tisztviselők között, a ki szintén lemondott? (Felkiáltások a szélső baloldalon: A kortesek kőisött!) Ha nincs, a mint azt hiszem, hogy nincs, 23