Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

J oy 628. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. Hiszen, t. ház, a Bach-korszakban is volt Ausztriának képviselete; Sckmerling korában is volt választásból kikerült parlamentje, de azért, hogy pártképviseleti alapon alakúit parlamentje volt, senki sem mondhatja, hogy alkotmányos volt az a kormányzat; mert az alkotmányos kormányzatnak határozott jellege abban áll, hogy a népek szabadon nyilvánuló akaratából kikerülő többség akarata és az uralkodó akarata közt a kormány által egy összhang hozasson létre és ezen összhang értelmében a kormány felelős legyen ne csak az uralkodóval, hanem a törvényhozással, a néppel szemben is. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a kormány, mely magát nem parlamenti eredetűnek mondja, a mely a parlamentet csak egyszerűen tiszteletre méltónak hajlandó kijelenteni, mintegy gúnyolódik a parlamenti intézménynyel: megbotránkozást kell, hogy keltsen Magyarország kebelében, mert Magyarországnak érdeke, hogy Ausztriának népei teljes alkotmánynyal bírjanak saját alkotmányuknak fentartása végett. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Magyarországon is mind jobbanjobban vész el az okmányos intézményekből az alkotmány szelleme és természete, mind jobban kezd érvényesülni az abszolitisztikus akarat, az az abszolutisztikus akarat, mely nem tekintve a nemzet érdekeit, tisztán a kormány fennállásának érdekeit tekinti főczélnak, a mely nem tekinti a nemzet akaratát, csak egyedül parancsoknak hódol, egyedül parancsokat vesz tekintetbe és nem azt, hogy mit kivan Magyarországnak közgazdasági és politikai érdeke. Magyarországnak, ha fenn akar maradni, olyan államférfiakra van szüksége, a kik az alkotmány intézkedéseit szigorúan megtartják, a kik a parlamenti élet alapját képező választásokat nem alakítják át mészárszéki munkává, a hol ugyanannyi választó írtatik ki, a hány választó kiirtása szükséges arra, hogy a kormánypárt jelöltje megkapja a maga többségét. Azon választások, a melyek megtörténtek Nyitrában, s a melyeket a nyitrai választások megvitatása után is volt még erkölcsi érzékük rendezni Stomfán vagy a mily választási visszaélések és liatalmaskodások rendeztettek Girálton, mind azt mutatják, hogy az a szerencsétlen irányzat, mely Ausztriát megfosztotta teljes alkotmányosságától, itt is csekély tehetségű, csekély felfogású, csekély scrupulussal bíró, cselekedeteik következményeit fel nem ismerő és csupán pillanatnyi sikerekben gyönyörködő férfiak által itt is érvényesülni fog. Igaz, hogy mikor mi ezeket itt a házban előhozzuk, akkor a t. belügyminiszter úr egészen sápadt arczczal, méltóságának önérzetével komoran és mogorván tiltakozik, ugyanakkor pedig a t. miniszterelnök úr mosolyog és nevet. És midőn a kettőt észlelem, azt kell kérdenem, kinek a szelleme az, mely Magyarország közéletét ekként feldúlja, kinek a szelleme az, mely a parlamenti pártokat ekként megrontja? Én, ha Tolnamegyében, a múltban megtörtént választásokat tekintem, nem találok ily esetre példát, de ha vissza tekintek Szolnok-Doboka és Besztercze-Naszód történetére, ott látom azon hasonló eseteket, melyek most országos gyakorlattá akarnak emelkedni. Mi köze annak a népnek ahhoz, hogy a t. belügyminiszter úr indignálódva védelmezi a visszaéléseket, vagy a miniszterelnök úr nevet rajta, hogy a visszaélések sikert értek; teljesen mindegy azoknak, a kiket jogaiktól megfosztottak, hogy XI. Lajos bakói közííl melyik végzi ki őket, az-e, a melyik nevet, vagy az, a ki sír. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Meszlény Lajos: Kezdődik az istenbéke! (Derültség.) Ugron Gábor: T. ház! Jó, hogy t. képviselőtársaim felhozzák az isten békéjét. Eddig azt mondották a kormányoknak, hogy menjenek isten hírével; én meg azt mondom ennek a kormányelnöknek, hogy menjen isten békéjével. (Derültség a szélső baloldalon.) Mit jelent az, ha valaki mint arinisztereluök feláll és azt mondja, hogy a választások tisztaságát, a választások törvényszerűségét én hajlandó vagyok engedélyezni az ellenzék által teendő feltételek mellett, és kész vagyok oly törvényjavaslatot is tárgyalni, a mely biztosítékot nyújt az ellenzéknek. Hiszen, ha valami mutatja a közromlottságot, semmi sem mutatja inkább, mint mikor a kormányférfiak legünnepélyesebb formában tárgyalnak a felett, hogy a törvények megtartassanak-e, hogy a szabadságnak biztosíték szereztessék-e, hogy a parlamentarizmus alapja, a képviselőválasztási jogosultság tiszteletben tartassék-e, avagy eltiporta ssék. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A mely országban ez alku tárgyát képezi, a mely országban a kormány ilyet, mint békefeltételt kivan, ott nem lehet békéről szó, ott csak harczról lehet szó. (Hosszantartó, zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A bűn és gonoszság, bármily hatalmas támogatásban részesüljön is, bármily erőszakosan lépjen is fel, pillanatnyi sikereket elérhet, de én hiszem istenemet, hogy mindig az igazság, a jog érvényesül, csak bátorság kell, hogy szembeszálljunk vele. (Hoszszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ez a hit, ez a tudat vezet, hogy nem hagyom magam félrevezettetni, és nem fogom a költségvetést vita, alapos és tartós vita nélkül, a melyben minden nap minden bűnüket szemük