Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.
Ülésnapok - 1892-534
534. országos ülés 189C. elvű párt szervezkedésére, ezt sem helyeselni, sem megengedni nem szabad. Milyen törvényben van ehhez a főispánnak joga lefektetve ? Ez a legnagyobb mértékben téves felfogása a hivatalos hatáskörnek, hogy ha ezt az ország központjában valaki jónak találja megtenni, és meg is meri tenni. Akármint gondolkodunk, t. ház, de a belügyminiszter úrnak még is lehetne annyi érzéke, hogy az ilyen dolgokat megtiltsa, mert hogy az ország pénztárából egy pártot támogassanak, nem helyes dolog, mert azon hivatalnokok az ország pénzéből fizettetvén, az ország hivatalnokai, és nem az önök hivatalnokai. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen azért helytelen dolog, hogy akár a miniszter, akár a főispán, vagy bárki más meg merje tenni azt, hogy a megyéjében pártszervezkedésre hívja fel az illetőket. Még csak egyet kívánok előadni, és ehhez nem a magam felfogásából, hanem általában az ország közhangulatából, valamint jelentékeny ellenzéki felszólalásokból, sőt kormánypárti felszólalásokból is merítem az argumentumot. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis úgy látom, t. ház, hogy Magyarország berendezése teljesen hasonlít a Heintzc-féle osztálysorsjátékhoz. Az önök berendezése is, t. ház, az állam által van rendezve. Itt is van legalább 120.000 sorsjegy, s 45.000 nyeremény és egy jutalomdíj. Ha megnézzük ezt az osztálysorsjátékot, hát egyenesen ráismerünk a nyereményekből mindazokra az állapotokra, a melyek nálunk megvannak. (Halljuk! Halljuk!) itt vannak 80, 100, 200 ezer koronás nyeremények, idesorozom én a vasúti konezessziókat, és bankigazgatóságokat; (Derültség a bal- és szélső baloldalon) !ezek az első rangú nyeremények; azután következnek a 30,000 koronás nyeremények, idesorozom a minisztereket, legalább anyagilag. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azután következnek a 20,000 koronásak, idetartoznak a nyugalmazott miniszterek és államtitkárok. (Derültség.) Azután következnek a 10,000 koronás nyeremények, idetartoznak a főispánok. A többi kisebb nyereményeket nem kívánom részletezni, ezek azok a hivatalok, a melyek a főispántól lefelé esnek. De van még két dolog, t. ház, a mi igen jellemző és érdekes, van ugyanis körülbelül 9000 kisebb 80 koronás nyeremény, ezek közé sorolom én a jövendőbeli reményeket, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) a melyek csak ezentúl fognak teljesedésbe menni. És ott van a nagy 600,000 koronás jutalom, ezt a miniszterelnök úr maga fogja kapui, a ki leginkább alkalmas és képes arra, hogy a legnagyobb választási visszaéléseket kövesse el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezekből arra a meggyőződésre jutok, hogy KÉPVH NAPLÓ. 1892-97. XXV11I. KÖTET. anuár lfi-áii, csütörtökön. J53 sem ezen, sem semmiféle más tárczának költségvetését meg nem szavazhatom, hanem miután az igazgatási politika helyes alapelveit azon határozati javaslatban látom lefektetve, a melyet t. barátom Holló Lajos benyújtott, ahhoz csatlakozom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk> Halljuk!) Magyarország történelmének egyik legnevezetesebb, legnagyobb évfordulóját ünnepli a nemzet. A szíveket és lelkeket egyaránt foglalkoztatja az ezredéves nagy nemzeti ünnep. Talán nem is csodálatos, sőt talán természetszerű folyománya ezen nagy ünnepi hangulatnak, hogy a politikai életbe is átcsapott ezen kérdésnek taglalása és a közvélemény pro et contra foglalkozik ezen nagy eseménynyel. Ha én a politikával foglalkozó közvéleménynek egyes nagy irányeszmék körül való csoportosulását, vagy jegeczedését akarom bírálatom tárgyává tenni: úgy három főirányzatot különböztetek meg, a melyek egyikének emanácziója a tegnap lefolyt tárgyaláson tíínt ki. Kezdem azzal az irányzattal, a melyet gróf Apponyi Albert mélyen tisztelt képviselőtársam, a nemzeti pártnak vezére képvisel és fejtett ki előttünk. Gr. Apponyi Albert, ha intenczióit helyesen magyarázom, pedig azt hiszem helyesen magyarázom, csak magát a nagy ezredéves ünnepet tartva szem előtt, szükségesnek és helyesnek, az öt jellemző jóhiszeműséggel hazafiasnak is tartotta azt, hogy felhívást intézzen a vele szemben álló s uralkodó párthoz, és figyelmeztesse a nemzetet arra, hogy vájjon akkor, midőn itt és ott, nemcsak a parlament termeiben, de az otszágban mindenfelé felhangzik a fájó sóhaj és panasz midőn a nemzet ezredéves fennállásának, az alkotmány védbástyái között való megmaradásának nagy ünnepét üli, hogy a midőn mindenki kénytelen észlelni, a ki a közélet bajaival komolyan foglalkozik, hogy a nemzet társadalmában és annak minden rétegeiben a visszavonásnak súlyos és nehéz átka dúl; midőn a parlament vitáiban egymásnak hányják szemére a személyességnek a keserűségnek hangját: nem érkezett-e el az ideje annak, hogy az ország közjólétére irányzott, nemes törekvéssel — a nélkül, hogy a hatalmi mérleg billentyűje ide vagy oda változzék — megajándékozzuk a nemzetet a békeségnek, az osztatlan, hazafias lelkesedéssel az elvek harczába vitt tisztességes küzdelemnek ajándékával. Ez a politikai áramlat, a melyet az ihtencziók előttünk tegnap kifejtettek, nem kér a maga számára semmit, hanem alkotmányos institucziókat kíván ajándékul adni a nemzetnek azért, hogy az alkotmánynak fundamentális 20
