Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

138 538. országos ölés 1896. január 15-én, szerdán. házban ezen kérdéseknek elintézése befolyással lesz. De nem ismerünk el kettőt. Nem ismerjük el azt, hogy ezek az intézkedések, ha megvalósíttatnak, befolyásolják azt a kedvet, részvétet, a melylyel mi a nemzeti ünnepen részt veszünk és részt venni kívánunk, befolyásolják a küzdelemnek azt a mértékét, erejét és hevét, a melylyel mi ezen helyről elveinkért, azok megvalósításáért ezen rendszer ellen küzdünk. (Igaz I Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármily szomorúan látjuk is, hogy Magyarország fennállása évezredének végén és a következő évezred elején oly kezekbe van letéve az ország ügyeinek vezetése, mint a minők a jelenlegi kormányelnök kezei, bármily nem kis mértékben sajnáljuk az állapotok kúszáltságát, rendezetlenségét, melyben az ország van, a nemzeti ünnepet mi akkor, midőn a nemzet ünnepelni jön, midőn itt a nemzeti ünnepnek az összes államok és müveit nemzetek tanúi lesznek, az ünnep összhangját a nemzet kebelében bármiféle turbalens intézkedéssel vagy lépéssel megzavarni nem fogjuk, és nem kívánjuk. Bizonyára, a mi örömünk nem lesz nagy, bizonyára lelkesűltségünk nem lesz teljes, de oly intézkedéseket nem fogunk tenni, hogy ezen nemzeti ünnep összhangját, és ezen ünnepnek esetleg néma csendjét megzavarjuk. Nagyobb lenne a mi örömünk, ha rendezett állapotok volnának, ha nemzeti jogainkon évrőiévre és napról-napra sérelmet elszenvedni nem kellene, ha nem hallanánk olyan nyilatkozatot, a minőt csak néhány nappal ezelőtt is az ő Felsége személye körüli minisztertől hallottunk, hogy a toleranczia kérdése, hogy magyar nem zeti intézeten vagy épületen az osztrák császárság jelvénye legyen. Ha mi nem hallanánk ilyen nyilatkozatokat, és nem tapasztalnánk másféléket is, a mi örömünk teljes és nagy lenne. De még így is részt veszünk a nemzet ünnepén, bár kevesebb örömmel, kevesebb lelkesültséggel, (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) s így azon ünnepet megzavarni semmi körülmények között nem fogjuk. Áttérve, t, ház, a belügyi tárczára, én részletkérdéssel foglalkozni nem kívánok, hanem kizárólag a közigazgatás mai állapotának megvilágítására és orvoslására akarok néhány szót előadni. (Halljuk! Halljuk!) A nagy nemzeti intézmények a változó korszakokban nem szűnnek meg, és nem romboltatnak le, hanem átalakíttatnak a kornak igényei és viszonyai szerint. Az a nagy nemzeti önkormányzat, a mely az egész nemzetet törvényhozó testbe foglalta össze ezer év előtt, habár változó alakban, meg volt és meg van ezer év után ma is. A nagy pusztaszeri nemzetgyűlés tulajdouképen ép olyan szabad törvényhozása és nagy nemzeti önkormányzata volt a nemzetnek, mint a mai parlamentáris képviselőház, mert mindegyikben egy nagy elv, egy nagy igazság érvényesül : az, hogy a nemzet szabadon rendelkezik érdekei felett; a nemzet szabadon rendelkezik az ő jogai felett. Nem lett leromholva, t. képviselőház, ezen instituczió, csak a kornak igényei szerint átalakítva. Az ős nemzetgyűlésekből kifejlődtek a nemeseknek személyes képviseletén és személyes megjelenésén alapuló nagy rákosi gyűlések; azokból kifejlődött a vármegyéknek képviselete, és követküldési joga által a dietalis országgyűlés; végre a parlamentáris kormányzat folytán kifejlődött a nemzetnek népképviseleten alapuló törvényhozása. Ezek mind a kor eszméihez lettek átalakítva, de lerombolva és ledöntve a nagy elv nem lett. És egy másik nagy intézménye lett ezer év előtt megalkotva a nemzetnek. Ez a másik nagy intézmény az, hogy nem lehet megteremteni a nemzet egyetemének nagy önrendelkezését és nagy önkormányzatát apróbb áthidalások és közületek nélkül, hogyha nem teremtjük meg kisebb körében is a nemzetnek az önkormányzatnak azon szervezetét, a mely a nemzet elemeit fejleszti a szabadságra, fejleszti az önálló gondolkodásra, s azonkívül a nemzeti munkásságnak is szerves tagozatait képezi. Ezek az ős időkben a nemzetgyűlésnek épen oly kiegészítő részei voltak, mint a legközelebbi múltban. Az a 108 nemzetség, mely az ország különböző részeiben megtelepíttetett, lokálisan, abban az ő helyi viszonyaiban a rendelkezésnek azon szabadságával bir, a mely később átvándorolva a vármegyei szervezetekbe, ugyanazon nemzetségeknek és ugyanazon nemzeti lakosságnak jutott osztályrészül. És mikor, t. képviselőház, ilyen két nagy intézményével rendelkezik a nemzet, és rendelkezik ezer esztendőn keresztül, a melyhez hasonlót csupán egy más állam : Anglia tud felmutatni, és midőn más nemzetek a kontinensen most próbálják átalakítani intézményeiket és alkotmányukat ezen szervezeteknek megfelelően: akkor azt látjuk hogy 20 év óta itten egy nagy lebontási vállalat alakúit, (Úgy van/ a szélső baloldalon), a mely lépésről-lépésre, évről-évre rongálja, rombolja fejetlenül és mindig egy-egy kövét, egy-egy igen értékes támaszát és oszlopát ennek a rendszernek, a melyet újra építeni, a melyet a maga rendeltetésének megfelelően szervezni nem volt képes a lefolyt 20 év alatt az a rendszer és az egész kormányzat. Arra nézve, hogy helyes irányban dolgoztak-e önök, mindig szoktak hivatkozással élni, hogy kit kérdezzünk meg. En önöknek csak egy kérdést teszek fel. Ha akarjuk például hadseregünkben a nemzeti jogokat érvényesíteni;