Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

? 628. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. magyar miniszterelnöknek tekintéiylyel kell bírnia, mely egy ország tekintélyeképen jelenik meg és akkép érvényesül, hogy minden szaváról, minden nyilatkozatáról tudja minden ember, hogy az Magyarország legmagasabb szellemi felfogásának érvényesülése. Hogy Magyarország érdekei ne csak a külfölddel, ínmem azon kuszáitság mellett, mely a közös ügyekben fennáll, Ausztriával szemben is megóvassanak, azt csak igen magas képzettségű, nagy tehetségű államférfiak miniszterelnöksége mellett láthatjuk biztosítva. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Magyarország kormányzása a legutóbbi időben alig áll egyébből, mint közjogi ferde cselekedetekből, közjogi és belpolitikai botrányos nyilatkozatokból. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A múlt év folyamán volt alkalmam interpellálni a miniszterelnök urat, hogy Goluchovszky közös külügyminiszter kinevezésében mit jelent az a tétel: megbízom a közös minisztertanácsomban való elnökléssel ? A miniszterelnök ár oly választ adott, mely megérdemli a törvényhozás figyelmét. Azt mondta, hogy a közös minisztériumnak nincs elnöke, tehát ő Felsége jelöli ki annak elnökét. Ehhez nincs hozzászólásom. De azután a következőket mondja: (Olvassa.) »Olyan esetekben, midőn a közös miniszteri értekezleteken a monarchia két állama külön kormányainak egy vagy több tagja is részt vesz, a monarchia közös ügyei, vagy a monarchiát közösen érdeklő ügyek megbeszélése végett ily esetekben szintén a közös külügyminiszter vezeti a tanácskozást. Ez az eljárás alapszik a közös minisztérium megalkotása óta folytonosan követett gyakorlaton, valamint az ő Felsége által megállapított rangelsőbbségen. Gyakorlati szempontnál fogva is megfelelőbb, hogy ily közös miniszteri értekezleteknél a monarchia két állama különleges érdekei által hivatalánál fogva nem befolyásolt és mintegy semleges álláspontot elfoglaló közös külügyminiszter legyen a tanácskozás vezetője.* Azt kérdem a t. háztól, miben nyilatkozik itt Magyarország politikai önérzete, szuverenitásának öntudata? Hisz a közös külügyminiszter nem egyéb, mint reszort-miniszter, nem egyéb, mint két állam közt megállapított közös ügyek egyik szakosztályának vezetője, mely szakosztály sem vezethető teljes önállósággal, hanem az Í867: XII. törvényczikk 8. §-a szerint csak a magyar miniszterelnök úr hozzájárulásával ! Magyarország befolyása a külügyekre a kormány elnöke útján biztosítva van. Ha a két állam minisztériuma megjelenik, mi jogon ttl oda elnökölni a közös külügyminiszter? Ha azok egyszerűen csak miniszteri értekezletek, — a mint hogy nem is képezhetnek egyebet — akkor a két kormány mint két külön testület jelenik meg, akkor a dualizmus és paritás elveinek csak az felelhet meg, hogy a két miniszterelnök társaselnökséget visz. Azok a miniszteri értekezletek határozatokat nem hozhatnak, azoknak határozatai nem kötelezők, azok nem képeznek egy állami organizmust, nem képezik egy államkormányzatnak szervezetét. Miként kerül tehát oda azok vezetéséhez azon külügyminiszter, mikor meg van mondva az 1867: XII. tcz. 25. §-ában, hogy azon ügyekre, a melyek nem képeznek közös ügyet, hanem az egyes államok külön ügyét képezik, befolyást nem gyakorolhat? Mit jelent az, hogy a mikor összegyűlnek a két államnak miniszterei, ott nem az állami souverainitást reprezentáló miniszterelnök az, a ki elfoglalja az elnöki széket, hanem a Magyarország souverainitását reprezentáló személy háttérbe szorul, leül, mert nem érzi azt, hogy mit kellene képviselnie, mily nagy az, a mit képviselnie kellene, (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem azt hiszi, hogy bárminő rangelsőbbséggel Magyarország miniszterelnökének a közös külügyminiszterrel szemben hátrább lehet állania. Az oly államférfiak, a kiket hátrább lehet állítani, megérdemlik e megaláztatást, de az ország nem érdemli meg, hogy ily férfiak képviseljék, (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) Magyarország miniszterelnöke olyan magas állást foglal el, a melylyel szemben az államban magasabb állás nem létezik. Ennek öntudatával kell, hogy birjon a magyar miniszterelnök, nem hajolva meg oly képzelt rangelsőbbségek előtt, a melyek inzultust képeznek a magyar nemzet ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A közös külügyminiszter nem egyéb, mint egyszerűen a közös ügyek végrehajtásának egyik orgánuma, a ki nem állhat magasabban, mint állnak azok a férfiak, a kik Magyarországnak vagy Ausztriának állami szuverenitását képviselik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De hát, hogy a mi miniszterelnökünk Magyarország közjogát, Magyarország méltóságát, annak tisztán, világosan és határozottan való föntartását mennyire hordja szívén, mennyire bírja el elméje, azt semmisem bizonyíthatja inkább, mint az, a mi legutóbb történt annak a magyar udvari marsallnak, udvarnagynak eskűletétele alkalmával, mikor ott valóságos potpourri gyülekezete volt a különféle méltóságoknak, seukisem hiányzott Magyarország méltóságai közül, egyedül csak az a híres svájczi tengernagy. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha a magyar udvari méltóságok a magyar udvartartásnak részét képezik, akkor