Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-533

538. országos Ülés 1896. január 15-én, szerdán. 129 vényjavaslatnak törvényerőre emelése vagy teljesen lehetetlen, vagy legalább tisztán a véletlentől függ, ha a miniszterelnöki nyilatkozatban foglalt ezen sorrendhez ragaszkodunk. Hiszen méltóztatnak látni és tapasztalni, hogy a viták kihúzásának minden szándékossága nélkül egyedül a felkarolt kérdéseknek sokasága és fontossága folytán, alig lehet kilátásunk erre, hog)

r a költségvetési tárgyalást február vége előtt befejezzük. (Mozgás a 'bal- és szélsőbalon. Zaj. Elnök csenget.) Annyival kevésbbé lehet erre kilátásunk, mert a napokban hallottuk a t. föld mívelésügyi miniszter úrtól, hogy ő, és pedig igen helyesen — a dolognak sürgőssége miatt — a filloxera elleni védekezésről szóló törvényjavaslatát a költségvetési tárgyalás megszakításával óhajtaná a ház tanácskozásának tárgyává tenni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát méltóztassék csak az eddigi tapasztalatokra visszagondolni; méltóztassanak azokra a közgazdasági (Zaj. Halljuk! Ralijuk!) tárgyakra gondolni, a melyek a költségvetés keretében okvetetlen megvitatandók lesznek, és akkor más eredményre nem juthatnak, mint arra, hogy február vége előtt alig lehet a költségvetéssel elkészülni. Április 5-én van húsvét vasárnapja, a mi tehát azt jelenti, hogy márczius végével a húsvéti szünidő fogja kezdetét venni. Április 28-án kezdődnek már az ezredéves ünnepséggel összekötött egyes olyan ünnepélyek, melyekben a képviselőház tagjai és a kormány tagjai részt vesznek. Nem hiszem, hogy május havában biztosítva legyen a háznak elég idő olyan komoly és folytonos munkára, mint a milyent az ily organikus alkotások szükségessé tesznek. Tehát tulaj donképen úgy kell- számítanunk, hogy a biztosított törvényalkotási idő csak márczius hónap. Már most méltóztassék a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatot megnézni. Hiszen az, ha nem csalódom, hétszáztíz paragrafusból áll. Annak keretébea egy pár igen fontos elvi kérdés lesz megvitatandó, annak keretében épen a törvényjavaslatnak azon rendszere folytán, hogy taxatíve sorólja fel a közigazgatási bíráskodás tárgyait, tömérdek nagyfontosságú részletkérdés lesz megbeszélendő. Tehát mathematikailag lehetetlennek tartom, hogy a kúriai bíráskodás ról szóló törvényjavaslat tárgyalás alá kerüljön, ha a kormány ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a közigazgatási bíróságokz*ól szóló törvényjavaslat nyerjen elsőbbséget. Különben, t. ház, vagy letárgyalható mindkét törvényjavaslat ebben az ülésszakban, vagy nem. Ha letárgyalható, akkor a t. kormány munka-programmja szempontjából sem származik semmi prejudiczíum abból, ha a kúriai bíráskodásról szóló javaslatot tárgyaltatja előbb ; ha pedig ez kétKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVIII. KÖTET. séges, akkor a kormány részéről annak a szilárd akaratnak, hogy a választási visszaélések kiirtására körzemfíködni akar, első jelét abban kellene látnunk, hogy ezen törvényjavaslatnak letárgyalhatását feltétlenül biztosítsa. (Helyeslés balfelöl.) Bs azért nagyon kérem a t. kormányt, szíveskedjék azon propozieziómhoz hozzájárulni, — melyet én serami Eechthabereiból nem teszek, hanem csak azért, hogy a kitűzött czélt biztosítsam, — hogy tudniillik a költségvetés letárgyalása után a ház tanácskozásának első tárgya a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat legyen. (Élénk heyeslés a bal- és szélső báloldalon.) És kérek a t. kormánytól még valamit. (Halljuk! Halljuk!) Ez a képviselőház már kétszer volt tanúja annak a sajátságos eljárásnak, hogy az ezelőtti kormányok a kúriai bíráskodásra vonatkozó javaslatokat a ház asztalára letették, és azután ezeketa javaslatokat ugyanaz a többség, mely különben minden tárgyban a kormánynak intenczióit híven követte, leszavazta. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát ennek a játéknak ne tegye ki az országot és a parlamentet a kormány újból, hanem fordítsa egész parlamenti befolyását arra, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat ne csak tárgyalási anyagúi szolgáljon, hanem hogy az törvény erejére is emelkedjék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most, í. ház, visszatérek, mint mondám, arra a bevezetőleg már érintett tárgyra, hogy tudniillik az én javaslataim elfogadásának mi volna tehát a politikai hatása. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdést többen privát beszélgetés körében (Halljuk Halljuk!) ebben a formában adták elém: »Te sokat kivánsz, vájjon mit adsz érte ?« Hát, t. ház, a kérdésnek ilyen módon való felvetését én egészen elhibázottnak és egészen helytelennek tartom. (Úgy van! balfelöl.) Én nem kivánok magamnak, nem kívánok annak a pártnak számára, a melyhez tartozni szerencsém van, sőt nem kivánok az egész ellenzék számára sem semmit. Épen a t. túloldal részéről érthetetlen felfogás volna, a választások tisztaságán ik és szabadságának biztosítására irányuló törvényhozási intézkedések megtételét oly színben tűntetni fel, mintha ez konczesszió volna, melyet az ellenzéknek tesznek, (Derültség és tetszés balfelöl.) s melyért az ellenzéktől előre meghatározott valutában ellenszolgáltatást kérnek. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És minthogy sem magamnak, sem pártomnak, sem az ellenzéknek számára nem kivánok semmit, ennek folytán nagyon természetes, hogy ellenértéket sem nem Ígérhetek, sem pedig nem fenyegetó'dzöm semmivel arra az esetre, hogy ha e téren a kivánt egyetértés létre nem jönne. 17