Képviselőházi napló, 1892. XXVIII. kötet • 1896. január 9–január 25.

Ülésnapok - 1892-528

(5 528. országos ülés 1896. január 9-én, csütörtökön. Indoka kettőben rejlik: az egyik az, hogy a költségvetési törvénynek lényege és alapelve értelmében egy törvényhozásilag meg nem állapított tételt a költségvetésbe beilleszteni nem lehet és nem szabad. Ez nem zárja azonban ki azt, t. képviselőház, hogy a közigazgatási bíróságoknak felállítását mindannyian a legszívesebben ne üdvözöljük, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ne kívánjuk a maga helyes formájában, s ne kívánjuk azt sem, hogy még ezen évben életbe léptettessék. De el lehet érni, t. képviselőház, ezen czélt az által, ha magúban a közigazgatási bíróságokról szóló törvényben tétetik intézkedés arra nézve, hogy a folyó évre eső költségek már fedeztessenek és utólag elszámoltassanak. Hiszen itt van a t. földmívelésügyi miniszter urnak mai javaslata, t. ház, ő 1,200.000 forintot kivan megszavaztatni a fílloxera által sújtott vidékeknek rekonstruáltatására, s ebből már az első évi részletet, 200.000 forintot felvesz a folyó évre és elszámoltatni kivánja utólagosan a költségvetésnek megfelelő tétele alatt. Tehát nem kívántatik s nem szükséges az, hogy egy meg nem szavazott tételt preokkupálva beállítsunk a költségvetésbe s ezáltal egy törvényhozási prejudicziumot csináljunk azon törvénynek sorsára nézve. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ismétlem tehát, ez nem jelent magára a közigazgatási bíróságok intézményére nézve semmi visszutasítást, sem princzipialiter azon törvényjavaslatnak kritikáját. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A másik ok, t. képviselőház, a mely miatt hozzá nem járulhatok s a mely miatt röviden felszólalok az, hogy néhány oly hiányra hívjam fel a t. miniszter úrnak s a t. háznak figyelmét, mely hiányokat a rendelkezésre álló idő alatt abból a javaslatból eludálva, esetleg olyan javaslatot terjeszthetünk a t. ház elé, a melynek letárgyalása kevesebb nehézségekbe fog ütközni, mint esetleg a jelenleg készen álló és a bizottság előtt fekvő javaslat. {Bálijuk!) Ha tehát ezen felszólalások után a t. miniszter úr saját meggyőződése folytán is a rendelkezésre álló idő alatt, a míg tudniillik a költségvetési tárgyalás folyik, ezen javaslat említett lényeges hiányait pótolja, esetleg abból a felesleges intézkedéseket törli, sokkal kedvezőbb helyzetben fogunk állami majd a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál, ha egy kész, a ház minden oldala részéről üdvözölt javaslattal szemben fogjuk bírálatunkat kifejteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én úgyis tudom, t. ház, hogy a t. miniszter úr igen nehéz helyzetben lesz ezen javaslat tárgyalásával szemben, O tudniillik a bizottság tárgyalásai alkalmával nem zárkózott el az elől, hogy ezen javaslatnak némely intézkedéseivel egyet nem ért. Már ebben az esetben nem tudom elképzelni, hogy akkor ezen javaslatnak parlamentáris képviseletére hogyan vállalkozhatik és miért nem követi inkább azon elődei példáját, a kik az előző miniszterek által beterjesztett javaslatokat visszavéve, azokon oly módosításokat tettek, melyek a saját meggyőződésükkel megegyeztek. Nem hiszem, hogy a t. miniszter úr a saját legjobb meggyőződése ellenére a javaslatnak némely kardinális és általa is elitélt intézkedéseit védelmezze. A leghelyesebben tenné tehát, ha visszavéve e javaslatot, megtenné rajta mindazon módosításokat, melyek az ő meggyőződésének is megfelelnek (Helyeslés a baloldalon.) A mit különösen figyelmébe ajánlok a tisztelt miniszter úrnak és a t. háznak, az az, hogy ezen javaslatba oly intézkedés van bevéve, mely a legnagyobb mértékben beleütközik a mi jogérzeteinkbe, és a mely a modern jogfelfogással ellentétben áll. Ez a főispáni bíráskodásnak, mint elsőfokú közigazgatási bíráskodásnak a szervezése. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármily magyarázatot fíízzünk is a főispáni álláshoz, az kétségtelen, hogy ő a pártorganizmusnak ma egyik közege, a fennálló uralmi rendszernek nem is lényegtelen, nem is üres, hatalomnélküli orgánuma, a kit ha bírói tiszttel ruházunk fel, akkor tulajdonképen ezt az egész bírói intézményt az első fokban diszkreditálni fogjuk. Méltóztassanak elképzelni, hogy az a főispán, a ki mint az uralmon levő pártnak közege, azokkal a tisztviselőkkel szemben, a kikkel mint szintén egyes pártorganumokkal rendelkezik, azokkal a felekkel szemben, a kikkel ő mint pártember konferencziázik, értekezletet tart fenn, hogyan igényelhetne magának bírói tisztet, a melynek elfogulatlannak, minden pártbefolyástól mentnek kell lennie. Tudom, hogy mindez a t. miniszter úr meggyőződésével is ellenkezik ; és ha ezt az intézkedést a javaslatból ki fogja küszöbölni, ha a közigazgatási bíróságot abban a helyes formában, a mely az ő meggyőződésének is megfelel, ide a képviselőház elé fogja terjeszteni, nem hiszem, hogy az ily javaslatnak elfogadása a ház bármely pártja részéről is nehézségekbe ütköznék. Mindezek alapján felhívom a t. miniszter úrnak figyelmét arra, hogy a még rendelkezésre álló adót, mig a költségvetés tárgyalása folyik, szíveskedjék felhasználni ezen javaslatnak purifikálására, hiányainak pótlására, helytelen intézkedéseinek kiküszöbölésére, és akkor ezen javaslatnak sorsa sokkal jobban biztosítva lesz, mintha mostani alakjában bocsájtaná tárgyalás alá. Ezért voltam bátor felszólalni; magát a tételt el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)