Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-511

511. országos ttlos 1896, november 22-én, péntekon, gg Beöthy Ákos: Akkor sem szabad! Sima Ferencz: Kétségtelen, hogy akkor sem szabad; de egy képviselő, a ki a magyar parlamentben helyet foglal, mindig ismeri gavalléri szempontból is kötelességét és az elől semmi körülmények között ki nem tér, és sajnos, hogy a csongrádmegyei állapotok miatt talán én voltam az országban legtöbbször elítélve párbajvétség miatt, épen azért kell a t. házat tájékoztatnom az eset valóságáról, mire nézve, ha a t. miniszter úr a főispán által nem volna félrevezetve, meg vagyok győződve, hogy tegnap nem azt a választ adta volna s nem azt az álláspontot foglalta volna el, melynek kifejezést adott. Az eset a következő: 1889-ben, az akkor még tulajdonomat képezett »Szentesi Lapok«-ban egy épen a kormánypárthoz tartozó férfiú, a szabadelvű klub egy tagja, dr. Heltai Ferencz írt Mátéffy Kálmán szolgabíró ellen egy közleményt, melyben őt zsarolással és okmányhamisítással vádolta. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hock János: Heltai írta! Sima Ferencz: Tőlem azonban elégtétel ez ügyben nem kéretett soha, de nem is kérethetett, mert nem én írtam a ozikket. Később e közlemény újból megismételtetett: dr. Szánthó Lajos csongrádmegyei képviselő ismételten megvádolta Mátéffy Kálmánt azzal, hogy ő okmányt hamisított és zsarolást követett el, tehát tisztességgel helyet a csongrádmegyei tisztikarban nem foglalhat. Már akkor maga a tiszti kar érezte magát indíttatva arra, hogy e kérdésben törvény útján keressen becsületének megvédése czéljából elégtételt a támadó »Szentesi Lapok«-kal szemben. A királyi ügyészség által a per meg is indíttatott. A királyi ügyészség a vizsgálatot a vizsgálóbíróval megtartatván, részben a dr. Heltai Ferencz, de legkivált a megzsarolt iparosok által tett terhes vallomás következtében a királyi ügyész indíttatva érezte magát, hogy ezt a pert beszüntesse. Már most, t. ház, mi részem van nekem ebben a perben, és miképen juthatok ahhoz, hogy épen én legyek orvul megtámadva azért, mert egy kérdésben egy nem is engem, hanem a csongrádmegyei tisztikar becsületét érdeklő ügyben felállók a közigazgatási bizottság ülésén és azt mondom, hogy ha a királyi ügyész a sajtópert nem folytatja, ebből más konzekvenczia le nem vonható, mint az, hogy, miután oly terhelő adatok merültek fel egy köztisztviselővel szemben, az a tisztikarban meg nem maradhat. Mert azt csak nem méltóztatnak feltételezni, hogy a királyi ügyész egy ellenzéki lap iránti kíméletből és kedveskedésből fogja a sajtópert megszüntetni. &OCk János: Ezt nevezték ki főszolgabíróhelyetítesiiek! Sima Ferencz: Pusztán a tényt kívántam a t. háznak tudomására hozni azért, hogy kétségtelenül álljon a t. ház előtt, hogy a t. belügyminiszter úr e kérdésben a főispán által az igazságról nincsen kellőleg tájékoztatva, mert még a mai viszonyok közt is lehetetlennek tartom, hogy Magyarország belügyminisztere ily körülmények között szankezionálhassa egy oly embernek a főispán által törtónt kinevezését, a ki a zsarolás és okmányhamisítás vádjával szemben magától az államügyésztől sem nyerhetett elégtételt. Ez az, a mit ebben az ügyben elmondani kívántam, különösen azért, hogy maga a t. belügyminiszter úr ez úton kellő és tárgyilagos informácziót nyerhessen s keresse a módot arra, hogy a Csongrád vármegye közvéleményében épen ezzel az eljárással okozott nagy felháborodással szemben igyekezzék elégtételt szerezni a közmorálnak. (Élénk helyeslés a szélsőlaloldalon.) Elnök: Következik a napirend: az 1896. évi állami költségvetés (írom. 981 — 990) tárgyalásának folytatása. Hévizy János jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! A helyzet képéről, a mint az előttem áll, nem mondhatok mást, mint a mit az egyszeri bíráló mondott egy képre: a mit rajta látok, azt nem szeretem látni, a mit pedig látni szeretnék, azt meg nem látom. 17 napja, hogy a képviselőházban a kormány a parlamenti küzdtérre van felhíva éa 17 nap óta mit látunk? A t. kormány bujdoklását; (Igazi Úgy van.

1 a bal- és szélső baloldalon.) a ki hívatva volna a parlament és a kormányzat élén állva előállni és kifejteni itt, hogy miért ül a kormány élén; kifejteni létjogát, kifejteni eszméit, kifejteni nézeteit, kifejtem tetteinek rugóit, kifejteni a parlament tevékenységére vonatkozó gondolkodását, mindezt nem látjuk, hanem e helyett látjuk a bujdoklást. De a kormány egy jelszó alá menekül: nem beszélni, hanem cselekedni. Hát nem beszél valóban, hanem cselekszik és cselekedeteinek fotográfiáit látjuk napról napra bemutatva itt e házban, (Igaz! Úgy van 1 a bal- és szélső baloldalon.) és ennek láttára fel kell borzadnia az Önérzetnek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az önérzet igaz felháborodásának hangját hallottuk tegnap itt egy képviselőtársunk nyilatkozatában, a ki nem tartozott és nem tartozik ma sem a szélsőbaloldalhoz. Az a hang, a mely nyilvánult az ő beszédében, egy mélyen lappangó közös keserűségnek és fájdalomnak hangja, a mely a kormány tetteinek, visszaéléseinek és bűneinek láttára ébredt fel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az az indítvány, a mely nem e padokról, hanem (A kő-