Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

B£ 516. oruägos ülés 1895. november 21-én, csütörtökftn. szélső baloldalon: Hogyne lehetne ? !Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Igenis lehet én is azt mondom, csakhogy kérem, én azt hiszem, hogy az ily esetben, mint a szóban forgó, midőn a tényállásból kivehető, hogy a két eljárás közöl erősebb a büntetőügyi eljárás, helyén volt a lemondás elfogadása. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget). Kérek csendet itt a baloldalon, képviselő urak! Nem engedik, hogy a szónok kifejezze magát. (Zaj. Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: Minthogy a büntetőügyi eljárás már folyamatba tétetett és befejeztetett, és úgy az első-, mint a másodfokú bíróság meghozta ítéletét, én azt hiszem, ne fogjuk fe] olyan szigorúan a dolgot. Méltóztassék meggondolni, ha ilyen konzekvencziát állítunk fel más esetekben is, hová vezethetne ez? Általában el van ismerve, hogy a mi büntető törvénykönyvünk határozmanyai viszonyainkhoz képest talán kissé túlerősek; ne akarjunk azokon meg túlmenni. (Nagy zaj a bal-és szélsőbaloldalon.) Ha valaki, tgy én voltam az, a ki nem helyeseltem és elítéltem teljesen ezt a tettet és nem is mentem azt; habár tartozom másrészről annak a kijelentésével is, hogy Mátéffy is nyomós argumentumokat tudott felhozni védelmére és hogy ő is talán bizonyos erkölcsi kényszer folytán lett belekergetve abba, hogy mikor a szatiszfakcziónak minden egyéb neme tőle megvonatott, a szatiszfakcziónak ezt a nemét vegye egy önfeledt pillanatban a maga számára igénybe. (Nagy zaj balfelől.) Ismétlem, én elitélem s nem is fogom sohase menteni, de azt az egyént ilyeu meggondolatlanságért egész életére büntetni, a mikor ő a büntető-törrénykönyv alapján két büntető bíróság által rárótt büntetését elszenvedte, mikor a büntetés konzekvencziáinak mindenben eleget tett, akkor nem értem, hogy félév múlva egy olyan vármegyében, a hol amúgy is nagy hiány van emberekben, miért ne lenne alkalmazható? (Nagy zaj. Ellenmondások a bal- és a szélső baloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj.) Hock János: T. ház! (Zaj. Halljuk!Halljuk ! a baloldalon.) A belügyminiszter úr válaszának utóbbi részével kívánok csak néhány szóval foglalkozni; csak egy pár megjegyzést teszek rá. (Halljuk!) A belügyminiszter úr azt az új elméletet állította fel, hogy a ki büntetőjogilag el van ítélve, az elien fegyelmileg nem lehet. . . Perczel Dezső belügyminiszter: Nem mondottam! (Felkiáltások a baloldalon: Mondotta! Zaj.) Hock János: Bocsánatot kérek, azt mondotta, hogy két büntetést, két eljárást nem lehet egy ember ellen foganatosítani. Épen megfordítva áll: valahányszor büntetőjogi eset alá esik az ember, fegyelmileg. is el kell intézni a dolgot, mert lehetetlen dolog büntetőjogilag elítélt köztisztviselőt fegyelmileg állásában megtűrni. (Élénk helyetlés balfelől.) Már pedig Mátéffy Kálmán mint főszolgabíró, tehát rendőri funkczióval bíró közeg elítéltetett. Az eset csak pár hóval ezelőtt történt, az egész ország tisztikara megbotránkozott rajta, maga a miniszter ár e megbotránkozásnak úgy adott kifejezést, hogy őt rögtön felfüggesztette és még a bűntény helye ki sem hűlt s már a miniszter úr alkalmazza ez embert, mert használható eszköz egy választási rendszer előmozdítására. (Zajos tetszés balfelöl.) Ez jó példa a népnek és egyúttal példa arra is, hogy ezután az a tisztviselő bármi bűnt követ el, elég egyszerűen leköszönnie és úgy kikerülni a fegyelmi eljárást. Ha aztán alkalmas kortesnek bizonyul, két hó múlva a miniszter visszahelyezi, vagy előlépteti. Ez nem felelet. Én, tekintettel a magyar köztisztviselői kar reputáeziójára (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) és amaz erkölcsi motívumokra, melyeknek ily dologban a minisztert vezetuiök kellene, tiltakozom az ellen, hogy ezt az embert Csongrádmegyében kortesczélra kihelyezzék és rendőrtisztviselői funkcziókbau alkalmazzák. Kérem a t. elnök urat, hogy valamint a belügyminiszter úr is ketté osztotta válaszát, ő is kegyeskedjék az interpelláczió két részére adott feleletet külön-külön szavazásra bocsátani. Helyeslés balfelől.) Elnök: Csendet kérek! A kérdést a következő módon fogom feltenni: Tudomásul veszi e a ház a feleletnek azt a részét, mely a csongrádmegyei választási szabályzatra vonatkozik? Ez lesz az egyik kérdés. A másik kérdés az lesz: tudomásul veszi-e a ház a válasznak azt a részét, mely Mátéffy Kálmán ügyére vonatkozik ? (Helyeslés.) Tudomásul veszi-e tehát a t. ház a belügyminiszter úr feleletének a csongrádmegyei választási szabályzatra vonatkozó részét? Igen vagy nem? (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásíd veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. A második kérdés az: tudomásul veszi-e a ház a feleletnek azt a részét, mely Mátéffy Kálmán ügyére vonatkozik? Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kit? tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi, (Nagy zaj balfelől.) Csendet kérek! Következik az Apponyi Albert gr. képviselő úr interpellácziójára adaudó válasz. (Szűnni nem akaró nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Elnök ismételten csönget.) Csendet kérek !