Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

510. országé* ülés 1896. november 21-én, csütörtökön. 75 és hogy a minisztertanács ahhoz hozzájárult. A második kérdésre nézve, hogy lehetséges-e az a jövőben, a miniszter úr^azt mondja, hogy ő- nem próféta, s hogy nem tudja, mi fog történni, így tehát e feleletből kénytelen vagyok azt következtetni, hogy nem tartja kizártnak annak lehetőségét, hogy e rendelet másként fog interpretáltaim, mint a hogy a törvény szól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a válasz konkrét rezultátuma. Már most kegyeskedjenek megengedni, hogy demonstráljak, hogy ha a minisztertanács e rendelethez valóban hozzájárult, maga is törvényen kivtíl áll, és nyilvánvaló alkotmánysértést követett el, mert hozzájárult ahhoz, hogy az 1894. XXXI. törvényczikknek a házassági jogról szóló rendelkezései a közös hadsereg dominiumában bizonyos részek tekintetében hatályon kivtíl helyeztessenek. Árról van itt szó, hogy ha az utólagos egyházi kötés a hadseregnél megköveteltetik, akkor a kultusz disparítás esetében a megkötött polgári házasság nem elég arra, hogy valaki tiszti kardbojtját megtartsa, sőt ezt egyenesen lehetetlenné teszi, mert keresztények ég zsidók közti házasságnál a mindkét fél részéről elfoglalt egyházi álláspontnál fogva az utólagos egyházi kötés lehetősége ki van zárva. Már most csak az a kérdés, mennyiben van igazam akkor, mikor a rendeletnek idevágó szakaszait legalább is kétesnek jeleztem, holott szerintem félreérthetetlenül elrendelik, az utólagos egyházi kötést ? A rendelet V. szakasza így szól: »Naeh §. 149. des Gesetzartikela XXXI. von 1849 bleiben die religiösen Pflichteu jedes Einzelnen bezüglich der Eheschliessung, alsó auch jené bezüglich der nachfolgenden kirchlichen Trauung unberührt; demnach habén die activen Officiere und Militär-Beamten des Heeres und derKriegsmarine, welche in Ungarn eine Ehe eingehen, diesfalls auch der Vorsehrift über die Heiraten im k. und k. Heern fKriegsmarine) zu entSprechen.« E rendelet tehát világosan kimondja, félreértésével az 1894 : XXXI. törvényczikk 194. §-ának, mintha itt imperative lenne kimondva az utólagos egyházi kötés. Azt mondja, hogy miután ezen rendelkezések az utólagos egyházi kötés tekintetében érvényben maradtak, ennél fogva ezen utólagos egyházi kötés szempontjából a közös hadseregnek és a haditengerészetnek létszámához tartozók, a házasságkötés tekintetében fenálló külön hadseregbeli rendeleteket is megtartani kötelesek. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy mik e rendelkezések a közös hadseregben. Ily rendelkezés az, hogy ott, s eddig nem is lehetett másként, miután még a Bécsben megkötött szükségbeli házasságot sem fogadták el, — a tisztek számára csakis az egyházi formák szerint megkötött házasságot, tekintették érvényesnek és kötelezőnek, — most e rendelkezést jövőre is fentartják. De már most t. ház, itt van a rendeletnek további része; ott van a pótrendeletnek általam idézett szakasza, a melyben elősorolja azon okmányokat, a melyek szükségesek ahhoz, hogy az engedély az illetőnek kiadassék. Mit sorol az fel ? Elmondja az f) pont alatt, hogy be kell mutatni. (Olvassa.) »Bei Officieren und MilitärBeamten, welche in Ungarn eine Ehe einzugehen beabsichtigen, ob sie der staatlichen Eheschliessung die kirchliche Trauung folgen lassen wollen und können.« Tehát világosan megkövetelik tőlük a nyilatkozatot arra nézve, hogy hajlandók és képesek-e az utólagos egyházi kötésre vagy sem ? De ha még a legkisebb kétség volna, itt van a rendeletnek rá következő szakasza, amely nem csak azt mondja, hogy folyamodni kell, hogy az okiratok között mellékelni kell azt a nyilatkozatot, hogy az illető hajlandó és képes-e megkötni utólagosan az egyházi házasságot, de elrendeli még azt is, hogy a megkötött egyházi házasság utólagosan bejelentessék, hogy az megköttetett. Nevezetesen: »Bei den in Ungarn geschloasenen Eben ist die vollzogene staatliche Eheschliessung, beziehungsweise confessionelle Trauung anzuzeigen.« T. képviselőház! Én a magam részéről arra az álláspontra helyezkedem, — azért intéztem kérdést ez iránt, — hogy e rendelet, a mely nézetein szerint csak úgy interpretálható, hogy az utólagos egyházi házasságkötés megköveteltetik, mondom, hogy e rendelet tartalmaz-e olyasmit, a mi eaetleg lehetségessé teszi, — kérdés alakjában tettem fel ezt, — hogy a cultus disparitasban levők, a kiknek tehát házasságkötését az egyház meg nem áldja, ne kaphassanak engedélyt ? Ha már most a tisztelt igazságügyminiszter úr azt mondja, hogy a rendelet nem tartalmaz semmi törvénybe ütközőt, akkor én arra azt felelem, hogy a t. minisztertanács nem tud németül 8 azt nem értette meg. (Mozgás a bal- és seélső baloldalon.) Ha azonban a t. igazságügyminiszter úr azt mondja és illetőleg, ha bírt volna azzal az enerzsiával, vagy — hogy világosan fejezzem ki magam — ha olyan blankettaszerű írásos meghatalmazással bírt volna a hadügyminisztertől, mint a milyennel bírt a miniszterelnök úr a külügyminisztertől, a mit az előbb felolvasott : (Derültség a szélső baloldalon.) ha a tisztelt igazságügyminiszter úr ilyen felhatalmazás alapján jogosítottnak érezte volna magát, világosan kijelenteni azt a képviselőházban, hogy az az eset nem fordulhat elő, hogy valakitől 10*