Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-510
72 510. orgzigoj ftléa 189*. nojepiber 21 -én, csütörtökön. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Következnek az interpellácziókra adandó válaszok. A miniszterelnök úr válaszolni fog Helfy Ignácz képviselő úr interpellácziójára. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Helfy Ignácz képviselő úr a török birodalomban legutóbb felmerült események alkalmából hozzám intézett interpellácziójában közelebbi felvilágosításokat kért a hatalmaknak, hírlapokban is említett, állítólagos tárgyalásairól. A napilapok híresztelései alapján a t. képviselő úr interpellácziójában meszszemenő részletes kérdéseket vet fel. Midőn ez interpelláczióra válaszolok, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy részemről a Törökországban legutóbb felmerült események beható megvitatását ez idő szerint nem tartom opportunusnak. (Helyeslés jobbfelől.) Kétségtelen, hogy a török birodalom kisázsiai tartományaiban, utóbbi időkben sajnálatos zavargások fordultak elő, melyeknek ez országok keresztény, különösen örmény lakosságából számosan áldozatul estek. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy ez események az összes nagyhatalmak, s ezek között az osztrák-magyar monarchia kormányainak figyelmét is felköltötték. A rendelkezésemre álló adatok alapján konstatálhatom, hogy a hatalmak konstantinápolyi képviselői kezdettől fogva egyértelműleg arra törekedtek, hogy a porta figyelmét e zavargásoknak veszedelmessé válható következményeire irányítsák, (Nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Olvassa ! Olvassa! Derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és arra az elhatározásra bírják, hogy a rend helyreállítása és azon országok veszélyeztetett keresztény lakosságának oltalma érdekében szükséges intézkedéseket megtegye. E közös figyelmeztetés örvendetes eredményének tekinthető, hogy a török kormány erős szándékot látszik tanúsítani abban az irányban, hogy a rendet helyreállítsa, s e czélból hadseregének tekintélyes részét mozgósította. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások : Örvendetes ? Nagy zaj. Halljuk! Hattjulc!) r Epén ilyen örvendetes a hatalmaknak abban a tekintetben nyilvánuló egyetértése, melylyel a békének s a status quonak a Keleten fentartására törekesznek, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) mely czélból hadihajóikat a levantei vizekre küldeni szándékoznak. Ebben az intézkedésben, mely kétségtelenül hozzá fog járulni a közvélemény megnyugtatásához, mi is részt fogunk venni. (Helyeslés jobbfelől. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A mint már volt szerencsém megemlíteni, nem tartom kívánatosnak, hogy a török birodalomban uralkodó még nem teljesen tisztult helyzettel szemben további részletezésekbe bocsájtkozzam ; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) de abból, a miket volt szerencsém előadni, mégis azt a megnyugtató reményt hiszem meríthetni,. . . (Zaj balfelol.) Elnök: Csendet kérek! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: .... hogy sikerűlend a török kormánynak a megzavart rendet helyreállítania, a mely törekvésében őt az összes hatalmak, melyek kivétel nélkül legnagyobb súlyt helyeznek arra, hogy keleten a békés állapotok fentartassanak, minden bizonynyal támogatni fogják. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez idő szerint, t. ház, többet mondani sem czélszerűnek, sem szükségesnek, sem kívánatosnak nem tartom. (Helyeslés jobbfelől. Nagy derültség a szélső baloldalon.) Kérem ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbról.) Elnök: Helfy Ignácz ! Helfy Ignácz: T. ház ! (Halljuk !) Ha a t. miniszterelnök úr nem találja helyén levőnek és időszerűnek (Halljuk ! Halljuk .') az általam hozzá intézett kérdésekre részletesen felelni, azt meg tudom érteni, de ha én nem is tudnám megérteni, a mely perezben a külügyekre nézve egy kormány kijelenti, hogy a helyzet olyan, hogy a részletekbe nem bocsátkozhatik, minden képviselőnek parlamentáris fogalom szerint kötelessége a felelősséget az illető kormány férfiúra hárítani és további faggatásoktól tartózkodni. (Áltulános helyeslés.) Idáig tehát én teljesen egyetértek a t. miniszterelnök úrral, de a t. miniszterelnök úr nemcsak re'szletesen nem felelr, de egyáltalában nem felelt. (Élénkhelgeslés a bal- és ssélsö baloldalon. Egy hang: Ez a legkönnyebb!) Eltetszett mondani, hogy zavarok voltak Törökországban. Nos azt mindeki tudja már. A főkérdés, a mit én intéztem a t. miniszterelnök úrhoz, tulajdonképen két pontból áll; először, hogy létrejött-e csakugyan a teendőkre nézve egyetértés a hatalmak között, és ha igen, mely hatalmak között ? (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ez a fontos kérdés. A második, hogyha létrejött megállapodás, hogy ez azután miben áll? Endrey Gyula: Nem kötik azt Bánffy orrára. (Derültség a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: Mindezekre az igen tisztelt miniszterelnök úr egy szóval sem felelt. Igen természetes, hogy nekem nem áll hatalmamban a miniszterelnök urat, illetve a külügyi kormányzatot arra kényszeríteni, de remélem,
