Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-510

g4 510. országos ülés 1895. november 21-én, csütörtökön. idője sincs privát ügyek végesére, szóval a munka feltornyosodott, a 400 frt fizetés pedig megmaradt, ez pedig az elsőrendű szükségletek fedezésére sem elég. Közigazgatásunk általános reformja nézetem szerint nagyon meszsze van. Nagy bűnt követett el a tisztelt kormány akkor, a mikor az anyakönyvezést a jegyzőkre bízván, a helyett, hogy nyomorúságos helyzetűket figyelembe vette, s ennek javítására felhasználta volna az alkalmat, és 2—300 frttal pótolta volna fizetésüket, az anyakönyvvezetésért 50 — 60 frt borravalóval jutalmazza. Ez nincs arányban a teljesített munkával, de eem is méltó fizetés a fontos funkezióhoz, és nem alkalmas arra, hogy ez ügynek propagandát csináljanak az országban. Nézetem az, bogy különös tekintettel az egyházpolitikai reformok végrehajtására a jegyzői állás és a községek rendezésének kérdését soronkivűl kell eliutézni, ki kell venni azt az általános, nagy tervezett közigazgatási reformból, gondoskodni kell mielőbb, hogy a községi jegyző javadalmazása nagyobb legyen, s így munkakedvet kapjanak nagy miszsziójuk teljesítésére. Legfontosabb, nézetem szerint, a törvény végrehajtásánál az, hogy a hatalmat egy minden ízében erős, nemzeti, a helyzet magaslatán álló kormány tartja kezében, a mely a felszínre kerülő néppárti fanatizmussal és törvénytelenségekkel szemben nem nyitrai választásokkal felel, hanem a törvényt kezébe véve szigorúan megtartatja azt, de önmaga is megtartja. De mert én a kormányban erre garancziát nem látok, és azért is, mert mint a közjogi ellenzék tagja, politikai okokból sem szavazhatom meg a költségvetést, kijelentem, hogy azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház ! Az általános költségvetési vita lévén minden parlamentben elfogadott gyakorlat szerint az az alkalom, a melynél a politikai közélet bármely mozzanatát, az állami és nemzeti ügyek bármely részét is az állampolgároknak nemcsak általános, hanem még magánvonatkozású érdekeit is szóba hozni, vita tárgyává tenni szokás és képviselői jog: én is felszólalok, és kivált Pap Géza, Berzeviczy Albert és Pulszky Ágost t. képviselőtársaim néhány nyilatkozatait veszem bonczkés alá. (Halljuk! Halljuk!) A dolog természetéből folyik, hogy midőn a t. kormánypárt szónokainak beszédei elhangzanak, és az ő megjegyzéseiket és kijelentéseiket elvtársaik nemcsak nem kifogásolják, hanem azokat helyeslik is, ezen kijelentéseket mi olyanoknak tartozunk elfogadni, mint a melyek az egész kormánypárt gondolatait tükrözik vissza és így azokkal nem mint elkülönítetten állókkal, hanem mint az egész kormánypárt eszmemenetét kifejezőkkel van jogunk foglalkozni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pap Géza t. képviselőtársam az összeférhetlenségi elv érintésénéi azon nézetét adta elő, a mely szerint ő e tényleg gyakorló ügyvédeket ezen parlamentből kizárná, tőlük a képviselővé választatás jogát elvenné. Tenné pedig ezt azért, mert szerinte a tényleg gyakorló ügyvédség nem egyeztethető össze a parlament tekintélyével. Pap Géza t. képviselőtársam ezen támadását a több, mint 4000 tagból álló magyar ügyvédi kar ellen oly kisebbítőaek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) oly lealázónak tartom, hogy nem lenne elég azt egyszerűen visszautasítanom, hanem kötelességemnek tartom annak méltatlanságát néhány érvvel is kimutatni. (Halljuk! Halljuk!) Mennyire téves Papp Géza t. képviselő úrnak ezen nézete, ennek fényes bizonyítékát megleli az összes parlamentek működése múltjának és jelenének történetében. (Igaz! a szélső baloldalon.) A hazafias erények legnemesebbjei, az államférfiúi bölcseség legkitűnőbbjei, és a parlamenti szónokok legbabérosabbjui sorában mindig és mindenütt fog akadni olyan férfiakra, a kik a tényleg gyakorló ügyvédség munkásságával kezdtek részt venni a politikai közéletben, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és e munkásságnak a tudást minden nap szaporító, az élettapasztalatokat mindennap gazdagító, a világnézleteket mindennap érettebbekké, tágabbakká nemesítő küzdelmei közepette emelkedtek hazájuk legelső férfiainak megérdemelt magasságára. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Látjuk, miként emeli őket a közbizalom az államhatalom fejeivé; az Egyesült-Államokban, a franczia köztársaságban, mely utóbbinak két, elismerten legkitűnőbb elnöke, Thiers és Gambetta, tényleg gyakorló ügyvédek voltak képviselő korukban is. (Igaz! a szélső baloldalon.) De megtaláljuk az ügyvédeket minden művelt állam legérdemdúsabb miniszterei és legkitűnőbb áíiamférfiai közt. És ha már Ragályi Lajos t. képviselőtársam helyesen hivatkozott Kossuth Lajosra és Deák Ferenczre, én még azt kérdezem Pap Géza t. képviselőtársamtól: nem volt-e Horvát Boldizsár, mielőtt igazságügyminiszter volt, tényleg gyakorló ügyvéd? És azt kérdezem: ugyan mit vétettek ezen képviselőháznak, — saját elvtársaimat, nehogy hízelegni látszassam, nem is említve, — például Horánszky, Hódossy, Chorin, Teleszky, Fest, Görgey, Matuska, Morzsányi, Münnich és sok más képviselőtársam, kik tényleg gyakorló ügyvédek, hogy t. képviselőtársaim őket, mint ezen parlament tekintélyének kisebbítőit megbélyegzi, feledve, hogy magát a földmívelés-