Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

GCi 509. országos fllés 1895. norentber 20-án, szerdán. hát akkor miből fog élni családom, gyermekeim ? j a szolgabíró azt felelte: Koplalni fognak. Midőn a kormányzat a nemzet napszámosait, kikre Jókai Mór, t. képviselőtársam, különösen a nemzetiségi vidékeken, az ország újból való visszafoglalását kívánja bízni, ily mostoha elbánásban részesíti: legalább el lehetne várni, hogy legalább politikai jogaik gyakorlásában ne gátolják, ne molesztálják, hamis vádak alapján ne üldözzék és az üldözőknek ki ne szolgáltassák őket. Ez a czélja mai änterpelláeziónmak Meggyőződésem ugyanis az, hogy addig kell egy üldözött ember segítségére menni, míg el nem tiporják, mert ha egyszer már el van tiporva, nagyon keserves feltámasztani. Interpelláczióm alapja egy, a felvidéken, Galiczia határán levő trencsénmegyei faluban, Szorcsinoveczen előfordult eset. Áz ottani, államilag segélyezett községi iskolaszék elnöke, Eichenwald Miksa, bevádolta Melis István községi tanítót, hogy a szabadelvtíség zászlójától megszökött és átpártolt a néppárthoz. Első vádlevelében az iskolaszéki elnök maga elismeri, hogy a tanító a növendékeket jól oktatta és ezért őt eddig minden tekintetben támogatta. Elismer még többet is : azt, hogy a tanító az egyházpolitikai viták során is mindig jó szabadelvű volt, miként ő ezt. megkívánta, — mert ő itt modus imperativusban beszél, legalább úgy, mint a nap fia Khinában — írván a következőket: (Olvassa.) »Szorcsinovecz, 1895. XI. 8. Nagyságos Tanfelügyelő úr! Már egynéhány éve annak, hogy van szerencsém a helybeli iskolaszéknek elnöke lenni és szabadelvű elveimnél fogva mindig oda iparkodtam, sőt megkívántain is, hogy a néptanító szabadelvű legyen. — Megkívántam pedig azt azért,* — talán mert meggyőződése úgy kívánta ? dehogy! — »mert a néptanítónak nemcsak alkalma van, de tényleg érintkezik is mindig a néppel, és ilyenkor leginkább van alkalma — és hívatva is van arra, — a nép közt a szabadelvfíség tanait hirdetni. A helybeli tanító, Melis István úr fent jelzett kívánalmaimnak az első években, sőt akkor is, mikor az egyházpolitikai viták javában folytak, eleget is tenni látszott és én, őszintén megvallva, iparkodtam, minthogy a növendékeket is jól oktatta, őt minden tekintetben, a hol csak lehetett, támogatni. Egynehány hónap előtt észrevettem, hogy elpártolt tőlem és az itt e vidéken lábrakapott néppárthoz szegődött; mindamellett azt hittem, hogy semlegesen viselkedik, de egy idő óta az ellenkezőről volt alkalmam meggyőződhetni és egy igen lelkes néppártinak bizonyult, ki titkon terjeszti a néppárt tanait és a szó teljes értelmében^ bujtogatja a népet. Ezt megtűrni j nem tudom és nem is fogom, miért is nagyságodat tisztelettel kérem minden meglehetőt megtenni, hogy ezen tanító innen mihamarább elhelyeztessék. Igaz ugyan, tehetnék sok olyat, mi állását itt megnehezítené, de már korosabb vagyok és nem akarom magamat különféle izgalmaknak kitenni, miért is tisztelettel kérem nagyságodat, ha velem mihamarább tudatni szíveskednék, vájjon lehetséges-e nagyságodnak kívánságomat teljesíteni, mert ha nem, kénytelen vagyok tisztemről lemondani. Ebbeli szíves válaszát mielőbb várva, vagyok a uagyságos tanfelügyelő úrnak kész szolgája Eiehenvald Miksa.« Ez az egyik vádoló levél, a melyben oly magas lóról beszél a t. iskolaszéki elnök. Ez a levél november 8-áról volt keltezve, és már november 11-ón új vádakkal állt elő és izgatással és bujtogatással vádolja a tanítót, sőt azzal is fenyegetődzik, hogy ha a tanfelügyelő el nem mozdítja, felmegy panaszával a főispánhoz. Erre azután a tanfelügyelő záros határidő alatt, 3 napra, felszólítja a tanítót, hogy nyilatkozzék felelősség terhe alatt. A tanító kijelenti válaszában azt, hogy az a vád, mintha ő a néppárt tanait terjesztené és a népet izgatná és bujtogatná, merő rágalom; kijelenti továbbá azt is, hogy ő lelkes néppárti már csak azért sem lehet, mert azt személyes meggyőződése kizárja és mint községi állami néptanító, politikával nem foglalkozik, tehát az említett néppárt politikáját sem támogatja. T. ház! Ezeket a dolgokat itt előadtam azért, hogy a tanügyi kormány intézkedjék az iránt, hogy a tanítók igazán nehéz és a legkevésbbe honorált feladataid teljesítése közben ily inzultusoknak ne legyenek kitéve és azoktól már preeventive meg legyenek mentve. Nekem igazán szomorú tapasztalataim vannak e tekintetben, hogy pártpolitikai okokból mire képesek egyes liberális tanférfiak. Volt rá eset, hogy a nőt, a ki polgári iskolai tanítónő volt, elválasztották férjétől, mert ez nemzeti párti jelöltre szavazott a képviselőválasztások alkalmával. A férjhez nem férhettek hozzá, mert községi iskolai tanító volt, tehát az állami polgári iskolai tanítónőt helyezték át más városba. Kötelességemnek tartom teljes lojalitással bevallani, hogy mihelyt az akkori t, kuttuszminiszter úr, gróf Csáky Albin az esetről tudomást vett, a sérelmet rögtön orvosolta. Fölteszem a jelenlegi t. kultuszminiszter úrról is, hogy az ő, a népnevelés iránt lángoló szíve a népnevelés bajnokait meg fogja védeni az ilyen inzultusoktól és azért a következő interpellácziót bátorkodom előterjeszteni: (Olvassa.) »Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszterhez.