Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-509
509. országos ülés 1895. noromber 20-án, szerdán. 57 vár e nemzet, a ki oda áll a sülyedő hajó élére, hogy talentumának tekintélyével, fényével, jellemének tisztaságával, eszményeinek lelkesedésével hitet öntsön a csüggedőkbe, új erőt és bizalmat a roskadozókba. »Ne timeas, Caesarom vehis.« Hogy áj eszményeket, új reményeket költsön fel a nemzetben, megtöltse annak tartalmát nemes ideákkal és nemesebb eszmények felé vezesse e nemzetet. Uraim! Én ott a kormány padjain önök között ezt a férfiút nem találom. De a parlamentben ismerek egy alakot, a ki idealizmusának nemes lelkesedésével, a ki hazaszeretetének tiszta önzetlensége, a ki jellemének gyémánt szilárdsága által, (Egy hang a szélső baloldalon: Csak egyet?) igen, csak egyet, a ki némileg fölötte áll az összehasonlításoknak, bár tudom, hogy köztünk vannak sokan, a kik lelkesek, hogy vannak tiszta jellemííek, ezt nem is tagadtam soha. De a csillagok közt is van fényre és intenzív sugárra nézve egy olyan, a mely feltűnik és fénybe vonja az ég egy részét. Ez a férfiú, kinek zászlaja alatt nekem küzdeni büszkeségem, az én vezérem, és én csatlakozva az ő javaslatához, visszavetem a költségvetést. (Élénk tetszés, éljenzés és helyeslés a bah és szélsőbalon. Szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, foglal, ják el helyöket. Az ülést újra megnyitom, Hévizy János jegyző: Ugron Zoltán! Ugron Zoltán: T. ház! Csak öt perez választ el azon fényes polemikus beszédtől, mely előttem Hock t. képviselőtársam által elmondatott és igy beszédem polemikus részét bátran el is hagyhatnám; de ha rágondolok arra, hogy az egyházpolitikai táborban is a vezérszónokok után jöttek az apróbb boszantások: én sem fogok elmaradni (Derültség.) s megengedem magamnak, hogy a t. túloldal szónokait chronologiktis sorrendben véve tegyem meg megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk. 1 ) A t. előadó úron kell kezdenem. Hegedüs t. képviselőtársam a budgetnek még az ő csoportosítása szerint sem rózsás számadatait meglehetős komoly intelemmel vezette be; a budgetet aztán deficzitté devalválták az ellenzék pénzügyi politikusai és ő mégis megengedte magának, hogy frázisokat kössön hozzá, milíe nárisnak nevezze azt, s a millenáris költségvetés alkalmából magas színvonalú vitát kérjen. Kettőn áll azonban a vásár, mondják a magas színvonalú vitát —• azt hiszem — az ő utána szóló Horánszky Nándor t. barátom beszéde nem zavarta meg; de mi történt? Feláll a miniszterelnök s elmond egy nem olvasott, be nem akadt és még vízzel sem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXVII. KÖTET. hígított beszédet és az urak »éljen«-be törnek ki s diadalmi mámorba esnek. Hát ez komoly'? (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az első komolynak tetsző szónok odaát a belügyminiszter volt. Mit csinált ő? Nagy táskával, sok irománynyal és egy csomó statisztikai adattal jött ide. Elő is esapott egy csomó számot, és pergő nyelven vonta le belőlük azon következtetéseket, a melyek azon számokban egyáltalában nincsenek. Mert abból, hogy a választók mennyire apadtak, ha külön-külön nem észleljük, soha meg nem tudjuk, hogy nekünk mennyi választónkat hamisították el. (Úgy van! a baloldalon.) Abból, hogy kevéssel apadtak a választók, az következik, hogy önök sokat felhamisítottak maguknak, tőlünk pedig meg többet elvettek. (Úgy van! a baloldalon.) Miért vegyem ki az időrendi sorból, a mi történt: az interpellácziókat? Az interpellácziókra adott feleletekből tudtuk, t. ház, hogy a miniszterelnök abszolúte nem tudja a házszabályokat, pedig ő —- a mint kifejezni szokta — megülte azt a széket, és hogy nem tudja a közjog azon elemeit, a melyek szerint a miniszterelnök a közös ügyekben a közös hadügyminiszterrel érintkezik. Megtudtunk azonban egyebet is. Azt, hogy minisztertársaival, különösen azokkal, a kik nem katonák, durva a szent szolidaritás nevében. (Derültség balfelől, mozgás a jobboldalon.) Másnap napirend előtt gyönyörködtetett bennünket Erdély Sándor igazságügyminiszter úr bematatva, hogy neki jó a gyomra, és hajlékony a dereka, és hogy féltékeny a nyakára, mert fél attól a bizonyos selyemzsinórtól, a melylyel azelőtt egy minisztert kizsinóroztak. (Derültség balfelől.) Hogy az időrendet megtartsam, történt még két parlamenten kívüli inczidens is. Gróf Apponyi Albert igen t. vezérem Kassán, Wlassics Gyula miniszter úr pedig Temesvárott beszélt. A temesvári beszédből lehetetlen meg nem említenem, a mit minden ember látott: hogy az püspök-csalogatás. Remény lem, hogy a püspökök most már úgy értelmezik a »Leben und lében lassen«-t, mivel hogy valamikor ők adtak a kormánynak »leben«-t, most már ők a »lasseu« elvére helyezkedhetnek. (Derültség bálfelöl.) Kiállott azután a háznak komprimált azabadelvűséggel telt tagja: Pap Géza t. barátom, (Derültség balfelől) Beszédjének az a része ragadta meg figyelmemet, ^melyben magának az agrárizmust lefoglalta. Ámde ne feledjük el a történteket. Hisz alig két éve, hogy az országos magyar gazdasági egyesületbe az agrár eszmék megindultak. És mit tett akkor a kormány? Legelőször szégyenletes pucsot rendezett, hogy 8
