Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-509

43 509. országos ülés 1895. november 20-án, szerdán. így folytatta: »Mi közjogunknak olyan fejlesztését kívánjuk, mely a kiegyezés szellemének megfelel és állami önállóságunkra is a paritás alapján törekszik. < Ez a világos magyarázat ; meggyőzhetett volna mindenkit, hogy ez a párt nem foglal állást az alaptörvény ellen, hanem az ellen a kormányzati szellem ellen, mely azon alaptörvényt meghamisította, (Élénk helyeslés balfelöl.) és hogy ott maradhasson, egy meddő és tarthatatlan párturalmi rendszer egy hatalom fészkében: hát naponként kész volt letörni közjogunk ornamentikájából egy-egy darabot. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ne hivatkozzék nekem a képviselő úr Andrássy Gyula főrendiházi beszédére, a melyet igazán a nemes gróf hattyúdalának neveztek el. A beszéd nem önök mellett szól. Azon beszédnek felfogása és a mi felfogásunk közt ott nincsen lényeges különbség. A kiegyezési törvényt mi megállapított közjogi viszonynak tekintjük. Mi a 67-es törvény featartására, de meghamisítatlau featartására (Helyeslés balfelöl.) és annak minden tisztaságában való végrehajtására törekszünk. Az önök álláspontja pedig a stagnáczió és visszafejlesztés. Itt van köztünk a különbség. Jól mondotta Apponyi, hogy a mi álláspontunk 1867 s nem 1875, és e kettő közt lényeges különbség van. Talán Andrássy gróf tekintélyére én is hivatkozhatom, a mikor a 14. szakaszra vonatkozólag nyíltan fölemelte szavát és nyíltan elítélte a nemzetet jogfosztó törekvést, a mely az Önök politikája. Midőn tehát Andrássy Gyula magyarázta az állandó alaptörvényt, még pedig olyformán, hogy azt intencziója szerint kell alkalmazni, és hogy az állandó törvénynek tekintessék : nem mi ellenünk érvelt, hanem önök ellen. Csakhogy a mikor önök Andrássy fölszólalása után kénytelenek voltak beadni derekukat, akkor Andrássy nyilatkozatát egyszerűen ránk fordították. Nem mi ellenünk kell megvédelmezni a kiegyezési törvényt, a kik hamisítatlan szellemben való föntartása által be akarjuk bizonyítani, hogy ily közjogi viszony alapján is fejlődhetik a nemzet gazdaságilag és politikailag, hanem önök ellen, kik azt minden eszközzel diszkreditálják. (Élénk helyeslés balfelöl) A képviselő úr nem elégszik meg id. Andrássy Gyula gr. tekintélyével, hanem némileg utánozza ifj. Andrássy Gyula grófot is, midőn felállítja a merev közjogi konzervativizmust. Nohát, hogy e konzervativizmusról ifj. Andrássy Gyula grófnak mily nézetei vannak, a mióta saját tapasztalásából győződött meg, hogy az önök mindenre kész politikája mennyire emeli a miniszteri tekintélyt ott fent, azt nem tudom. De annyit tudok, hogy a merev konzervativizmus hangoztatásával a képviselő úr tényleg nem azt az intencziót követi, melyet szavaiban említ, a mennyiben elvágja úgyszólván a közeledés lehetőségét is. És talán ez is a végezel: bevágni Apponyi gróf előtt az utat, és hogy ezt megtehessük, elmegyünk a kiegyezési törvény értelmezésében a végletekig, a képtelenségig. (Élénk helyeslés balfdöl.) A képviselő úr azt mondta, hogy a kiegyezés kiegészítése csak olyan lehet, mely alárendelt jelentőségű dolgokra vonatkozik, és minden illetékes félnek megegyezésével és megnyugvásával történik. Hát van eset, t. képviselő úr, mikor a logika veszedelem. Mert ha minden illetékes tényező megegyezik, akkor kétségbe vonom, hogy csak alárendelt kérdésekben változtathatjuk meg a törvényt. Egy törvény sem lehet örök; lehet állandó, hosszú időre terjedő jogviszonynak tekinteni, de ráfogni, hogy a nemzet egész élete e keretekbe, mint Prokrusztesz-ágyba van belepréselve és onnan nem szabadulhat, ez, azt hiszem, nem államférfiúi beszéd. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Ha minden illetékes tényező, bármily lényeges pontban is megegyezik a törvény megváltoztatására nézve, e jogukat senki kétségbe nem vonhatja, mert hisz ezzel önmaguk között szabályozzák a jogviszonyt. Láng Lajos : Csakhogy ez új kiegyezés lesz, nem a régi. Hocfe János : Teljesen igaza van a képviselő úrnak, hogy ez új kiegyezés lesz. De a képviselő úr azt mondta, hogy a kiegyezés kiegészítése csak alárendelt dolgokban történhetik. Hát ezt vonom kétségbe. Tegyük fel, hogy a jelen kiegyezés keretében, akár a hadseregre, akár más fontos intézményre nézve megegyeznek az illetékes felek, és például azt proponálják a magyar kormánynak, hogy mivel a véderő fejlesztése megköveteli, hogy a hadseregben is fejlesztessék a nemzeti szellem, megengedjük, hogy felállítsák Magyarországon az önálló hadsereget, a nélkül, hogy a kiegyezés egyéb részeit bolygatnók: mit fog tenni a magyar kormány ? A merev konzervatizmus álláspontjára áll és visszautasítja a magyar hadsereg felállítását ? (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Hogyne!) Nem a kiegyezés testőrei önök, hanem egy párturalmi rendszer mamelukjai. Igazi landsknecht-gárda, mely a hatalomhoz ragaszkodik, és ha az veszélyben forog, készek megtámadni még a kiegyezést is. Mikor a bán miniszterelnök-jelöltsége szóba jött, önök megfenyegették a koronát is. (Élénk tetszés balfelöl.) Hány és hány képviselőre hivatkozhatnám, a kik azt