Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-524

524. országos ülés 1895. deczember 7-éu, szombaton. 439 tassanak visszaemlékezni, hányszor említem fel, hogy micsoda hiba volt a román és szerb nemzeti egyháznak törvénybe vétele, mert milyen félreértésekre ad ez okot magában Horvátországban ?! Azt hiszi a t. ház, hogyha ezen szerb vagy román nemzeti egyház a törvényekben nem fordulna elő, akkor előfordult volna Zágrábban a szerb zászló elleni tüntetés? Én nem hiszem; hanem mert odaát a szerb egyház magát nemzeti egyháznak deklarálja, az ilyen törvényekre támaszkodva hitte és hiszi, hogy ezen zászló használatához joga van, pedig kétséget kizárólag nincs joga. Ezekért a bűnökért és mulasztásokért nem lehet sem a horvát bánt, sem a horvátokat felelőssé tenni, hanem felelőssé kell tenni azon kormányt és többséget, a mely ilyen helytelen kifejezéseket vett be a magyar törvényekbe. Azonban történtek olyan dolgok is, a melyekért egyes személyeket is felelősekké kell tenni, a melyekre röviden rá fogok utalni és a melyek a mai horvát bán felelősségének osztályrészét megállapítja. Beszéljünk tehát a magyar-horvát állampolgárságról egész rövidséggel. Tibád Antal barátom a t. ház előtt felolvasta a horvát-szlavón miniszter úrnak beszédét, a melyből minden kétséget kizárólag konstatálva van az a tény, hogy az 1879 :L. tcz. megalkotása után, 1880. április 30-án kelt az a községi törvény, a melyben a magyar-horvát állampolgárság előfordul. Tisza István t. képviselő úr tegnap azt állította, hogy az akkori kormányt ezért nem lehet felelőssé tenni, mert azon időben még a honossági törvény nem létezett. Hát hiszen mindenesetre szép dolog a fiúnak a szülők iránti nagy tisztelete, de hogy a történelem hamisításain menjünk el, tán még sem megengedett dolog. Lehetetlen, hogy Tisza István képviselő úr ne tudná, hogy mikor a horvát autonóm törvény 1880. április 30-án keli, akkor már az 1879: L. tcz. mégis csak létezett. De nem az a bökkenő, hogy mikor kelt az a törvény, hanem az, hogy a mikor az kelt, Tisza Kálmán volt a miniszterelnök, s az ő politikai felelősségének csökkentésére voltak szánva ezen szavak, melyeket Tisza István, mint jó fiú, a papa érdekében elmondott. E dolognál igen fontos annak a meghatározása, a mit Tibád Antal t. képviselőtársam is felhozott, hogy tudniillik a horvát autonóm törvényben nem is volt benn ez a kifejezés : »magyar-horvát állampolgársága, hanem ezt az akkor dicsőségesen uralkodó Tisza-párt kérte belevétetni a magyar kormány részéről és a korona pressziója útján eszközölte ki, hogy ez belekerüljön a horvát törvénybe. Hát, t. ház, a nemzet ítélőszéke előtt ma már ki van mondva az ítélet. Már nincs véleménykülönbség abban a tekintetben, hogy itt alkotmánysértés követtetett el, és ha azt elkövette valaki, elkövette Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök. Mert mindenkinek tudnia kell, hogy a horvát autonóm-törvények, mint Tibád Antal képviselő úr is említette, nem közvetlenül terjesztetnek fel a horvát autonóm-kormány által ő Felségéhez, hanem előbb két izben is a magas minisztertanács elé kerülnek: először akkor veszi őket az konczertáczió alá, midőn a korona előzetes engedélyéről van szó, másodszor pedig akkor, mikor a törvény már meg van alkotva. De egy történelmi mozzanatot lehetetlen elhallgatnom, és ez is egyik főoka felszólamlásomnak. Egyenesen felhívom Tisza Kálmán képviselő urat a következő kérdésben való nyilatkozásra: 1888ban — az évszámot is tudom — a jelenlegi horvát bán, a ki 1883-ban lett bánná, felterjesztést intézett a magyar kormányhoz, hogy a magyar-horvát állampolgárság a törvényből eliniináltasaék. Mi az oka, hogy a bán ezen inicziativájára a magyar kormánynak máig nem volt felelete? S mi az oka különösen annak, hogy Tisza Kálmán, ki még akkor miniszterelnök volt, — mert hisz mindnyájunk örömére csak 1890. márczius 13-án bukott meg, — nem tartotta szükségesnek e kérdést érdemlegesen elintézni? Ezzel aztán tisztában leszünk, hogy a magyar-horvát állampolgárság kifejezésért, melynek reparálására, úgy a horvát miniszter, mint a horvát képviselő urak felszólalnak, ne a horvátok tétessenek felelőssé, a mit mint igazságos ember és jogász egy perczig sem engedhetnék meg, hanem tétessék felelőssé a nemzet ítélőszéke előtt az a Tisza Kálmán, a ki ennek egyedüli oka volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi már most a horvátországi viszonyokat illeti, ezekről beszédem befejezéséül csak röviden nyilatkozom. Én magam nem szeretem az eseményeket látcaövön, vagy csupán irodalmi termékekből megítélni. Magam is megfordultam a helyszínén, Horvátország különféle vidékein több izben. Természetesen nagyon érdekelt az ottani közhangúlatnak kellő módon való kipuhatolása. En nem titkolom, nyilt őszinteséggel konstatálom, már csak azért is, nehogy az ez oldalról való felszólalásoknak oly tendenczia tulaj doni ttassék, mintha a horvát bán ellen szándékoznának izgatni, hogy 1883-at összehasonlítva a mai helyzettel a magyarság terjedésének szempontjából Horvátországban, feltétlenül haladás konstatálható. (Helyeslés jobbfelöl.) Tüdőin magamról, hogy midőn 1883. előtt Zágrábban megjelentem, nekem az elsőrangú szállodákban magyarul beszélnem nem lehetett, hacsak magamat inzultusoknak kitenni nem akartam; tudom azt nagyon jól, hogy a Gay-féle