Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-523

412 523. országos ülés 1895. deczember 6-án, pénteken. Magyarország államiságát, sőt még nevét is egyszerűen el akarták törülni. De én úgy tudom, valameddig a mi történeti forrásaink felvilágosítást adnak, elfogadható felvilágosítást, ez a finom nyárspolgári tempó mindig dívott s mindig megvolt. Én felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a mikor a hatvanas években a közszellem ébredezni kezdett, a mikor a magyar municzipiumok siettek, hogy az emigránsokat beválaszszák mint díszpolgárokat, Kecskemét városának egy igen eszes és tanúit pobgára nekiállt és bebizonyította, hogy díszpolgárrá tulajdonképen igaz magyar embert választani többé sohasem lehet, mert a Bach-korszak gondoskodott róla, hogy az összes nevezetes és előkelő municzipiumok megválaszszák szintén Kempen von Fichtenstammot, b. Geringert, gróf Grümiet és Bachot stb. díszpolgárrá. Sőt még több, a nyárspolgár mindig csak a saját érdekeit és a mnniczipiumét veszi, a haszon elvét alkalmazza a maga eljárására, és láttuk 1848— 1849-ben, hogy valahányszor veszély közeledett, előállottak a városok tisztviselői, nyárspolgárai és vitték a kulcsokat és a hódolatot bárkinek, hogy bántódásuk ne legyen, hogy tartsák meg a várost és annak anyagi érdekeit védjék meg. Ilyen köitílméuyek között úgy állítani oda a dolgot, hogy ezek a manifesztácziók visszautasításai annak, a mi a Jellasich-téren történt, hát kérem, már a közönséges politikai eljárások szempontjából mondhatom, hogy ez ügyes fátyol ugyan, de nekünk látnunk kell, s látjuk azt is, a mi a fátyol alatt van. A mit én a víz forrongásáról mondottam, annak világos képét láttok a zágrábi törvényszék előtti egész eljárásban. Gyurkovics képviselő úr tartozott volna a háznak azzal, hogy chronologiailag bizonyítsa be azt, hogy csakugyan a budapesti mozgalom következtében foglalták el a zágrábi diákok azt az állást, a melyet a törvényszék előtt elfoglaltak. De ez nem így volt és a törvényszéki tárgyalásnak egész menete, a mennyire a sajtóból értesültünk, világos bizonyítéka annak, hogy a mozgalom a társadalom mélyéből fakadt és az, a mi a nyilvánosságra jutott, az csak az észrevehető dolog. A mélységben rejlik az egész. Én azt mondhatom, hogy épen abból a szempontból, a melylyel beszédemet bevezettem, és az olyan organizmusokra, a melyek nem teljesítik egészen minden íunkczióikat, semmiféle súlyt fektetni nem birok és nem is fogok. Egy ország vagy áliamrész vagy királyság va

gy — amint mondják — egy szuverén állam, amely még csak közigazgatási költségeit sem bírja maga-magától kiteremteni, amely 1868. óta még mindig nem birta elenyésztetni, hogy ez az anomália fennálljon, az tanuljon egyet, tudniillik szerénységet követelésekben, ne menjen tovább soha, mint a mit neki a törvény biztosít, az úgy nevezett fehérlap, melyről mindnyájan tudjuk, hogy rossz időben és könnyen odaadott fehérlap volt, a melyben, egyenesen a magyar állam érdekeinek ellenére, lekötöttük az ország oly tőkéjét és jogát, melyek visszavindikálása rendkívül nehéz lesz. Ez ennek a viszonynak az értelme. T. ház ! Sine ira et studio én azt, amit itt elmondottam, kötelességemnek tekintettem, mert a jogok és állami szerződések dolgában sem lehet kényszeríteni soha egy nemzetet öngyilkosságra, sem arra, hogy teljesen abnormis helyzetbe jusson. Gyurkovics t. képviselő úr azt mondja, hogy vessenek fátyolt a, magyarok a dolgokra, mert hiszen nehéz idők következhetnek és egymásra szorulhatunk. Hát, t. képviselő úr, az igaz, s a magyarság részéről ez az óhajtás, és törekvés mindenkor meg is volt. De én kérdem és számon kérem a horvát egész közéletnek, az egész társadalomnak fejlődését; mutassa meg nekem a képviselő úr akkor, mikor újból és újból zágrábi dolgok történnek, akkor, mikor mi csak fagyossággal és visszautasítással találkozunk 1868. óta hozott nagy áldozataink daczára: hol van ránk nézve az a biztosíték, hogy nehéz időkben önök mellettünk lesznek ? Én, t. ház, nagy tiszteletben tartom mindenkinek nyilatkozatát, a Gyurkovics t. képviselő úrét is, a horvát miniszter úrét is. De hogy ők képviselték volna beszédeikben azt, a mi Horvátország társadalmának mélyében történik, azt én el nem fogadhatom. Nekem egészen más bizonyíték fog kelleni, és csak akkor leszek hajlandó az 1868-iki szerződés másnemű bírálatára; csak akkor fogok igazi tisztelettel viseltetni Horvátország irányában, ha az 1868 óta elfogadott magyarországi segélyt csak időlegesnek tekinti; ha a maga kultúráját, gazdasági viszonyait és társadalmi ügyeit úgy intézi, hogy ne szoruljon rá Magyarország segélyére, és mikor azt elérte, akkor nyújtsa nekünk jobbját : akkor el fogom fogadni. Most az én álláspontomnál fogva, minthogy nem látom ezeket a a garancziákat, -- csak a magam nevében szólva, — nem fogadom el a tételt. Josipovich Géza jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! A kérdéseknek, melyek a horvát viszonyok tekintetében ezen tétel alkalmával a t. ház diszkussziójának tárgyát képezik, jogi és politikai kettős oldala van. A mi a jogi oldalát illeti, azt hiszem, hogy e részben, valamint itt e házban minden irányadó tényező egyetért, úgy kétségtelen az is, hogy Horvátországban magában a döntő és irányadó felfogás e tekintetben minden részben azonos azzal, mely itt e házban érvényre jutott. (Egy hang a ssélsö baloldalon: Bár úgy volna!)