Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

ggg 5f2. országos ülés, 1895. deezembor 5-én, csütd*rt5k8ii, van! jóbbfelől.) És még ha állna is az, a mit a t. képviselő úr mondott, hogy a kiegyezés, vagy a fogyasztási adóknak egyforma alapokon való rendezése az oka annak, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás nem prosperál, még akkor sem ismerhetném el, hogy ez az általam felállított elvet megdönti. Azonban, t. ház, azt hiszem, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak bajai nem ott keresendők, a hol azok kerestetnek. A dolog úgy áll, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak közül azok, a melyek nem bírtak a kellő berendezéssel, igenis megbuktak, a mint megbukik minden iparágban az individium, a mely nem képes a többieknek és a modern igényeknek megfelelő berendezést létesíteni. Egészben véve azonban egyenesen tagadnom kell, hogy a mezőgazdasági szeszgyártás egyáltalán hanyatlott volna, a mi kiderül abból, hogy habár a gyárak száma csökkent is, a mezőgazdasági szeszgyárak által előállított szesznek a mennyisége nem csökkent, a mi arra mutat, hogy a gyenge, és kellő berendezéssel nem bitó gyárak megszűnnek, de keletkeznek azok helyett nagyobb és kellő berendezéssel bíró mezőgazdasági szeszgyárak. (Úgy van! jobbfelől.) A t. képviselő úr hivatkozik arra, hogy megvédhetők az ország érdekei önálló fogyasztási terület mellett, tehát a t. képviselő úr önálló fogyasztási terület felállítását tartja szükségesnek. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez igenis az államkincstár érdekeinek megóvására egy eszköz, a melylyel ezt a czélt el lehet érni; de hogy az ipar érdekei ezzel csakugyan megvédhetők lennének, abban kételkednem kell. A bankügyre vonatkozólag, t. képviselőház, szintén szememre vetette a képviselő úr, hogy nem nyilatkoztam úgy, a hogy ő azt kívánatosnak tartotta volna. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ha minden más, a kiegyezésnek tárgyát képező kérdésben módomban lett volna is kimerítően nyilatkozni, a legkevésbbé lett volna módomban és a legkevésbbé lett volna helyes a bankkérdésben behatóan nyilatkozni, mert ott nemcsak az államok vannak érdekelve, hanem egy magánintézet is, már pedig, azt hiszem, senkisem fogja kétségbe vonni, hogy nem egészen helyes módja az alkudozásoknak és tárgyalásoknak, ha az ember előre elárulja összes terveit és szándékait. (Helyeslés jobbfelöl.) Sima Ferencz képviselő úr azt méltóztatott állítani, hogy a múltkori válaszomban, a melyet Péchy Tamás képviselő úrnak az őrlési eljárás tárgyában adtam, egy nyilatkozat foglaltatik, a mely az ő meggyőződése szerint nem felel meg a valóságnak. És ez az, hogy nem áll az, mintha a behozott búzamennyiségnek megfelelő lisztnek ki kellene menni az országból. Én nagyon szívesen kész vagyok a tisztelt képviselő urnak magánúton rendelkezésére bocsátani az erre nézve fennálló szabályokat, a melyekbői meg fog győződni a tisztelt képviselő úr, hogy e tekintetben egyáltalában a szabályok kijátszása ki van zárva, mert az a búzamennyiség, mely behozatik őrlési kedvezmény mellett, előjegyzésbe vétetik, s mihelyt az a határidő, a mely annak feldolgozására vagy benmaradására kituzetett, letelt, bekövetkezik az, hogy a búzamennyiségnek vagy az annak megfelelő lisztmennyiségnek vagy kivitelét kell hitelesen kimutatni, vagy a vám megfizetésére köteleztetik. Sima Ferencz í A szabály azt mondja, de nincs megtartva Lukács László fpénzügyminiszter: így van ez gyakorlatilag is. T. képviselőház! Nem akarok azon számtételeknek fejtegetésébe bocsátkozni, melyekkel Kossuth Ferencz képviselő úr illusztrálta az egységes vámterület veszélyes és káros voltát Magyarországra nézve, csak azon egy állítását vagyok bátor kétségbe vonni, hogy abban az esetben, ha a vámterűlet tekintetében önállóan rendezkedhetünk be, a vámszerződéseket a külföldi államokkal tetszésünk szerint fogjuk megállapíthatni. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ott, a hol két vagy több szi-rgzödő vagy tárgyaló félnek hozzájárulásáról van szó, ott önálló megállapításáról bármiféle szerződésnek egyáltalában szólni nem lehet. Es nagyon kétséges az, hogy vájjon külön vámterűlet esetén lehetséges volna-e érdekeinket inkább megóvni, mint megóvhatjuk azokat az egységes vámterűlet mellett. (Helyeslés jőbbfelől.) Mindezek után, s minthogy magam is abban a véleményben vagyok, hogy az indemnitási törvényjavaslat nem a kormánynak, hanem az országnak szavaztatik meg, kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Felteszem a kérdést. A kérdés az, hogy elfogadja-e a t. ház a jövő év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a fórvényjavaslat czimét és egyes szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a napirend második tárgya: a véderő-bizottság jelentése (írom. 1012, 1013) az 1896-ik évben kiállítandó ujonczokról.