Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-522

522. országos ülés 1895, deczetnber5-én, csütörtökén. 387 kétségbe vonok, és ha tehetségben nem nagyobbak és akaraterejük sem nagyobb, akkor engedelmet kérek, ezen cserének szükségét én legalább nem ismerem. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az is egy jelensége a helyzetnek, hogy akkor, midőn e kormány ezen programm keresztülvitelére vállalkozott, és midőn e programm keresztülvitele miatt sokszor vehemens támadásoknak volt kitéve az a programm, melyet képviseltek, sajátságos, hogy azon t. urak, kik a programmot mint miniszterek megállapították, itt a házban egy árva szóval sem keltek védelmére azon programmnak, melyet a mostani kormány állítólag képvisel. Engedje meg a t. ház, hogy e tényekből azt a következtetést vonjam le, hogy azon urak, kik előbb ültek a kormányon és azt a programmot megállapították, talán azért kergettettek el onnan, mert nem voltak elég alázatosak. Mert nekem hitem és meggyőződésem, hogy Magyarországon az 1867-es alapon az ország érdekeit kivívni nem lehet, és minthogy azon párthoz tartozom, mely a függetlenségért lelkesül és annak kivívására törekszik, s mindaddig, míg a nemzet önérzete fel nem ébred s ki nem vívhatjuk a függetlenséget, élő tiltakozásképen akarunk itt lenni a 67-es alap és az azon felépülő rendszer ellen ; e kormánynak a felhatalmazásról szóló törvényt meg nem szavazzuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző : Sima Ferencz ! Sima Ferencz : T. ház ! Midőn azon párt nevében, melyhez tartozni szerencséin van, a jelen kormánynak az indemnitást meg nem szavazom: ugyanazon szempontból indulok ki, melyből Komjáthy t. képviselőtársam, csakhogy a konzcqueneziát illetőleg sokkal terhelőbben a mai kormányra nézve. Mert mi e kormány iránt nemcsak azért viseltetünk bizalmatlansággal, mert mint az önálló Magyarország és az állami függetlenség hívei a 67-es alapon álló kormányokkal szemben állandó és élő tiltakozást képezünk, de teljes erővel küzdünk e kormány ellen azért is, mert a 67-es alapon álló kormányok közül idáig a legrosszabb és így jóra legtehetetlenebb kormány. Ha e kormánynak és pártjának a költségvetés általános vitája folyamán elfoglalt elvi álláspontját, főképen a belügyi kormányzatban tanúsított magatartását bíráljuk : az egész vonalon egyetlen momentum sincs, melyre nézve a kormány számára a legkisebb védelmet találhatnák. Nagy kérdések merőitek fel az általános vitában; talán a jelen országgyűlési cziklus alatt egyetlenegy általános vitában sem merült fel több nagyobb idea, mint most. Ott volt a horvát zászló-kérdés ; ez ügyben a kormány hallgatott. Felvettetett a nemzeti kérdés, hogy miként kívánjuk a nemzetiségi békétlenséget, a nemzetiségek által gyújtott tüzeket oltani, a kormány válasza teljes némaság. Felvettetett a munkáskérdés, mely nagyfontosságú társadalmi és közgazdasági szempontokat érint ; a kormánynak erre nézve szintén néma hallgatás a válasza. Megengedem, hogy az általános gazdasági kérdésben a pénzügyminiszter úr válaszolt az ő szakmájába vágó kérdésekre, de e válaszok egyáltalában nem voltak kielégítők, sőt arról győzték meg az országot, hogy a kormánynak vagy nincs teljes tudomása az ország általános közgazdasági hanyatlásáról, vagy ha van és ismeri a helyzetet, vagy nincs érzéke az iránt, hogy e bajokat miképen lehetne orvosolni, vagy egyáltalában nincs szándékában a helyzetet javítani. Mert itt felvetette Bujanovics Sándor képviselőtársam egyebek közt a vámkérdést, a bankkérdést, a fogyasztási adók kérdését. A vám- és bankkérdésben ismeretes a közjogi ellenzék álláspontja. Mi önálló bankot és önálló vámterületet kívánunk. A mi azonban a fogyasztási adók kérdését illeti, erre nézve a rendezést illetőleg mindazokat, a miket Bujanovics Sándor képviselőtársam elmondott, magamévá teszem, a mikre nézve azonban magának a kormánynak a költségvetés általános vitájának során abszolúte semmi válasza és határozott álláspontja nem volt. Nincs tehát semmi, a mi e tekintetben mint világító oszlop tájékozást nyújtana a nemzetnek és a parlamentnek, hogy a kormány mit akar ? Van azonban az általános közgazdasági kérdéseknél egy szempont, egy nagy elvi jelentőségű dolog, a melyet a t. pénzügyminiszter úr Péchy Tamás képviselőtársam interpellácziójára adott válaszának során egész részletességgel válaszra méltatott, és hogy úgy mondjam, e kérdésben hozzácsatlakozott Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter úr, a ki programmszertí választ adott a román búzabehozatal, illetőleg az őrlési engedély kérdésében. Én a magam részéről, és az a párt, melyhez szerencsém van tartozni, a román búza behozatalának kérdésében teljesen tiltó állásponton vagyunk, mert az ország nemzetgazdasági érdekeit, és különösen a mezőgazdasági szempontokat egyedül csak akkor látjuk teljes mértékben szanálva, ha e téren minden idegen termény kizáratik. Reá kell mutatnom itt arra, hogy a t. pénzügyminiszter úr Péchy Tamás t. képviselő úrnak adott válaszában vagy helytelen forrásokból merítette informáczióit és statisztikai adatait, vagy pedig arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az általa említett számok magának a parlamentnek mintegy megtévesztésére vannak 48*