Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

521. országos ülés 1895. deczemfcer 4-én, szerdán. 377 hassék; mert az igazolási eljárás már csak folytatása a megyei képviselőválasztásnak. A választásnak meg kell történnie, és ha az igazolás során esetleg nem igazoltatnék bármely okból egy része a képviselőknek, az nem akadály a tisztújítás megtartására nézve, de föltétlen szükség a törvény szerint magának a képviselők teljes létszámának megválasztása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már must, a mikor ezen kérdésben a t. belügyminiszter úrnak figyelmét felhívom, nem mulaszthatom el azt is figyelmébe ajánlani, hogy Csongrád vármegyében, végig az egész vonalon, a főispáni erőszakoskodás és a magyar kormányzati visszaélések segítségével ment keresztül maga a választás is. Ezek különben oda fognak kerülni a belügyminiszter úr elé felebbezés folytán s lesz módja a maga igazságos eljárását, mint azt már eddigi nyilatkozataiból tapasztaljuk, gyakorlatilag alkalmazni. Minthogy a t. belügyminiszter úr a főispánokra hivatkozik, mint egyedüli illetékes forrásra a belügyminiszter informáezióját illetőleg, erre nézve abban a helyzetben vagyok, hogy némely dolgokra már előre felhívhatom a t. belügyminiszter úr figyelmét. Nevezetesen azért, mert Szentes városában a tisztviselők legnagyobb részben ellenzékiek, azok már előre is fegyelmi vizsgálat alá vonattak és felfüggesztettek, hogy ezáltal el lehessen őket ejteni majd a megyei tisütújításnál a kandidácziótól. Nem csak ezt tették meg, t. képviselőház, hanem a mi aztán egészen botrányos, a volt belügyminiszter, Hieronymi Károly idejében Szentes város közönségének közgyűlése kieszközölte, hogy az árvatári tartalékalap kamatjai a tisztviselők fizetésének javítására fordítassanak, és a tisztviselők fizetésének arányában ezen tartalékalap felhasználtassák. Most, mert az a városi tisztikar az ellenzék elemeibői van meg alkotva, a belügyminiszter úr visszavonta ama rendeletét és azt mondja, hogy nem tartom megengedhetőnek, hogy a. tartalékalap erre a czélra felhasználtassák. Egy évvel ezelőtt az elődje megengedhetőnek tartotta, most, egy évvel később, az újabb belügyminiszter már nem tartja megengedhetőnek, és miért? Egyedül és kizárólag azért, mert ez a városi kormányzat a maga tisztikarában a legfüggetlenebb gondolkodású elemeket foglalja magában. S mi ennek a belügyminiszteri intézkedésnek a következményei Az, hogy van olyan tisztviselő, akinek például ezen alap felhasználásával volt 1200 forint évi fizetése, mostan ezen belügy miniszteri rendelet következtében leszáll a fizetése 700 forintra, a mivel egy embernek és egy egész családnak az exisztenezlája van teljes mértékben nemcsak megtámadva, hanem tönkre téve. Mi jól tudjuk, hogy ezen intézkedés, ez a korKÉPVH. NÁPLÖ. 1892—97. XXVII. KÖTET. mányzási rendszer egyáltalában nem a helyhatósági tisztviselők megbosszúlására, hanem a jövő országgyűlési képviselőválasztásokkal szemben egy olyan helyzetnek előkészítésére szolgál, a melynek a révén Csongrád vármegyében az ellenzéki mandátumokat szűkebb körre lehet majd szorítani. Én előre is jelzem a t. belügyminiszter és miniszterelnök úrnak, a ki már előre is mosolyog azon reményben, hogy egy pár mandátummal többet fog kapni Csongrádmegyébííl, hogy ebben csalódik, mert ez a politika, a melyet önök követnek, az, a mely Csongrádmegye népét az ellenzék táborába hajtja. Molnár Álltai: Akkor köszönjék meg! Sima Ferencz: Nem köszönöm meg. A képviselő úr ezen nyilatkozata is egyik proklamálása azon politikai erkölcsnek, a melyből önök minden kérdésben kiindulnak. Én semmiféle ellenzéki mandátumot nem becsülök annyira, mint Csongrád vármegyének nyugalmát és békéjét s épen azért, hogy klasszikus tanura hivatkozzam, hogy a mostani tisztujításnál a béke helyre legyen állítható, egy kormánypárti képviselőt: Horváth Gyula t. képviselőtársamat és barátomat kértem fel . . . Horváth Gyula: Én nem vagyok kormánypárti ! (Derültség.) Sima Ferenczt Pardon ! Hát pártonkívüli, de mert közjogi alapon áll és politikailag velem egyáltalában semmiféle összeköttetésben az én politikai végczélomat illetőleg nincs : őt kértem fel, hogy járjon közbe úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter úrnál, hogy a főispán közbejöttével teremtsünk Csongrád vármegyében egészséges állapotot, mely egyedül csak azáltal érhető el, ha a megyei tisztikarból azok, a kik ott a közszellemet kormányzásuk, eddigi működésük által teljes mértékben megrontották, közös jóakarattal onnan eltávolíttassanak és Csongrád vármegye kormányzatának élére nem ellenzéki, hanem egy markáns kormánypárti ember állíttassák, Oly ellenzéki embert, a ki azt hiszi, hogy az ellenzék többségben van a megyei képviselőtestületben, és mégis ő maga proponál, támogat oly törekvést, hogy a vármegye élére ne ellenzéki, hanem kormánypárti ember állíttassék, de olyan, a kinek presztízse még nincsen a közigazgatási visszaélések által teljesen megsemmisítve vagy széttépve, nem lehet azzal a tendencziával vádolni, hogy egyenesen merev pártpolitikával indul ki a megyei közigazgatás rendezésénél. Valamint tehát én nem indulok ki ebből a szempontból, ugy kérem a t. belügyminiszter urat, hogy ő pedig azon állásából kifolyólag, a melyben a törvény és méltóság kötelezi a teljes pártatlanságra, a melyben a törvénytisztelet az első és a fő, a melynek alapján ő maga is megérdemli bárkinek a tisztele48