Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-521
374 521. országos ülés 1895. deczenrter 4-én, SKerdán. Ezek után ismételve kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásai venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó, nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt arra kell megjegyzést tennem, hogy a t. belügyminiszter úr előadása szerint, a mint kétségtelenül úgy is van, a megejtett megyei bizottmányi választásoknál az egyik és másik oldalról is akárhogy végződött a választás, felszólamlások történtek, még pedig ugyanazon a czímeken, és hogy ezek a felszólamlások csak a törvény által erre kijelölt fórumok által intézhetők el, és így is fognak elintéztetni. Tökéletesen igaza van; de itt két dolog jön tekintetbe: Először az egyes felszólamlások, az egyes konkrét ügyek elintézése, a melyekre a törvény megjelöli az illetékes fórumokat, és a melyeknek elintézésébe bele nem szólhat egyetlen egy más tényező sem, még ez a t. ház sem, ha nem akarja a közhatalmak közt fennálló határvonalakat megváltoztatni. De a másik kérdés a kormányzatnak általános szelleme, az adminisztráezió vitelének általános jellege, a miért igenis az országnak minden területén, minden megyéjében az igen tisztelt belügyminiszter urat teszszük felelőssé, s azokat a minisztereket egyenkint, a kiknek tárczája körébe tartozó ügyekre nézve visszaéléseket tapasztalunk, vagy ilyenek gyanúját fenn forogni látjuk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) így tehát, midőn a t, belügyminiszter urat figyelmeztettem arra, hogy a megyei választásoknál nagymértékben előfordult visszaélésekről magának informácziókat szerezzen, még pedig oly uraktól, a kiket elfogultság vádja annál kevésbé érhet, mert ők politikailag a t. belügyminiszter pártjához tartoztak, hogy ezáltal magának készet alkosson az adminisztrácziónak áíta lános szelleméről Nógrádmegyében; akkor ezt, a felszólítást azzal nem lehet elütni, hogy konkrét panaszok vannak egyik és másik oldalon, és hogy ezekkel majd elbánnak az arra való törvényes fórumok. A mi már most a balassagyarmati ügyet illeti, (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, hogy a t. belügyminiszter úr nyilatkozata e tekintetben nem volt méltányos. Mert én arra az álláspontra helyezkedtem, a mely álláspontra, gondolom, helyezkedni kötelességünk mindnyájunknak akkor, a mikor az egyéni szavahihetőségről van szó. Én egy szóval sem vontam kétségbe a nógrádi főispán szavahihetőségét; de tagadom, hogy a belügyminiszter úrnak joga van kétségbe vonni azok szavahihetőségét, a kiknek a nyilatkozatát felolvastam: de tagadom, hogy bárkinek joga volna szavahihetőség tekintetében azokat az embereket, a kik ellen becsületüket érintő tények nem forognak fenn, osztályozni, az egyiket feltétlenül elfogadni, a másikat feltétlenül visszautasítani. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az a tény, hogy fegyelmi vizsgálat van két tisztviselő ellen hivatalos eljárás miatt, személyes becsületüket és szavahihetőségüket nem érinti és nem jogosít fel senkit arra, hogy az ő nyilatkozataikat, mint tekintetbe nem jöhetőket, ítélje meg, a annál inkább nem, mert hiszen a midőn ezen városi tényezők támogatását megnyerni óhajtják a megyei bizottsági tagok választásánál, minden fegyelmi vizsgálat daczára, őket kifogástalanoknak találták. (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát esak azt mondom; mivel igen gyakran fordftl elő, hogy ugyanarra a tényre az általa érintett, különben kifogástalan és szavahihető emberek eltérő módon emlékeznek, ha ily eltérés kons'atálva van, akkor nem lehet azt mondani, hogy egyiket semmibe sem veszem, hanem akkor az eltérés okát bona fide felderíteni és tisztázni kell. Ez, gondolom, — most magánügyekről nem szólok, — de mikor hivatalos ügyekről van szó, egyenesen mellőzhetetlen kötelesség. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebben én újabb indokot találok arra, hogy a belügyminiszter úr válas/át tudomásul ne vegyem. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Következik a határozathozatal. A kérdés az lesz, tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter úrnak gróf Apponyi Albert képviselő úr interpellácziójóra adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Következik Sierbán Miklós képviselő úr interpellácziója. (Hosszantartó, nagy zaj. A képviselők a terem közepére gyülekeznek.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyöket elfoglalni és az interpellácziót meghallgatni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Csendet kérek, t. ház. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Nagy zaj. Felkiáltások: Helyre! Helyre!) Csendet kérek, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Sierbán Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Jelenlegi interpelláczióm alkalmával kevés szavam van a t. miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Többször és ma is szóba jöttek a kormány által jogtalanul, törvénytelenül gyakorolt pressziók, a választási névjegyzékek összeállításánál űzött visszaélések, hallottunk beszélni a főispánok jogtalan befolyásáról a vármegyei önkormányzatra és mindenki termé-