Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

531. országos Ölés 1895. De a t. kereskedelmi miniszter úrhoz is van egy kérésem és az a következő : A zászlősértési vita alkalmával a t. horvát miniszter úr, mint a hirlapokből értesültünk, úgy nyilatkozott volna, hogy azok a magyar tisztviselők és munkások mintegy büntetésként vannak oda helyezve. Nem tudom, hogy ez így van-e vagy nem, de ha így volna, azt hiszem, hogy büntetésüknek eleget tettek, sőt a magyar nemzet háláját érdemelték meg. Arra kérem tehát a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha ez úgy volna és ők óhajtják, helyeztesse át őket az anyaországba és jutalmul lehetőleg léptesse elő őket. Ezek után t. ház, elfogadom Hodoasy Imre t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Ki következik szólásra? Josipovich Géza jegyző: Gyurkovics György! Gyurkovics György: T. képviselőház! Én nem azért kértem szót, hogy tüzetes fejtegetésekbe bocsátkozzam államjogi vagy történelmi szempontból. Nem is akarok szemrehányásokkal előállni, mert azt tartom, hogy már hónapok óta, kiváltképen it*" e házban, t. képviselőtársaim úgyis nagyon sok olajat öntöttek ebbe a kis lángocskába, a melyet félrevezetett zágrábi diákok (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) a Jellasich-téren, — őszintén mondva — nagyon kevés spiritussal felgyújtottak. Én csak azért szólaltam fel, hogy bizonyos felfogások, bizonyos vélemények tisztázása érdekében elmondjam azokat, a miket szükségesnek tartok. (Halljuk! Halljuk !) Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy minden ember téved, a ki azt hiszi, hogy ma Horvát- és Szlavonországban megváltozott volna az általános állapot, hogy új törekvések, új áramlatok léptek volna életbe, és hogy ott mi nálunk most rendkívüli intézkedésekre volna szükség. Higyjék el, hogy ma nemcsak Horvát- és Szlavonországban, hanem még Zágrábban sem beszél senki azokról a botrányokról többé, és hogy itt sokkal többet beszéltünk róluk, mint azok a botrányok megérdemlik. (Zaj a szélső baloldalon.) Tóth János: Az természetes! Gyurkovics György: igen, t. képviselőtársam, meglehet, hogy természetes dolog, de hogy okos-e, czélszerű e, az megint más. (Zaj a szélső báloldalon.) Hentaller Lajos: Azt nem ön határozza meg! űeczember 4-én, szerdán. 363 Gyurkovics György: Nem tartom helyesnek, hogy egy egész párt ebben a tisztelt házban emeljen szót oly értelemben, mely csak azt mutathatja ki, hogy Magyarország nem olyan erős, hogy túltehetné magát ilyen apró botrányokon. Higyjék el uraim, hogy minálunk ma a csend és a rend legalább olyan, mint a nagyon tisztelt 48-as és függetlenségi pártban. (Derültség jobbfelöl.) Ha valaki, mint az előbb szólott képviselőtársam, megkívánja az államjogi viszonyokat Magyarország irányában változtatni, semmi kifogásom az ellen, mert vannak hiányai, bajai a kiegyezési törvénynek, de csak arra vagyok azután bátor utalni, hogy azt a kiegyezési törvényt nem lehet más módon, mint az 1868: XXX. törvényezikk 70. §-a értelmében, azaz csak Horvát- és Szlavonországok hozzájárulásával lehet megváltoztatni. De, t. ház, én azt állítom, hogy nem lehet és nem is lehet azon botrányokat az egész nemzetnek rovására írni. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Egy hang balfelöl: Ki mondta ?) Kérem, azt mondták, hogy a botrányok, melyek Zágrábban az októberi napokban történtek, hogy ezek bizonyos érzelmeknek, szenvedélyeknek, vagy bizonyos tendencziáknak nyilvános és természetes kifejezései lettek volna. Azt állítom, hogy ez nem igaz, t. ház. Mert ha erre az álláspontra helyezkedném, akkor ma is előléphetne valaki és azt mondhatná, hogy például a tegnapelőtti Lepsényi-féle demonstráczió is nem valami ellenzéki pártnak a demonsrtácziója volt, hanem az egész Budapestnek, sőt az egész országnak demonstrácziój t. néppárt pedig épen nem fogna ennek ellentmondani. (Derültség jobbfelöl. Egy hang balfelöl: Ez is tendenczia!) Egészen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ez is tendenczia, de miféle tendenczia? Minálunk is csak úgy, mint itt az ellenzék, vagy bizonyos tarka ellenzéki elemek összeállottak, és mit akartak? Nem akarták a magyar zászlót, nem akarták Magyarországot sem megsérteni. Az igazi tendenczia, egészen személyes volt, uraim, hogy tudniillik sokalták már azt az időt, a mióta gróf Khuen-Héderváry bán Zágrábban, és sokalván azt az időt, és mivel történeti tény, hogy szerencsétlenségünkre nálunk a bánokat skandalumokkal szokták Rauehtól kezdve megbuktatni, ezt most gróf Khuen-Héderváryra is akarták alkalmazni. De azt is mesélik, hogy ezen elemek még Budapesten is kerestek szövetségeseket; mert talán ezek képesek lettek volna Buda várának délnyugati kapuját becsapui, hogy netalán a Zágrábból eltávozó bán ne jöjjön hosszabb tartózkodásra Budapestre. (Egy hang balfelől: Sok igaz lehet benne!) Kérem, tessék elmenni és informáltatni magát Zágrábban. De ha úgy állanak a dolgok, hogy az ±6*