Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-521

521. országos ülés 1895. deezemfoer 4-én, szerdán. 361 a 47. §. szerint ezen törvény keretében körülírt autonómia illeti meg. Én uem bocsátkozhatom most az autonómia fejtegetésébe, de utaltam arra, hogy az egyetemen kell azt hallgatni, hogy mi az a szuverenitás és mi az az autonómia. Madarász József: De nem a zágrábin! Szederkényi Nándor: Akkor utaltam röviden arra is, hogy Magyarországon a megyéknek van autonóm joguk, ezzel azonban nem azt mondtam, a mit a t. miniszter ár állít, mintha én azt úgy értettem volna, hogy a horvát autonómia ugyanannyi, mint a megyei autonómia. Én csak azt mondottam, hogy autonómikus hatalmi körök léteznek, a nélkül, hogy azok állami szuverenitásnak mondhatók lennének. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Például hoztam fel a bíróságot is, a mely a törvények végrehajtásánál végérvényesen jár el, de ki lenne oly botor, a ki azt merné mondani, hogy a bíróság szuverén hatalmat, szuverén státust képez az államban. Ez az, a mit mondani akartam és ezzel rektifikáltam a minisztériumnak rám vonatkozó állításait. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Josipovich Géza képviselő úr félreértett szavai értelmének helyreigazítása czímén kér szót. Josipovich Géza: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy Szederkényi Nándor t. képviselő úr által egész alapossággal félreértett szavaim helyreigazítása czímén néhány szót mondhassak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr félreértett engem abban, mintha én Horvátországnak állami szuverenitását állítottam volna fel és így Strossmayer szellemét iparkodtam volna terjeszteni. Azt hiszem, ez a vád engem legkevésbbé illethet, mert azt tartom, elég bizonyítékát adtam annak, hogy Strossmayer szellemét egyáltalában seholsem akartam terjeszteni. (Helyeslés jobb felöl.) Megjegyzésem Pázmándy Dénes képviselő úrnak azon szavaira szólott, a melyekben ő nevetségesnek tüntette fel azt, hogy mi azt állítjuk, hogy a Zágrábban székelő horvát kormány önállólag működik, holott, mint ő monda, az csak báni kormány és épen nem szuyerén. Ebben a tekintetben igyekeztem kimagyarázni, hogy a horvát kormány semmivel sem alantasabb hatáskörű, mint bármely más kormány. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Még pedig autonóm ügyekben egészen saját hatáskörében intézkedik, sőt még a közös országgyűlés által hozott törvényeket is, mint a honosításit stb. önállólag hajtja végre. Nem léhát tehát azt állítani a horvát kormányról, hogy e tekintetben alá van KÉPVH NAPLÓ 1892—97 XXVII. KÖTET. rendelve a központi hatalomnak, hanem igenis bizonyos ügyekben egészen önállóan vezeti a a kormányzatot; tehát nem is lehet azt oly nevetséges színben odaállítani, hogy hiszen Zágrábban egyáltalában nincs is kormány. Én nem arról beszéltem, hogy Horvátország állami szuverenitással bir, mert hiszen én is kimutattam az első paragrafusból, hogy Magyarország és Horvát-Szlavonország állami közösséget képez! (Nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások: Épen ez a tévedés! Majd kimutatjuk az ellenkezőt!) Tehát ebből világos, hogy nem önmagában véve egyik vagy a másik állam szuverén, hanem a kettő együttvéve (Zajos ellenmondások a szélsőbalon.) Erre vonatkozott az a kijelentésem, hogy nem lehet a horvát kormány hatáskörét kicsinyleni, mert olyan dolgokat is végez, a mik az állami élet továbbvitelére okvetetlen szükségesek. (Helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Személyes kérdésben ... Elnök: A képviselő úr személyében meg nem támadtatott, tehát csak szavai értelmének helyreállítása czímén kérhet szót. Szederkényi Nándor:.... és szavaim helyreállítása végett kérek szót. Örvendetes tudomásul veszem előttem szólott t. képviselőtársam azon rektifikáezióját, hogy ő az állami szuverenitást nem úgy érti, a mint én szavainak imputáltam. A másikra nézve, a mit a kormányzat tekintetében fejteget, most nekem szavam nem lehetvén, másokra bízom, hogy szavait rektifikáíják. (Közbeszólások a szélső balon: Meg is teszszük !) Balogh Géza jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Egy pár perezre szavaim értelmének helyreállítása végett kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a horvát miniszter urnak imént elmondott beszédére, melyben rám vonatkozólag megjegyzéseket tett, röviden felelhessek. A í. miniszter úr azt tetszett mondani kimagyarázólag, hogy a magyar-horvát polgárjog miként jött alkalmazásba. Erre csupán annyit bátorkodom megjegyezni, hogy habár a horvát honvédség, a mely pedig Horvátországban horvát nyelven van vezényelve, a zászlaján a közös állami czímer mellett a horvát színeket viseli, mindazonáltal e mineműségét, mint horvát honvédségét a magyar-horvát zászló nem csökkenti; jelvényén ez a három szó fordul elő; »Kraíska Domobranska Uherska«, tehát nem »hrvat8zka«, s így csak magyar honvédségnek van nevezve, és épen ez a szinonima arra, hogy a polgárok is csak magyar honpolgárok. S a miként nem dehonesztálódik ezáltal a horvát 4ü