Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-508

508. országos ülés 1895. november 19-én, kedden. 27 idők nagy "embereket követelnek, ép ezért az átlag — emberek átlaga — bölcsesége ma már nem elég. Nagy világesemények küszöbén áll egész Európa. Oh, mily szükség volna ma Szt. István birodalma minden hú' fiáuak együttérzésére, egy felfogására legalább e pillanatban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E helyett azonban társadalmi, politikai, vallási, közgazdasági és nemzetiségi visszavonás, késhegyig menő harez uralkodik az egész vonalon. A világtörténelem ismétlődni kezd. Mintha csak a száz év előtt történtek újulnának meg. Nemzetek éheznek kenyér és igazság után, mert a szívekből hiányzik az Isten, igazság, haza és ember szeretete. Nagy bíínök büntetéséül nehezedik ránk a szenvedés, a megváltó kínok kálvária útja közeledik. Országok recsegnek és trónok inognak ma is, mint száz év előtt, sőt még a közmeggyőződés, a közfelfogás is ugyanazokban a szavakban tör ma ki a jelen állapotok tarthatatlanok. Nyomorba és szolgaságba sülyesztett nemzetek jajos sírása és zokogása tölti be Európa tereit és bérczeit. A megsértett, de ki nem engesztelt jogrend és igazság villogó tőrrel közelíti meg az államfők szívét és elállítja dobogásnkat, mert nem tudtak az igazság és kenyér után éhező népért dobogni. Mindenütt az édes anyaföldnek, a föld népének, és ezzel együtt a kisiparosnak és kiskereskedőnek határtalan elhanyagolása és szabad fosztogatás! zsákmányul való odadobása tapasztalható a hazát és nemzetet nem ismerő pénzhatalomnak és hazát és nemzetet árúba bocsátó csatlósainak. Mint százkarú polyp, magához ragad ezen szörnyeteg minden országot és a polgárok vérét és életerejét szívja ki. Neki termi a fold gyümölcseit, neki szolgáltatják a hegyek és bérezek kincseiket, ennek izzadja a munkás véres verejtékét. A kormányok nem atyjai, nem védelmezői a kormányzásukra bízott népeknek, hanem alázatos szolgái és segítő társai a pénzhatalmaknak. Az ősök vérével áztatott, szent hazai föld Isten áldása és hü fiainak verejtékes munkája után megtermi gyümölcseit. Az imádkozó munkát megáldotta a magyarok Istene. Van termés hajh, de nincs ára. A nemzetek közgazdaságának méregfája: a börze, leszorítja a magyar gabonaárakat is, és a kormány ezen nagyhatalmassággal szemben tehetetlen, de nem is tesz semmit, mert nem tud, mert nem akar tenni. A börzék által alapított bankok kitartanak egy sereg képviselőt, a kik mindig híven szolgálják azon kormány érdekeit, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) a mely a nekik szinekurákat biztosító börzéknek érdekköreit nem zavarja. A kartell-malmok a vámhitelről szóló törvény nyel visszaélve, szintén közrehatnak a magyar termények, a gabona árának leszorítására ; a t. kormány pedig ezzel szemben is teljesen tehetetlen, mert kölcsönös érdekbiztosító szövetség, a melynek neve szabadelvíípárt és szabadelvű kormány, nem tesz semmit azon érdek ellen, mely a lételét biztosítja. Munkáért, munkája után kenyérért kiált a bérezek tövében és az Alföld rónáin éhező szegény munkásnép; (Úgy van! a szélső baloldalon.) majd kétségbeesésében vándorbotot vesz és nekiindul, és a kormány ennek is, annak is szuronynyal felel. Az Isten keze ránehezült aranynyal és piros gerezddel ékes hegyeinkre ; világhírű borainkat termő hegyeink elpusztultak, és e miatt magában az egy Baranyamegyében évi 5—6 millió forint jövedelem maradt el; de azért e mellett minden rendű adót ki kell izzadni, és maga az új rend, az egyházpolitika, ebben az egy megyében 12.000 forint új terhet jelent. De azért a kormány még mindig csak ígéri, hogy az elpusztult szőlők újjáteremtése érdekében tesz valamit. Remete Géza: Filléreket dob oda, nem milliókat! Vajay István: Az adó terhét viselő vállak roskadásig megterhelvék. Elismerik ezt az igazsági érzéküket el nem fojtó tisztviselők is. Adózási rendszerünk helytelenségét, aránytalanságát és igazságtalanságát elismeri a pénzügyi előadói jelentés is, de azért az adófizetés szökevénye : a börzelovagok megadóztatásáról a kormány nem tesz semmit. (Derültség a szélső baloldalon.) Adózási rendszerünk zűrzavarában a szegény hanyatló nép közül nem tudja senki, mit, miért fizet. Ezért van az kitéve a szabad zsákmányolásnak, sarczolásnak. Adózási rendszerünk alkalmazása brutális, a mely az elviselhetetlenség és türhetetlenség tetőpontját az ital- és fogyasztási adónak a községekre való ráutalásában éri el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen nyílt sebek orvoslására sem tesz a t. kormánj' semmit. Vannak korszakok, a melyeknek rendszere a következő nemzedékek kenyerét is megeszi. Ilyen a jelenlegi pénzügyi kormány rendszere is ilyen volt a megelőző kormánynak pénzügyi rendszere is, azért vannak ma már oly sokan a hajdan tejjel és mézzel gazdag Kánaánban, a kik éheznek, mert megette kenyerüket az előző korszak. Nem egy ködös, borongós novemberi napnak hangulatképe ez, miként Perczel Dezső belügyminiszter úr, Horánszky Nándor t. képviselőtársam minapi beszédére megjegyezte. Ez az ezeréves magyar nemzet, ugyan szomorú, de valódi helyzetének igazi képe. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szabadelvű kormány tagjai a jövő esztendőre az ezeréves kiállításra megjelenő nemzetközi 4*