Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

12 507. országos ülés 1895. november 18-án, hétfőn. bizottságában tartott, hát akkor teljesen egyetértünk és csak félreértés volt a t. képviselő úr részéről, ha azt hitte, hogy én sem írom alá s nem tartom helyesnek ezt a kijelentést, mely, gondolom, gróf Andrássy Gyula első beszédében akként formuláztatik, hogy kívánatos, hogy a magyar ember a maga nemzeti érzületét a közös hadseregben is megtartsa és hogy ne rideg, száraz kötelességteljesítést végezzen egyedül, hanem saját hazaszeretetének egész melegét vigye bele. (Zaj.) Ebben, t. képviselő úr, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. A mit a t. képviselő úr talán félreértett, az, hogy midőn a katonai oktatásról volt itt szó, akkor mondottam én, hogy e nemzeti eszmét a katonai oktatásba azzal a nagy háttérrel, melyet a t. képviselő úr a nemzeti kultúra egységének adott, belevinni nem lehet. És ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy a rideg konzervativizmus a 67-iki alap tekintetében most már a ház minden oldalán megszűnt, hogy nemcsak ő kivánja azt és kívánta azt, hogy egyik-másik irányban ezen alap kiegészíttessék, hanem mi is kívántuk azt, nevezetesen t. barátom Berzeviczy Albert múltkor mondott szép beszédében, akkor azt hiszem, t. képviselő úr, hogy itt egy nagy tévedés, nagy félreértés és eltérés van. Mert azt, hogy egyáltalán semmivel ne lehessen kiegészíteni a kiegyezést, azt természetesen senkisem mondja. De a mit mi mondunk, az az, hogy ez a kiegészítés csak olyan lehet, mely csak alárendeltebb dolgokra vonatkozik, olyan, a mely minden illetékes félnek hozzájárulásával, megegyezésével és megnyugvásával történik ; olyan, a mely nem jogosít senkit arra, hogy ebből egy külön pártalakúlást, külön pártakcziót csináljon. Ez az, a miben kettőnk között a különbség van. Es bocsásson meg, ha azt hiszem, hogy a mi felfogásunk a helyesebb, és ez az, a mi a kiegyezés nagy alkotóinak felfogásával megegyezik. Szabadjon ebben a tekintetben igen röviden egy pár sort felolvasni abból a beszédből, melyet gróf Andrássy Gyula ebben a tárgyban 1889-ben a főrendiház bizottságában mondott: »Legújabban némelyek megszokták e tekintetben Deák Ferencz boldogult nagy hazánkfiára és azokra hivatkozni, kik vele együtt közvetlenül részt vettek a védrendszerről folyó tárgyalásban és az ő tárgyalásaikat úgy tüntetik fel,« — tudniillik Deákét és társaiét — »mintha a most fennálló védrendszert csak kényszerűségből és azon utógondolattal fogadták volna el, hogy azt a későbbi nemzedékek egy vagy más irányban érintsék és fejleszszék.« (Mozgás és zaj a bal- és szélső báloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez ellen tiltakozva azt mondja továbbá : »Tartozom ezzel Deák emlékének; tartozom mindazoknak, a kik akkor velünk közreműködtek és e szerint a történelem előtti felelősségben velünk osztoznak, lelkiismeretesen merem állítani, hogy azoknak, a kik az 1867-iki kiegyezési tárgyalásokat és kezdetben nagyrészt saját felelősségökre, később a parlamenti többség megbízásából vezették, a történet tanúságán okulva nem volt szándékuk a Magyarország, a korona és a monarchia másik állama közti elintézetlen kérdéseket ideiglenesen rendezni, hanem czéljuk volt egyszer-mindenkorra úgy intézni azokat, hogy az egyszer megállapított közjogi viszony kiszámíthatatlan nemzedékeken keresztül se kérdés, se alku tárgya ne legyen.« (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, mindenkinek joga van egy ilyen fontos dologban a saját véleményét követni és gróf Andrássy Gyulának tekintélye sem lehet olyan nagy, hogy más ember a maga egyéni véleményét vele szemben ne érvényesítse. De ha arról van szó, hogy ki az, a ki a kiegyezést a maga igazi szellemében fogja fe!: ha arról van szó, hogy ki az, a ki a kiegyezést úgy értelmezi, mint azok értelmezték, a kik megalkották; ha arról folyik a vád, hogy itt kétféle értelmezése van a kiegyezésnek: egy, a melyet 1867-ben csináltak és egy, a melyet i 875-ben meghamisítottak, különösen akkor, midőn ezzel az új theoriával 1875-től fogva 1889-ig, tehát 14 éven keresztül egész csendesen megvolt az illető urak lelkiismerete: (Ellemnondások a bal- és szélső báloldalon. Halljuk ! Halljuk!) akkor, t. ház, szabad-e valakinek azt mondania, hogy a kiegyezés szellemét mi hamisítjuk meg és nem hullanak-e a vádak, vissza azokra, a kik bennünket ilyennel vádolnak ? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Beöthy Ákos: Hát ki hozta be a véderőtörvény 14. szakaszát? (Mozgás és zaj a balés szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, ne szakítsák félbe a szónokot. Láng Lajos: Nem értem az igen tisztelt képviselő urnak egy további állítását, (Moggás és zaj a bal- és szélső baloldalon) azt, a melyben azt mondja, hogy a kiegyezés még nincsen.kipróbálva. (Halljuk! Halljuk/) És ez a kifejezés nem véletlenül csúszott ki a száján, mert kétszer is előfordul beszédében. Már most mit jelent ez, tisztelt képviselőház? Es a legjobb esetben egy fentartást jelent, hogy a kiegyezés értéke attól függ, hogy ki hajtja végre, az a párt-e, mely ezen az oldalon ül, vagy az, a melyik a másik oldalon ül. Bocsánatok kérek, t. ház, azt hiszem, hogy az intézmények fölött ily módon ítéletet mondani