Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-514
180 514. országos ülés 1895. november 26-án, kedden. De méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy mi a mi erőnk. A legközelebb áll a megterheltetés tekintetében hozzánk Ausztria, az kétséget nem szenved. De hogy mi Ausztriának anyagi ereje a miénkhez képest, arra nézve csak egy frappáns adatra hivatkozom. Az előadó úr épúgy tudja, mint én, mert a valutarendezésnél ki lettek osztva a statisztikai adatok, tehát épúgy tudja, mint én, hogy a mi államadósságaink szelvényeinek egyes részei a monarchia másik államában 73 millió aranyforint után váltattak be, tehát valószínűleg ott is vannak elhelyezve. Továbbá 360 millió forintig váltaínak be papirkölcsöneink után a kuponok, tehát valószínűleg ezek itt vannak elhelyezve. Ez csak egy adat arra, hogy a monarchia másik államának gazdasági, de főképen vagyoni viszonyai mily arányban állanak a mieinkhez, és ez is mutatja, hogy mi adós ország vagyunk, a monarchia, másik állama pedig aktiv ország; hogy továbbá azon megterheltetések, melyek nálunk személyes adó számba mennek, ott sokkal könnyebben el viselhetők, mint nálunk. Azután azt sem méltóztatott fölemlíteni, hogy szemben azokkal a megterheltetésekkel, a melyek ott tartományi megterheltetést képeznek, minálunk vannak még más mellékterheíések is, mint: a községi adó, a megyei adó, az útadó, az iskolaadó, az ármentesített terűletek adója, az egyházi adó, mely a monarchia másik államában állambudgetileg kezeltetik, mert a kongrua ott államilag van rendezve. Ezeket nem méltóztatott felemlíteni. Tessék ezeket a dolgokat összeállítani és az egyenlősítést a közadózáson és közteherviselésnek egész területére nézve megcsinálni: akkor látni fogja, hogy szemben a monarchia másik államával, mely a megterheltetés tekintetében hozzánk legközelebb áll, milyen különbség van. Ily viszonyok közt azután az ország pénzügyi kezelésének, az ország adózási viszonyainak terén azzal a gondatlansággal — hogy ezt a szót használjam — eljárni, a milyent évek óta a pénzügyi politikában látunk, valóban a lehető legszomorúbb. De ezekkel a dolgokkal foglalkozni nem akarok. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Hanem mivel a t. előadó úr tüzetesen Németországra utalt, leszek bátor erre vonatkozólag épen a helyi adózás és a helyi adózásból kifolyólag a közterheltetés tekintetéből Németországra, helyesebben a porosz államra hivatkozni. Poroszországban az állami költségvetésben, a legutóbbi, 1895-iki költségvetésben direkt adókban előirányoztatott 189 millió márka. Leszállíttatott a megelőző évihez képest tetemesen. Miért? Mert az adóreform következtében a földadó és a házadó helyhatósági adóvá lett átváltoztatva. Ha már most a porosz állam direkt adóját összehasonlítjuk a magyar állam direkt adójával, a dolog úgy áll, hogy arra a 29,900.000 lakosra, mely Poroszországban a legutóbbi népszámlálás szerint van, esik öt márka 40 fillér, a mi átszámítva a mi pénzlábunkra, tesz 3 frt 24 krt. És ezzel szemben a mi direkt adónk fejenként 6 frt 30 krra megy, holott Poroszországban a földadó, házadó és az iparadónak egy része helyhatósági adóvá lett változtatva, tehát ott meg vannak könnyítve a helyhatósági adók, és azok a szolgáltatások, melyek nem állami szempontból hozatnak, nálunk pedig e szolgáltatások még külön hozzáadandók volnának. Poroszország továbbá hatalmas tőkegazdag állam, kitűnően van kormányozva, jól adminisztrálva; hogy mi hogy vagyunk adminisztrálva, arról később lesz alkalmam szólani. De összehasonlítva a két állapotot, abból lehet látni, hogy mi az, a mi Magyarországon a közteherviselés terén van. Es mi az, a mi más államokban van? De itt még egy dologról kell szólnom. A t. előadó úr alkalmasint tévedett, mikor azt mondta, hogy Erdélyben más adókulcs van, mint a szorosan vett Magyarországban a földadó terén. Hegedüs Sándor előadó: Volt 1884-ben! Horánszky Nándor: Ezt mellékesen említem, de tény, hogy nálunk, hol az exisztenczia gerincze a földbirtok-gazdaságon nyugszik, az adókulcs 33-15%, míg Ausztriában 22'7°/o, Poroszországban 9 1 / / 2°/o, Olaszországban 7°/o, Francziaországban reparticzionális adó, melyet nem lehet százalékokban kifejezni. De Francziaországban nagyon frappáns a földadó. A kezemben levő budget szerint a földadó tesz ott 118 millió frankot, mely a reláczió szerint átszámítva 57 millió forintot képvisel. Ott tehát egy négyszög-kilométerre 104 frt 50 kr. esik, nálunk pedig 107 frt 30 kr. Vájjon tehát Francziaország viszonyaihoz képest milyen aránykülönbséget képvisel? (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Hasonlóképen áll Poroszországban és a többi államokban. Szóval, a miket ezekből extrahálni akarok, az, a mit bevezető budgetbeszédemben is állítottam, hogy Magyarországnak megterhelése olyan, mely ezen ország adóteherviselési képességével semmi arányban sincsen, nem is említve azon körülményt, hogy ilyen viszonyok mellett prosperálni, konkurrálni a nyugati államokkal teljesen lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) T. ház! Miután nagyon közeledik az idő, a melyben zárbeszédemmel le kell számolni: (Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok ezeket a dolgokat abbahagyni és csak azt az egyet konstatálni, hogy sohasem volt ezen állam gondosabb pénzügyi kormányzatra utalva, mint ma-