Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-507

10 507 .* *ors2&gos filés 1895. november 1S*An, hétfBn. Vajay István: Nyitrai alkotmányosság! Láng Lajos: Ne méltóztassék ezen ne­vetni ! Annak, hogy Európában sohasem tudta magát az abszolutizmus tartani, legfőbb oka >az abszolutizmus finaneziális lehetetlenségében kere­sendő, (Úgy van! jobbfelöl.) abszolutizmus soha­sem volt képes azon eszközöket előteremteni, melyeket egy modern állam szükséglete meg­kíván s ez egyik főoka az abszolutizmus tart­hatatlanságának. És ebben nagy igazság van, a melyet nem volna szabad elfelejteniük azoknak, a kik meggondolatlanul az abszolutizmus rémé­vel akarnak egy haladásnak, fejlődésnek indáit országot ijesztgetni. (Tetszés jőbbfélöl.) A t. képviselő úr a pénzügyi fölöslegről is szólott és azt mondotta, hogy azt, a mit e téren igért a kormány, nem váltotta be. Enge­delmet kérek, a képviselő úr talán nem emlék­szik az ígéretre, vagy nem tudja, hogy mire fordíttattak a pénzügyi fölöslegek, mert azokból egy igen nagy mennyiség hasznos beruházá­sokra, vasútakra és ehhez hasonlókra fordítta­tott, egy igen nagy, majdnem túlnyomó rész pedig a valutarendezésre szükséges arany be­szerzésére. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Hát ezek oly dolgok, t. ház, a miket hibáztatni nem lehet; ellenkezőleg, a pénzügyi feleslegek alkal­mazása csak olyan volt, hogy az előre kitűzött programmnak minden tekintetben megfelelt. (Úgy van! jőbbfélöl.) És ha a t. képviselő úr abban a hitben ringatja magát, hogy a valuta rendezése megfeneklett, akkor csalódik. A ki legkevesebb figyelemmel is kísérte a valuta rendezésének esélyeit, a ki tudja azt, hogy az ehhez szüksé­ges arany a monarchia mindkét államában besze­reztetett és tudja azt, hogy szép lassan, csen­desen (Derültség a baloldalon.) az ázsió úgyszól­ván teljesen eltűnt az utóbbi időben, és hogy csak most a pillanatnyilag mutatkozó tőzsde­zavarok csináltak alig egy perczentnyi rosszab­bodást, — a mely, azt hiszem, nem lesz tartós, — akkor a valutaművelet megfénekléséről beszélni egyáltalán nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és nyugtalanság balfelöl.) Bocsánatot kérek, azon időpontok, a melyek eddig e tekintetben kitüzettek, egyáltalán megtar­tattak. És ha végűi at. képviselő úr azt mondja, hogy, úgy a hogy ő a budgetet nézte, abban talál ugyan előirányozva egy kis pluszt, de erős meggyőződése, hogy abból végül egy igen erős deficzit lesz. DrakuliCS Pál: Nem mondtam, hogy igen erős ! Láng Lajos: Hát lesz deficzit. Engedje meg t„ képviselőtársán), hogy erre itt hosszasan ki ne terjeszkedjem. A pénzügyi tárcza részletes tárgyalásánál, ha még lesznek ez irányban aggályok, lesz alkalmam erről szólani. He hiszen, engedelmet kérek, azok, akik eddig a budget irrealitását a kormánynak szemére vetették, nem abból az indokból indultak ki főleg, hogy keve­sebb folyt volna be, mint a mennyi előirányoz­tatott, hanem hogy tetemes összegekkel több folyt be, mint a mennyi előirányoztatott és hogy bizonyos feleslegek még ma is, különösen az egyenes adóknál és a többi jövedékeknél és a fogyasztási adóknál is az előirányzathoz képest várhatók • az, t. képviselőtársam, az előtt, aki a budget részleteiben némileg járatos, sem­miféle kétségnek a tárgyát nem képezheti, (ügy van ! jőbbfélöl.) Ezek után engedje meg nekem a t. ház, hogy áttérjek felszólalásom tulajdonképeni tár­gyára : gróf Apponyi Albert t. képviselőtár­samnak tegnap elmondott fényes beszédére, a melynek szónoki szépségeitől, eszmegazdagsá­gától az elismerést megtagadni semmi tekintet­ben nem vagyok hajlandó; ellenkezőleg, azt hiszem, az elismeréssel ebben a tekintetben én a t. képviselő úrral szemben sohasem fukar­kodtam, (Egy hang balfelöl: Ohó!) sőt talán némi önteltséggel szabad mondanom, hogy talán jobban is meg tudom annak előnyeit érteni, mint némelyek, a kik elismerésemet kétségbe vonják; de a követ­keztetésekkel, a melyeket ő ezen beszédében levon, nem tudok egyetérteni. Mielőtt azonban ezekre az ellentétekre áttérnék, a melyek az ő következtetései és az én meggyőződésem között vannak, engedje meg a t. képviselő úr, hogy egészen nyíltan és tar­taléktalanul a legnagyobb örömömnek adjak kifejezést a felett, (Halljuk! Halljuk!) bogy azon felszólítások daczára, a melyet hozzá a másik közjogi alapon állók intéztek, nyíltan, határozottan és férfiasan kijelentette, hogy az ő politikai exisztencziája a 67-ikí alappal vál­hatlanúl össze van forrva. (Egy hang halfélöl: Be nem az önök politikájával!) Arról majd beszélünk, t. képviselőtársam, csak egy kis türel­met kérek. Én ezt örömmel veszem tudomásul nemcsak a 67-iki alap érdekében, hanem azért is, mert legyen róla meggyőződve a t. képviselő úr, hogy nincsen e házban senki, különösen ezen az oldalon, a ki ne sajnálná, ha oly kiváló erő, mint a t. képviselő úr, kizárná magát a politikai aktivitásból. A mi azonban a kritikát illeti, t. képviselő úr, a melyet a kormáuynyal és e párttal szemben általánosságban méltóztatott gyakorolni, részem­ről azt hiszem, hogy a bírálatot talán igen kényelmessé tette magának, igen kényelmessé annyiban, a mennyiben ott, a hol a hibákat akarta összeállítani és nem épen szeretetreméltó bokrétába kötni, ott elkalandozott évtizedekre vissza, ott az egész rendszert a maga egész vonalán támadta meg; ha pedig elismeréssel

Next

/
Thumbnails
Contents