Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

518. emágos Kién 1805. novembw 25-én, hétfőn. 151 több részében! Évekkel előbb már rámutattam az összeíró küldöttségek visszaéléseire. Elmondottam akkor azt is, hogy vegyes ajkú kerületben a többségben levő, vagyonos, de függetlenségi érzelmű magyarságot miként majorizálják a kisebbségben levő, szegényebb, de a kormánypárt mellett bevihető oláhsággal. Akkor elmondottam azt is, hogy a reklamálás! jog mennyire illuzórius, s ezeket most ismételni nem akarom. Azonban nem hallgathatom el, hogy rá ne mutassak választási törvényünkre, mely tág kaput nyit a visszaélésekre. (Halljuk! Halljuk!) Választásitörvényünk egy négy ed telek birtoklása után adja meg a választói jogot. Ily alapon jut be legtöbb választó a névjegyzékbe. A jobbágyság felszabadítása óta egy félszázad múlt el, s azóta van sok község, a hol örökség, adás-vevés útján a jobbágyteíkek úgy megnyirbálódtak, hogy teljes negyed telek nincs is az egész faluban. Hát nem abszurdum olyíin czenzust tartani fenn, a mely czenzus rövid idő múlva már csak egy fogalom lesz. Azt is mondja a törvény, hogy a legkisebb állami adóval megrótt negyed telek adója veendő irányadóul. Nem vették észre a tisztelt képviselő urak, hogy az összeíró küldöttségek nem sokat fáradoznak ama legkisebb ado'val megrótt negyed telek kikeresésére, az ellenzéki községekben, de annál skrupulózusabbak a kormánypárti községekben, a hol néha még el is engednek valamicskét a negyed telekből, s így történhetik meg, hogy néhol 26 forint a czenzus, más községben meg 3 forintnál is kevesebb. Hát nem abszurdum az, hogy valaki 3 forint földadó után választó lehet, míg másutt 25 forint földadó után sem kapja meg azt a jogot? Oly községekben, hol nincsenek úrbéri telkek, a szomszédos, hasonminőségíí földekkel biró község negyed telkének adója lesz irányadó, s ez a törvény rendelkezése szerint egyszer s mindenkorra állapítandó meg. Akarja a miniszter úr, hogy példát hozzak fel, a hol már háromszor is változtatták a czenzusra nézve az irányadó szomszédos községet, a szerint, a mint a hatalmon levő pártnak ínyére volt. A czenzust megállapító törvénynek intencziója más nem lehet, minthogy a választói jogot megkönnyíti azok részére, kik ingatlannal birnak, mert ezek jobban vannak a haza rögéhez kötve. És mégis, míg a 10 forint 50 krajczär kereseti adó mindenkinek biztosítja a választói jogot, addig egyes helyeken a 25 forint állami földadót fizető gazda eleshetik attól. Oly abszurdumok ezek, hogy tovább lehetetlen elzárkóznunk egy egységes czenzuson alapuló választási törvénytől, ez elől csak az tér ki, kinek be nem vallott czélja a választások meghamisítása, a ki fél a nemzeti akaratnak igazi megnyilatkozásától. A miniszter úr ha azt akarja, hogy nevének nyoma legyen a nemzet történetében, s ki akarja érdemelni a nemzet háláját, ezt elérheti, ha egy igazságos demokratikus alapon nyugvó választási törvényt inicziál. De ezt tőle aligha várhatjuk. A lefolyt vitában többen, különösen Makfalvay képviselőtársam mutatott rá a közerkölcsök hanyatlására. Fájdalom, de nagyon igaza van, s az ember keresve keresi azt a Berzsenyit, ki eldörögje a nemzetnek »romlásnak indulást«, mert nálunk beteg ma minden, a törvényhozás, a kormányzat úgy, mint a sajtó, vagy az ifjúság. Az a tisztelet, melylyeí a magyar törvényhozás köríílöveztetett, megszűnt, s nem látnak benne egyebet, mint egy, a meggazdagodásra törő stréber testűletet, melynek nincs egyéb hivatása, minthogy a bécsi akaratra rányomja a nemzeti akarat látszatának bélyegét. Egyes vidékek befolyásos férfiai az anyagilag tönkre ment jóbarátot vagy rokont csak azért küldik fel a törvényhozásba, hogy rangirozza magát, s ha az illető, ha elég ügyes, mégis felel ennek. Ott van a viczinális vasíitak iránti hajsza, a regálé-közvetítés, s egyéb előnyöknek kieszközlése a kormánynál. Valóságos Panama. A nagyobb vállalatok a vállalat élére nem szakembereket állítanak, hanem kormánypárti képviselőket, kiknél arra számítanak, hogy közvetítők lesznek a vállalat s a kormány között. S mikor már pusztulóíélben vannak a fókák, a meggazdagodási vágy akkor sem pihen, hanem rohan a börzejáték veszélyei közé, mely vagy gazdagságot igér, vagy koldusbotot. Mi a börzeadó behozatalát sürgetjük, s kiderül, hogy ez a törvényhozás e tekintetben nagyon is érdekelve van. Bizony elsajátíthatnánk valamit Franeziaországtól, s legalább a nagyvállalkozók s börzejátékosokra kimondhatuók az inkompatibilitást. És a kormány ezeket a dolgokat összetett kezekkel nézi, sőt tán maga nyújt arra tápot, hogy minél több képviselő legyen lekötelezettje, így véli kicsinyes czéljait elérhetni, állását fentarthatni. Washington azt mondotta: »A becsületesség a legjobb politika*. Bánffy szemébe nevet Washingtonnak, 8 azt hiszi, hogy többre lehet menni furfanggal. Valóban egy nagyobb konczepcziókra képtelen kormánynak méltó jelszava a furfang. Csak legalább valami nemes czélokra használná fel, de tudjuk, hogy az ő furfangja csak pártkormányának megerősítésére használódik, az által