Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-513

513, országos ülés 1895. november 25-én, kétfőn. Í39 cziója bizonyos elméleteknek megczáfolására feltétlenül szükséges, utalok arra, bogy a magyar történelem egy ekklatáns példával szolgál azoknak, a kik az alaptörvényeknek megingathatatlanságában és megváltoztathatatlanságábán hisznek, s a kik ezen tant ma is hirdetni hajlandók. Volt-e valaha fundamentálisabb törvénye a magyar nemzetnek, mint az arany bulla ? Az 1222. évi Endre-féle dekrétum a lesrfundamentálisabb törvénye volt messze századok intézményes biztosítékainak. Azok a mi jó öregeink, azok az 1222-ben élt ősök, azt hitték, hogy ők is messze évezredek számára alkottak institucziókat, a melyekhez hozzányi\!ni nem szabad, a melyeket megváltoztatni királynak és nemzetnek egyaránt bűn. Nemzeti átok alá, a hűtlenség bűnténye alá helyezték azokat, a kik e törvényt megváltoztatni hajlandók és a XXXI. czikkben még azt is kimondják: Hogyha pedig a király a nemzet, vagy a nemzet a király óhajtására, vagy a kettő egyetértve ezen a törvényen változtatni kivan, a nemzetnek a királylyaí szemben, a királynak pedig a nemzettel szemben az ellenállási jogot is megadta. Minthogy pedig 1222-ben is akadtak ilyen alaptörvénybeli jogászok, hogy megőrizzék a szentnek és sérthetlennek tartott törvényt, azt hét példányban állították ki különféle pecsétekkel ellátva s nagyobb biztosság okáért még a római pápa ő szentségének is megküldték azt megőrzés végett. Beöthy Ákos: Az is elvesztette! (Derültség balfelől.) Polónyi Géza: És ki nem ösmeri az aranybulla intézkedéseit és a nádori bíróságokat a leány negyedet s a nemesi előjogokat tartalmazó diszpozieziókat ? Hát éu azt kérdem a t. háztól: van-e az aranybullának törvényezikkei között csak egyetlen egy is, mely azóta érvényben maradt és törvények által megváltoztatva nem lett? Én az aranybullának összes czikkelyei közül csak egyet találtam, mely ma is életben van és mely szól a latin eredetiben »de porcüs regalibus«, magyarul pedig a királyi disznókról ezeket mondja : »0 felségének disznai a szolgálattevőknek erdőikben s legelőiken azok megegyezése nélkül ne legeltessenek.« (Derültség.) No, t. ház, csak az az egy maradt 1222-ből érvényben, hogy az illető tulajdonosnak beleegyezése nélkül még a királyi disznók Se legelhessenek másnak a legelőjén. De ezenkívül az aranybulla összes intézkedéseivel teljesen és végleg hatályon kivtíl van helyezve az élet és a törvények által. Fájdalom, hatályon kivtíl van helyezve azon VII. czikk is, mely a katonai bíráskodásról szóló rendelkezéseket tartalmazza. Ha pedig így áll a dolog és sem a szerződéses elmélet, sem alaptörvényekbe vetett jogászi hit nem biztosíték arra, hogy a nemzet által megalkotott törvények változtathatatlanoknak tekintessenek: akkor az a kérdés merül fel, hogy az 1867 : XII. ícz. tekintetében szükséges és helyes-e a nemzetre nézve az, hogy az megváltoztassák, és a nemzetnek egy új alkotmány által jobb jövő' biztosíttassák. Én nem fogok az 1867 : XII, tczíkknek alkotásaival foglalkozni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) hanem csupán csak jelzem, hogy kezelje bár Tisza Kálmán, vagy Apponyi Albert gróf az 1867-iki alkotmányt, senki által kérdés tárgyává nem tehető az, hogy a külügy, a hadügy és az azokra vonatkozó pénzügy ki van szolgáltatva, és Magyarország ezen kérdések tekintetében nem mint önálló állam saját institucziójával, hanem egy más állam ingerencziájával rendelkezhetik csak. Hogy egy nemzeti önállóság vagy nemzeti fejlődés miként képzelhető egy nemzet sorsában, a mely külügyeit nem maga irányítja, hanem minden eddig létezett törvénynyeí szemben, más, idegen állam befolyását kell eltűrnie; hogy egy nemzet miként boldogulhat, melynek nincsen hadserege, nincsen nemzeti dicső ége, melynek nincsenek hősei, melynek gyermekeiért, ha a csatamezőn elvérzenek a közös haza dicsőségeért, anyáik könye nem úgy szárad fel, hogy harmatként hulljon le a szabadság fájának éltetésére, a melynek a csatatéren nincsen más jövendője, mint, hogy az elhullott vitéz a konjunktúráknak egy-egy atomjává lesz, mert az, hogy ezer fiúval több vagy kevesebb húll-e el a csatatéren, csak arra jó, hogy a börzén a hitelpapír fel- vagy le menjen ; a nemzet, mely hadsereget nem állíthat, nem csinálhat semmiféle politikát, sem kül-, sem belügyeiben, mint ezt rögtön ki is fogom mutatni. De nézzük ezen kérdést, nem ezen, mondjuk frázison, nem ezen a nagy teleszkópon keresztül, hanem nézzük közelebbről és lássuk, hogy a külügyeknek ós a hadseregnek közössététele a gyakorlati életben mennyire van kipróbálva, mert fennálló elmélet az, hogy a 67-es kiegyezés még nincsen kipróbálva. Először is én azt hiszem, hogy akár hadügyről, akár külügyről, akár ezek kettejét érintő közös pénzügyről akarok beszélni, lehetetlen fel nem fedezni, hogy ezen három dolgot az ezeket magában egyesítő törvénybe sem nem csempészte, sem nem interpretálta bele Tisza Kálmán, hanem, hogy azt belefoglalta Deák Ferencz, a ki az 1867 : XII. tcz. 5. és 25. szakaszában megteszi ország és világ előtt azt a konfessziót, hogy az alkotmány, melyet ő most alkotott, a múltban nem volt ilyen, hogy 18*