Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-513
134 513. országos ülés 1895. november äő-éii, hétfőn. közterheket? Minden ember? Nem, az a szegény földbirtokos viseli, a kinek nemcsak az általános, Isanem a kedvezőtlen magyar specziális viszonyokkal is folyton küzdenie kell. De ez még nem elég. Küzdenie kell a törvényhozás intézkedései ellen is, a, miknek túlnyomó része érdekei ellen fordul. Ha a börze zavarba jön, ha. egy pár börzehős meglökdösi, vagy kidobja egymást, nagy a csoda, s a pénzügyminiszternek nincs sürgősebb tennivalója, mint folyó pénzét a bankok rendelkezésére boesájtani, mi által persze azt teszi, — bocsánatot kérek a kifejezésért — hogy a rablónak nem lévén elég fegyvere, segít neki új puskát venni. Ha a mezőgazda siránkozik, ha az kér segítséget, azt mondják: Isten ugyan megteremti a diót, hanem törd fel magad. T. ház, én azt hiszem, hogy nem kellene várni azt az időt, a mikor a nép feltöri azt a diót. Odajuttatták önök a népet, hogy a viszonyokban való hite megrendült; juttassák oda, hogy reménye is megrendüljön és akkor megérik azt, hogy végigharsog az országban: Istennél a kegyelem, magunknál a segítség. De ha ez végigharsog, legyenek meggyőződve, hogy a dies irae is megjön, és csak az a sajnos, hogy nem Önöket éri csupán, mert ha csak önöket érné, nem volna okunk búsulni, mert hiszen a gonosz vevetésnek gonosz aratás az eredménye. Sok baja van a t. túloldalnak a választásokkal. Pedig hát van-e nagyobb hazugság és szemfényvesztés, mint Magyarországon választásokról beszélni? (BerüUség és tetszés a bal- és szélső halon.) Nézzük legalul. A szolgabíró széles jókedvében, többnyire farsangon, meglátogatja a községet, összedoboltatja a szegény népet s kihirdeti: Atyámfiai, ma itt választás lészen! Aztán miből áll a választás? A főbíró saját tetszésére kandidál három embert, kik közül az egyik nem kell a választóknak, a másik még úgy sem kell, a harmadik pedig sehogy sem kell. Természetes, hogy a rendes körülmények között azt választják meg, a ki nem kell. De azt mondják, ritka kártya az, melyre más ember tromfot ne tudna adni. Hát a magyar ember józan esze néha ép azt az embert választotta, a ki sehogysem kell, mert az a főbírónak sem kell. Persze az akczió itt is megszülte a reakcziót, s már most mit tesznek? Kandidálnak három embert s kettőnek szavát veszik, hogy leköszön, ha megválasztják. Hát a községekben ne beszéljünk választásokról. Ne áltassuk magunkat s ne akarjunk megcsalni másokat. Ott vannak a megyei választások. Nem szólok arról, mi a főispán hatalma; hisz bent van a törvényben, hogy a kandidáló bizottság nem tartozik határozatainak okát adni. Tehát: sic volo, sic jubeo! így aztán kandidálnak valakit, hogy egyik-másik igen kedves embernek kára ne származzék belőle. Hanem nézzük magát a dolog természetét. Nincs konzervativebb testület a világon, mint egy vármegyei bizottság. Megvallom, magamon történt, hogy a választások előtt egy hétig elmondtam egy tisztviselőnek minden tulajdonságát, csak a jót nem, mert az nem igen volt. Mikor aztán magamat kérdeztek, ki legyen helyette, ráfogok-e szavazni, vagy sem., azt mondtam, én már csak nem teszem meg, hanem okuljatok azon, a mit mondtam s tegyétek meg ti! Tehát nincs választás a megyében sem, nincs már azon összeköttetés miatt sem, melyben a megyei lakosok egymással vannak. 8 ha csak ez volna a választás akadálya, ez nem volna valami nagy hiba, mert ha ezen viszony kellő mértékre szállíttatik s kellő szabályozást nyer, akkor a választások alkalmával a személyeknek gyakoribb változtatására nem is lesz szükség, mert az a viszony okvetetlenül elöidézendi, hogy a tisztviselők nem fognak másként cselekedni, mint azt a közérdek megkívánja. Valóságos választásnak alig lehetne mást nevezni ez országban, mint a képviselőválasztást, de Nyitra után, azt gondolom, inkább beszéljünk képviselői kinevezésekről, mint választásokról. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormánypárt t. tagjai a múltkor nagyon felzúdultak azon, hogy egy képviselőtársam erről az oldalról azt mondotta, hogy a választói névjegyzékek meg vannak hamisítva. Nem akarok ezzel a kifejezéssel élni, hanem hivatkozom Sporzon Ernő képviselőtársamra, a ki egész nyiltan és őszintén elmondotta, hogy nem hamisítják ugyan a névjegyzékeket, csak jobban kezelik, jobban megnézik a qualifikácziót, szabatosabban készítik a jegyzékeket, mint eddig, a mi azt jelenti, hogy az összeírok, vagy előbb, vagy most nem tartották meg esküjöket. (Derültség a szélső baloldalon.) De ha az is megtörténhetik, hogy egy választási elnök zsarnoksága, rakonczátlankodása folytán nem a többség akarata jut a választásban kifejezésre, hanem az a töredék, a melynek ő a többséget odaszánja, akkor választásról többé ne beszéljünk, annál kevósbbé, ha azután — nem akarom mondani, direkt befolyással — de mindenesetre legalább is szimpátia folytán oly ítéletek keletkeznek, mint a milyen a nyitrai törvényszéké, a mely körülbelül ekként hangzik: igaz, hogy Deutsch Dávid házbirtokos nem szavazott, az is igaz, hogy Deutsch Izidor fuvaro-4 szavazott helyette; de minthogy Deutsch Izidor fuvaros 18 forint adót fizet, és különösen, miután küldve volt, — természetesen nem az ellenzék küldte oda, — föltehető, hogy egész jóhiszemííleg járt