Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.
Ülésnapok - 1892-512
120 512, országos ülés 1895. nOTember 23 án, szombaton. tározza-e a ház, hogy Abaúj-Torna és Győrvármegyék felirata pártolólag kiadassák a miniszterelnök úrnak"? (Igen.) A ház elhatározza. Molnár Antal jegyző: (Olvassa.) »Ottlik Gedeon sárosdi lakos kérvénye a honvédsegélyző egylet 1895. év 5648. számú sérelmes határozata ellen.« Horváth Béla előadó: T. ház! Ottlik Gedeon 1848/49 iki honvédhadnagyot az országos honvédsegélyző egyesület azon czímen, mert nincs meg a jogosultsága, elutasította azon kérvényével, hogy öt nyugdíjban részesítsék. Mivel azonban Ottlik Gedeon 1848/49-es honvéd, és a kérvényhez csatolt íratok között bemutat egy okmányt, a mely 1894. évi Julius 4-én kelt okmány tanúsága szerint a honvédsegély-egyesíüet elismerte az ő honvédi jogosultságát, méltányosnak találja a kérvényi bizottság, hogy ez a kérvény adassék ki a miniszterelnöknek nem azon czélból, hogy requiráltassék, miért lett elutasítva nyugdíj igényével, hanem adassék ki abból a szempontból, mert az okmány szerint be van igazolva, hogy neki jogosultsága van a nyugdíj-igényre, és jelenleg a miniszterelnökségnél történik a nyugdíjak elintézése. (Helyeslés.) Hévizy János jegyző; Szederkényi Nándor! Szederkényi Mdor: T. ház! Az előadó úr egy kérvényt ismertetett, a melyben egy szegény elaggott 48-as honvéd, Ottlik Gedeon panaszával a képviselőházhoz fordult. (Halljuk! Halljukl) A törvény értelmében őt, mint 48-as harezfit megillető a nyugdíj ügyében folyamodványával elutasították. Idefordúlt tehát a házhoz, hogy a ház lássa be az ő igazságát. Beterjeszti iratait, melyek között ott van honvédigazolványa; kéri tehát, hogy intézkedés történjék. Nagyon helyesen mondta a t. előadó úr, hogy ezen kérvény figyelembe veendő. Én, t. ház, csak egy megjegyzést fűzök hozzá, azt tudniillik, hogy nap-nap után halljuk ezeknek a szegény, elaggott, az ország némely részében kolduló 48-asoknak panaszát, hogy mily könynyen bánnak el velők.. Folyamodványaik el utasíttatnak, kétszer-háromszor meg kell azokat újítaniok. Itt van most egy példa, a folyamodó Ottlik Gedeon példája, hogy igazával ide kell fordulnia a képviselőházhoz, hogy megnyerje azt, mi a törvény szerint őt megilleti. Én, t. ház, csak azért szólalok fel, hogy az illető körök figyelmét felhívjam, hogy ne járjanak el ezen szegény emberekkel oly módon, mint eljártak ezen, ide a házhoz folyamodóval is. Intézzék el ügyeiket. Hiszen azon szegény embereknek nincs módjuk arra, hogy a házhoz folyamodjanak. De azután micsoda veszteség éri őket, a míg ide a házhoz folyamodnak? Hónapok telnek el, míg a kérvényi bizottság, a mint azt most már szokásba vette, az ügyet elintézi, és ismét hónapok múlnak, mire a ház is felveszi a tárgyalást. Vájjon ki kárpótolja azt a szegény embert, a kinek megvan a nyudíjigénye, arra meg is tette a lépéseket, de ügyét, nem tudonn csak egy év múlva intézik el ? Hát ki kárpótolja azt a veszteségét, melyet ő most elszenvedni kényszerült az illetők mulasztásaiért és azért, hogy a ház csak most veszi kérvényét tárgyalás alá? Ez az, a mi azután keserűséget támaszt ezen szegény emberekben, hogy a szegény embereknek igazságos és jogos követeléseit, ha nem utasíttatnak is el, sokszor csak hosszú idő múlva érvényesíthetik. Én, t, ház, ezeket azért adtam elő, minthogy a kérvényi bizottság javaslata az, hogy egyszerűen »kiadatik a miníszterelnöknek« ; miután azonban a t. előadó úr méltányosnak említette fel, hogy ennek a folyamodónak igaza van, mert ott van az ő igazolványa, én azt vagyok bátor indítványozni, hogy ezen kérvény »pártolólag« adassék ki a miniszterelnök úrnak. Legyen meg neki legalább az az egy morális elégtétele, hogy a házhoz folyamodott, és a ház figyelembe vette folyamodványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : A miniszterelnök úr kivan szólani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szederkényi Nándor t. képviselő úr ezen kérdést, mint valami nagy sérelmet tárgyalta, (Halljuk! Halljuk!) és a leghatározottabban kell, hogy kijelentsem, hogy egészen indokolatlanul. A honvédsegélyezés ügyét eddig a honvédegyesűlet kezelte saját autonóm jogkörében. Az illető kérelmével fordult az illető egylethez, és onnan, — nem tudom megmondani, miért, ez idő szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy a részleteket ismerjem, — elutasíttatott. Akkor fordult a házhoz ezen kérelmével, ; és igazat adok Szederkényi Nándor t. képviselő úrnak abban, hogy késedelem jött létre, mert hogy ha az 1895. évi Julius elsejétől érvényben levő szabályzatot veszsziik figyelembe, fordulhatott volna már közvetlenül a miniszterelnökséghez, és hihetőleg, sőt kétségtelenül már azóta rég ki is lett volna utalványozva -számára az őt megillető összeg, a mennyiben őt, ha igazolja, hogy honvéd volt, nyudíj megilleti. Biztosíthatom a t-.- házat, hogy ebben a tekintetben a legnagyobb rend és pontosság van biztosítva. Ugy a honvédegyletek jelentései, mint a központi bizottságok tagjainak, valamint a törvényhatóságoknak közreműködése folytán is havonta a legnagyobb odaadással az összeállított vegyes bizottság által 800—1000 kérvény láttatik el,
