Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-512

U8 512. országos illés 1895. november 23-án, szombaton. Hévizy János jegyző : Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Én azt hiszem, hogy épúgy anticzipálná az igazságot, hogyha egy kérvényre, a melyiknek indokai helyesek, vagy nem, a ház kimondaná, hogy »pártolólag«. mint az, hogyha azt mondaná, »kiadatik« ; hanem kiadatik azért, hogy megvizsgáltassák az ügy maga. Ez a dolog természetében fekszik. Hogy pártolandó-e vagy nem

s az akkor fog kiderülni, hogyha az indokok a ház, vagy a miniszter úr előtt fognak feküdni. Az én alázatos véleményem szerint, 'habár látszólagos ellenmondás volt is, úgy fogtam fel a dolgot, hogy a honvédelmi miniszter úr hivatalával megegyezően az összes kárügyeket, melyek előfordultak a fegyvergyakorlatok alkalmával, megvizsgálta és azokat vagy kifizettette, vagy a mennyiben nem találta indokoltnak, elutasította. Ezért a t. miniszter úr teljes joggal mondhatta az én felfogásom szerint azt, hogy miután a vármegyei ügyek előtte feküdtek, azokat ismeri s azok, a melyek ki nem elégíttettek, azért utasíttattak el, mert kellőleg megindokolva nem voltak. Ez volt az ő álláspontja s más nem is lehetett, a mikor sok kérvényt elutasított. Azonban a honvédelmi államtitkár úr azt a felvilágosítást adja, hogy ezen kérvény nagy általánosságokban beszél, nem speczifikál dolgokat, úgy a hogy speczifikálva voltak. De a kérvény maga azt mondja, hogy ez az ügy már volt elbírálás végett a honvédelmi miniszternél, a ki azt alapos elbírálás után elutasította. Már most, t. ház, a mint nem állhat e háznak érdekében egyfelől annak megengedése, hogy egyes községek indokolatlanul és jogtalanul terheltessenek, úgy másfelől az sem állhat érdekében, hogy igen sokszor egészen méltatlan kívánságok, túlkövetelések elfogadtassanak s azok alapján előre nem látható nagy költségek előtt találja magát a ház. Madarász József: Hát fizessék a katonák! Horváth Gyula: Fizessék a katonák! Hiszen a végén annak az árát mi adjuk meg. Én sohasem láttam olyan katonát, a ki kapi tálissal bírna és fizetni tudna; azt örökké az ország fizeti meg. (Igaz! tJgy van! a jobboldalon.) Ennélfogva arra kérném a t. házat, méltóztassék az ügy természetéhez mérten hozzájárulni ahhoz, amit tulajdonkép mindnyájan akarunk, — a miniszter úr is akar, mi is akarjuk, — hogy az történjék meg, hogy az ügy kiadassék a honvédelmi miniszternek megvizsgálás végett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Jelentéstétel végett!) Hát t. ház, méltóztassék megengedni, én is gondolkoztam ezen, de én a parlamentáris kormányzatot egész lehetetlenné téve látom azáltal, hogyha minden adminisztratív ügy behozatik ide és itt a házban vita tárgyává tétetik. (Igaz! tlgy van! a jobboldalon.) T. ház! Hisz meg van itt az az orvoslat, a mely mindenkinek hatalmában áll, ha a miniszter úr az illetőt igazságtalanul utasítja el, abban az esetben rendelkezésére áll az a joga, hogy [per útján, a bíróság előtt érvényesítse azon jogait, a melyektől elüttetett. És ebben a tekintetben nem szeretném azt, hogyha a törvényhatóságok épúgy, mint egyesek a helyett, hogy a maguk igazságát a bíróságoknál keresnék, minden apróbb kéréssel a törvényhozás elé járulnának és a törvényhozás az adminisztratív és bírói kérdésekben intézkednék. Ennélfogva kérem, méltóztassék ebben a formában elfogadni a javaslatot. Ez, azt hiszem, teljesen felvilágosítja a kérdést. (Helyeslés jobbfelöl.) Hévizy János jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: T. ház! (Hátijuk! Halljuk!) A mint a t. ház meggyőződhetett, hogy tulajdonkép Vas vármegye minő károkat kíván megtéríttetni, a miniszter úr nem tudja. Hogy pedig nem tudja, erre a legeklatánsabb bizonyítékul szolgál az ő államtitkára, Grómon Dezső t. képviselőtársunk felszólalása. A miniszter úr azt mondotta, hogy ők már letárgyalták a minisztériumban Vas vármegye kártérítési ügyét. Az államtitkár úr pedig azt mondotta, hogy nem azt tárgyalták le, a mit Vas vármegye ebben a kérvényben kér, tudniillik az előfogatok és beszállásolási költségek megtérítését, hanem az egyes emberek kártérítési igényeit. Ha úgy állana a dolog, a mint a t. államtitkár úr mondja, hogy Vas vármegye az egyesek lopás által szenvedett kárai megtérítését kémé, tökéletesen igazat adnék neki, mert azt csakugyan nem lehet tudni, hogy egyeseknek a katonaság, vagy más lopta-e el a luczernamagvát, vagy Isten tudja minő tárgyait. De itt közjogi kérdésről van szó, nem oly egyszerű dologról, mint Horváth Gyula t. képviselőtársam mondotta, és itt nemcsak arról a 15.000 forintról van szó, hanem esetleg sok százezer forintokról; már most az a kérdés, hogy vájjon ezen összegeket Magyarország maga, vagy pedig a 120 millió forintból a közös kormány fizesse-e? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mivel tehát a kérdés szerintem igen nagy közjogi fontossággal bir, mivel a miniszter maga sem tudja, minő kártérítést kér a vármegye, de nem is tudhatja, mert a kérvényben világosan beszállásolási és előfogati illetményeket kér, a melyeket pedig a közös hadügyminiszter úr köteles megtéríteni, én elfogadom Horváth Gyula t. képviselőtársam indítványát, de kívánom hozzátenni, hogy »jelentéstétel végett«, vagyis: »A felírat kiadatik