Képviselőházi napló, 1892. XXVII. kötet • 1895. október 18–deczember 16.

Ülésnapok - 1892-512

512. országos ülés 1895. norember 23-án, szombaton. 115 meg akarjuk téríteni, akkor nem tudom, hány millióra volna szükség. Ezért határozottan kije­lenthetem, hogy eddig ilyen formában kérvény, vagy költségeknek a megtérítése az országban nem fordult elő, és kijelentem ismételve azt, hogy ez a kérvény, a mely egész általánosság­ban van tartva, tökéletesen elüt azon kérvény­től, a mely nálunk tárgyalás alá vétetett. (Zaj a szélső baloldalon.) Azért kérném az indítvány mellőzésével az előadó úr indítványát elfogadni. (Helyeslés jobbfélől.) Hévizy János jegyző: Szentiványi Kálmán! Szentiványi Kálmán: Két rövid meg­jegyzésre szorítkozom. Azt hiszem, ebben a magyar képviselőházban sem egyetlen párt­árnyalat, sem egyetlen képviselő nines, a ki ma az egyenlő teherviselés elve ellen állást merne és tudna foglalni. De világos, hogy itt egy olyan hadgyakorlat alkalmával felmerült költ­ségek megtérítéséről van szó, a mely hadgya­korlat a legnagyobb és legterhesebb volt az országban. Kérdem teljes joggal, vájjon helyes, méltányos, igazságos és a főelvvel összeegyez­tethető-e az, hogy egyetlen vármegye túlter­helve legyen más vármegyék felett? Én azt hiszem, nem. r Epen ez vezet engem arra, hogy Ugron Gábor és Szederkényi Nándor t. képviselő­társaim felszólalásait támogassam, de másfelől, miután a honvédelmi miniszter úr igen helyesen hozta azt fel, hogy túlcsigázott követeléseket kielégíteni nem lehet, és látom azt is, hogy itt erről a képviselőháznak a honvédelemügyi kor­mány nem adott számot, hogy mik azok a túl­csigázott követelések, a melyeket megszavazni nem lehet, én tehát teljes bizonytalanságban vagyok ezen dátumok hitelessége tekintetében. Ez a második indokom, a mi ismét arra utal, hogy Ugron és Szederkényi t. képviselőtársaim felszólalásait támogassam. Épen azért kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a kérvényi bizott­ság előadójának véleményét elutasítva, a Sze­derkényi t. barátom által tett indítványát el­fogadni. (Helyeslés balfelől.) Hévizy János jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! Engem Szederkényi és Ugron t. képviselőtársaim indít­ványának pártolására épen az államtitkár úrnak a nyilatkozata indít leginkább. (Halljuk! Rali­juk!) A t. képviselőház előtt kijelentette az államtitkár úr, hogy kérdés, a melyet a kérvény tárgyaz, a minisztérium előtt elő sem fordult. Ha tehát a minisztérium intézkedett egy kérdésben, az semmi esetre sem ez a kérdés, hanem az a kérdés, mely a minisztérium előtt forgott és nem a ház előtt. Ennek a természetes következménye az, hogy olyan kérvényt, a melyről a minisztériumnak ez ideig tudomása nem volt, nem lehet egyszerűen a ház irodájába helyezni vagy visszaadni, hanem igenis ki kell adni a minisztériumnak. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Elnök: Beöthy Ákos képviselő úr kivan szólani. Beöthy Ákos: T. ház! Még mielőtt a honvédelmi államtitkár xir felszólalt volna, már a honvédelmi miniszter úr előadásából meg kellett győződni mindnyájunknak, hogy itt félre­értés forog fenn. A honvédelmi miniszter úr beszélt itt eltolvajolt tárgyakról és értékekről,.. . B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: Állítólag ellopott tárgyak! Beöthy Ákos: .... melyek a hadgyakor­lat alkalmával előfordultak és az azokért való kártérítésről. Nekem, t. ház, erre vonatkozólag az a nézetem, hogy bizony az ilyen eltolvajlások megtörténhetnek és igen szomorú, ha megtör­ténnek és a legkevesebb, a mit a hadügyi kor­mányzatnak magának a hadseregnek érdekében tennie kell az, hogy ezeket a dolgokat meg­vizsgáltassa, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) és azután az illető embernek kártérítést adjon; mert az már csak még sem lehetséges, — bocsánatot kérek, t. honvédelmi miniszter úr — hogy a hadgyakorlatok arra szolgáljanak, hogy más embernek a vagyonát igen szépen elvegyék a katonák. (Úgy van! balfelöl.) De kérem, nem erről, hanem egy más kérvényről van szó, a melyről idáig tulaj­donképen még a honvédelmi minisztériumnak tudomása sem volt, mely épen a megye részéről adatott be azon az alapon, hogy azok a fokozott és rendkívüli költségek, melyek a hadgyakor­latok alkalmával történtek, megtéríttessenek. Hát ennél a kérdésnél igen egyszerűen azt kell distinguálni, hogy mi a lokális költség és lokális feladat, és mi az országos költség és az országos feladat.-Én igenis azt állítom, hogy az ilyen nagy, rendkívüli dimenziókat vett hadgyakor­latok költségei országos költségek és országos költségből fedezendők. (Úgy van! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Hiszen mindannyian, kik a delegácziónak tagjai voltunk, tudjuk azt nagyon jól, hogy a katonai költségvetésben mindig igen jelentékeny pozicziók vannak arra nézve, hogy a hadgyakorlatok költségei megtéríttessenek és ott be is állíttatnak. Innen kell tehát e költsé­geket teljesíteni, és hogyha tavaly, mikor az a hadgyakorlat volt, nagyobb költségek merültek tel, nagyon természetes, hogy nagyobb mérték­ben kell azokat a katonai költségvetésbe be­állítani. A mint én a kérvény tartalmát értet­tem, ezek a költségek abban specziálizálva és is*

Next

/
Thumbnails
Contents