Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-488

52 488. országos ülés 1895. október 8-án, kedden. szakaszhoz? Nem kíván senki, tehát a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérem a módosítványt felolvasni a 4. §-koz. Balogh Géza jegyző (olvassa) : Módosítás a 4. § hoz. Beadja Mérey Lajos. Ezen szakasz: »vagy pedig hatóság által ezen törvény végrehajtására kiadott rendeletet vagy szabályt megszegi* kihagyandók. Elnök: Az eredeti szöveget fogom feltenni szavazásra. Ha az elfogadtatik, a módosítvány természetesen elesik. Azok, kik a bizottság szövegét a 4. §-ra nézve változatlanul elfogadják, kérem, álljanak fel. (Senki sem áll fel.) Nem fogadtatik el. Azok, kik a Mérey képviselő úr által be nyújtott módosítványt elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) El van fogadva. Következik az 5. §. Perczel Béni jegyző (olvassa az 5. §-t), Balogh Géza jegyző: Visontai Soma! Visoiltai Soma: T. ház! Mint az 5. §-ból is kitűnik, az e törvényben megállapított kihágások feletti ítélkezésre, de az ellenőrzés gyakorlására is, tehát a vizsgálatnak az illető helyiségekben való megejtésére a közigazgatási közegek állíttatnak oda, mint illetékes fórumok, így azt látjuk, t. ház, hog}- Budapesten a kerületi előljáró, törvényhatósági joggal bíró vagy rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitány vagy helyettese, kis- és nagyközségekben a főszolgabíró gyakorolja az elsőfokú bíráskodást. T. ház! Azt hiszem, hogy felesleges rámutatni arra, hogy a mi bírósági szervezetünk megalkotásának nagyon is első idejében az volt az irányelv, hogy a hol csak lehet, a közigazgatás a jogszolgáltatástól elkülönítessék, különösen ott, a hol büntetéssel sújt s bizonyos vád alapján ítélkezik a biró a büntető törvénykönyv szerint, lehetőleg az állami, független királyi bíróságok ítéljenek. Sajnos, ezen elv ellen a magyar törvényhozás igen sokat bűnözött, mint a rendőri s egyéb törvények bizonyítják. De az újabb időben kedvezőbb irányzat volt tapasztalható, mert mégis egyes büntetendő cselekmények, melyekre a közigazgatási hatóság volt illetékes, áttétettek a rendes bíróságokhoz, mint ez a védjegyek oltalmáról és találmányi szabadalmakról szóló törvénynél történt. Annál nagyobb sajnálattal kell látnom, t. ház, hogy ez a kihágás, mely most már, miután a képviselőház döntött ezeu büntetési ügyekbem nagyon súlyos büntetéssel sújtatik, a közigazgatási hatóságokhoz tétetett át elbírálás végett. Ezt indokoltnak nem találom, sőt veszélyesnek tartom az általános jogszolgáltatási elvek szempontjából. Nem győz meg engem ezen intézkedés helytelenségéről, a mire a t. miniszter úr — tudom — hivatkoznék, hogy hiszen a kihágási törvényben statuált közegészség elleni kihágásokban is a közigazgatási hatóságok döntenek. Ott ez azzal lett indokolva, hogy a közegészségügyi ügyek különben is a közigazgatási hatóságok felügyeletéhez tartoznak, s így azok sokkal közvetlenebbül 8 gyorsabban ítélnek. Itt azonban, t. ház, nem látjuk ezeket a szempontokat fenforogni. Majd be fogom bizonyítani, vagy igyekezem bebizonyítani. Sőt azt hiszem, hogy a mint ide van állítva, ez az intézkedés csak az ügyeknek és azok elbírálásának késleltetésére fog okot adni. De azt is látjuk, t. ház, hogy itt a legnagyobb mérvű zaklatásoknak lesz kitéve az illető termelő, vagy fogyasztó közönség, a mely ily vádakkal illettetik, sőt azt is látjuk, hogy ezen törvény egyenesen azt az erkölcsi kényszert fogja némelykor gyakorolni az illető közegre, hogy az saját reputácziójának megvédése szempontjából kénytelen lesz igazságtalan lenni. A statisztika, melyet a t. földmívelésügyi miniszter úr ideesatolt, azt bizonyítja, hogy feljelentések, tehát vizsgálatok esetében 1235 czikk közül csak 208 találtatott hamisítottnak, például a tejsűrtíből, a tejfelből 18 százalék, lisztbői 0*4 százalék, vajból csak hat százalék; tehát mindenesetre a feljelentetteknek egy nagy perczentje, kik ellen ily vizsgálat volt és kiktől próbát vettek, ártatlanoknak mondatott ki. Már most mit látunk, t. ház? Azt, hogy ez a törvényjavaslat az ellenőrzést, a kutatást, a nyomozást, a vádolást és a bíráskodást egy és ugyanazon közeg kezébe teszi le. Már most hiszi e az igen t. miniszter úr, •- én legalább az ellenkezőjét láttam praxisomban és épen közegészség elleni dolgokban — ha valamely itt kijelölt közigazgatási közeg, akár előljáró, akár szolgabíró, azon nagy pouvoir folytán, mely ezen törvényben le van téve, megjelenik a kereskedőnél, termelőnél vagy forgalomba hozónál, felkutatja annak egész raktárát, megbontja házi békéjét, behatol házába, mustrákat vesz tőle és mindenesetre elkövet olyanokat, melyek az illető reputácziójának, kereskedői hírnevének és becsületének ártanak, — képes lesz-e az tárgyilagosan ítélni és nem fog-e ezen nyomozó közegnek — ki egyszersmind vádló és biró is — önkéntelenül is érdekében állónak feltűnni, — nehogy hiábavalónak, felületesnek és könnyelműnek láttassák zaklatása — hogy az illetőt lehetőleg elítélje. Én, t. ház, a mit a jogszolgáltatás egyik ágában helyesnek tartok, — már pedig ezt az egész törvényhozás helyesnek tartja — hogy a vádló és nyomozó személy ne legyen azonos az