Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-487
487. országos ülés 1895. október 5-én, szombaton. 37 ez ügyben történhessék valami mindaddig, a míg a kongresszus ismét össze nem hívatik és az ügy eléje nem terjesztetik. De mi történt? Ez év őszén, augusztus hó végén egyszerre leírat érkezik a miniszterelnöktől a kongresszus választmányához, melyben a választmány értesíttetik, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége folyó év augusztus hó 20-án kelt legmagasabb rendeletével jóváhagyta a beocsini zárda területéhez tartozó 29 hold 341 négyszögöl területnek 100.000 frt, örökáron való eladását és utasította a választmányt, hogy a vételárt vegye föl és biztosításáról gon doskodjék. Ezen ingatlan tehát eladatott a nélkül, hogy a kongresszus annak eladását csak általánosságban is elhatározta volna; eladatott a nélkül, hogy a kongresszus által bárki is megbízatott volna a szerződés megkötésével. (Közbeszólások a szélső baloldalról'.: Gyönyörű dolog! Szép dolog!) Én, t. ház, a dolog financziális oldalával jelenleg nem akarok foglalkozni. (Fölkiáltások a baloldalról: Szégyen! Gyalázat!) Nem akarok foglalKozni azért, mert bár ez oldalról is, különösen a szerb lapok számos kifogást tesznek a dolog ellen, nekem nincsenek még kezemben a hiteles adatok aziránt: vájjon valóban sérelmet szenvedtek-e az egyházi alap anyagi érdekei, vagy sem? Ezért az idevonatkozó adatok hiányainál fogva, ismétlem, nem terjeszkedem ki jelenleg az ügy financziális oldalára, de föntartom magamnak a jogot akkorra, a midőn a miniszterelnök úr interpellácziómra válaszolni fog, hogy az ügynek ezt az oldalát is megvilágítsam, ha arról győződném meg, hogy az ügylet csakugyan káros az egyház érdekeire. Jelenleg csakis az ügy közjogi részére akarok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis ő Felsége által az 1868 : IX. tczikk alapján a görög nem egyesült szerb egyházi kongresszus szervezése tárgyában 1875. május 14-én kiadott legmagasabb rendeletének első és tizenküenczedik szakaszai értelmében az öszszes görög-keleti szerb egyházi javak, alapítványok és a zárdák fentartására rendelt javak elidegenítése és megterhelése kizárólag a görögkeleti szerb egyházi kongresszus hatásköréhez tartozik és ehhez még ő Felségének a jóváhagyása is megkívántatik ; a jelen esetben pedig a kongresszus sem általánosságban nem határozta el ezen ingatlan eladását, sem nem hatalmazott fel senkit a szerződés megkötésére, s a jogügylet effektuálására; mégis a t. miniszterelnök úr a törvényellenesen megkötött jogügyletet jóváhagyás végett a korona elé terjesztette, és annak jóváhagyását kieszközölte. Ez a mi autonómiánknak evidens és világos megsértése, ezért bátor vagyok a t. miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót intézni: (Halljuk ! Halljuk! Olvassa ) »Interpelláczió. a magyar királyi miniszterelnök úrhoz a beocsini görög-keleti zárdához tartozó 29 hold 341 négyszögölnyi területnek eladása iránt megkötött adás-vevési szerződésnek jóváhagyása tárgyában. 1. Ki kötötte meg a görög-keleti szerb egyházalap tulajdonát képező s a beocsini zárda fentartására rendelt javakhoz tartozó 29 hold 341 négyszögölnyi területnek eladása tárgyában Redlich, Ohrenstein és Spitzer czéggel megkötött adás-vevési szerződést? és ki terjesztette fel azt a legmagasabb jóváhagyás kieszközlése végett? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról,hogy a görög-keleti szerb egyházalap tulajdonához tartozó ingatlanoknak — ideszámítva a zárdajavakat is — eladására és megterhelésére ö Felsége jóváhagyása mellett egyedül és kizárólag a görög-keleti szerb egyházi kongresszus illetékes? És ha van, miért eszközölte ki, kongresszusi határozat hiányában, a törvényellenesen megkötött adás-vevési szerződésnek legmagasabb jóváhagyását ? 3. Mivel indokolja a miniszterelnök úr ez ügyben tanúsított törvényellenes elj árasát ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök úrnak. Dr. Visontai Soma képviselő úr teszi meg interpelláczióját. Visontai Soma: T. ház! Minden bővebb indokolást mellőzve, a következő interpellácziót van szerencsém a t. pénzügyminiszter úrhoz iutézni: (Olvassa.) »1. Megfelel-e a tényeknek a hírlapok ama közleménye, mely szerint a t. pénzügyminiszter úr az utóbbi hetekben az állampénztári feleslegekből különböző bankoknál 10,000,000 forintot helyezett el, és hogy az osztrák-magyar banknak külön 10,000.000 forintot juttatott kamatozatlan betétként? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az iránt felvilágosítást nyújtani, hogy a) miféle irányelvek vezetik a miniszter urat a bankok kijelölésénél; b) szerzett-e valamiféle biztosítást arra nézve, hogy az általa a bankoknak nyújtott pénzbetétekből a gazdasági élet, nevezetesen a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság, reális hitelszükségletei nyerjenek kielégítést? 3. A mi különösen az osztrák-magyar banknak minden kamatozás nélkül nyűjtott 10,000.000 forintnyi betétet illeti, kérdem a t. pénzügyminiszter úrtól, vájjon eme rendkívüli akczió folyamatbatételére milyen indokok bírták? 4. A mennyiben a pénzpiacz viszonyainak feszültsége késztette a miniszter urat e nagyobb horderejű lépésre: vájjon nyert-e miniszter úr