Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.
Ülésnapok - 1892-485
26 485. országos ülés 1895. szeptember 30-án, hétfőn. vagyis hogy azoknak hatálya az izraelita vallást követőkre ne terjesztessék ki. A főrendiház által felvenni határozott új 8. §. egy áj intézkedést foglal magában, a melynek értelmében tudniillik lelkészek és hitközségi elöljárók Magyarországon csak azok lehetnek, a kik magyar állampolgárok és képesítésüket Magyarországon nyerték. Ezen intézkedéseket, t. ház, a közoktatásügyi bizottság által beterjesztett törvényjavaslat idejében szükségesnek tartottuk és szükségesnek tartjuk ma is, mert ezek által biztosíttatik határozottan törvényben kifejezett módon az izraelita vallást követőknek a jogai, a mely jogokat Magyarországon a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek is élvezik. De annak daczára, hogy a közoktatásügyi bizottság szükségesnek tartotta a múltban és szükségesnek tartja a jelenben is ennek kifejezését, nem szakított előbbeni álláspontjával, csupán gyakorlati szempontból a körülményekkel alkuszik meg olyformán, hogy az abban lefektetett elvek mielőbb törvényerőre jussanak. És ebből kifolyólag tekintettel arra, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban és a már elfogadott és törvényerőre emelkedett 1894 : XXXII. törvényczikk, tudniillik a gyermekek vallásáról szóló törvénynek 8. §-ában lefektetett elvek, melyek a főrendiház által töröltetni rendelt szakaszban benfoglaltattak, az izraelita vallást követőkre is kiterjesztetnek, nem zárkózhatott el attól, hogy a t. képviselőháznak a főrendiház által ajánlott szövegezés szerint ne ajánlja a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. Ámbár a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak az áttérések kölcsönösségére vonatkozó intézkedéseiből az izraelita vallást követőkre is kiterjesztése minden helyes magyarázat szerint kivehető, mindazonáltal szükségesnek tartotta, hogy az szabatosan és szó szerint a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény vonatkozó szakaszaiban is világosan ki legyen fejezve. És ez tényleg ki is lesz fejezve azzal, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvénjavaslat új fejezete jövőben nemcsak az eddig törvényesen bevett vallásfelekezetekre, hanem minden vallásfelekezetre kiterjesztetett. Szintúgy megoldást nyert a 14. §. rendelkezése, mely a hét éven aluli gyermekek mily vallásban neveléséről szól. E kérdés az 1894 .- XXXIL törvényczikk 8. §-ában minden törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve rendezve lett. Az új szakasz, a mely a főrendiház javaslata szerint felveendő, a magyar állampolgárságot, a képesítésnek Magyarországon való elnyerésétköveteli. Szükséges már azért is, mert lehetővé teszi a magyar nemzeti irányban való erősbödését izraelita hitfelekezetííeknek. Különben egy 1884. évben kiadott 5047. száma vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet szabályozta e kérdést. Látható ezekből, t. ház, hogy a közoktatásügyi bizottság álláspontja jelenleg is ugyanaz, a mi volt akkor, a mikor az eredeti törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta. Azért tiszteletteljes kérelmem odairányúl, méltóztassanak a törvényjavaslatot a bizottság részéről ajánlott szövegben elfogadni. (Élénk helyeslés.) Mezei Mór: T. ház! A törvényjavaslatból jelen formájában a főrendiház intézkedése következtében kimaradt egy szakasz, a mely az előbbi javaslatban benn volt, és a melyről az imént elfogadott törvényjavaslat intézkedik; de meg van az toldva egy oly szakaszszal, a mely ebben a házban eddig még tárgyalva nem volt. (Halljuk ! Halljuk!) E szakasz kétségtelenül kivételes törvényt állapít meg, a mely eddigelé más vallásfelekezetííekkel szemben semmiféle törvényben sem volt felvéve. Én tehát csak azt kívánom kijelenteni, hogy én — bár teljes tudatában vagyok annak, hogy azon felekezetre nézve, a melyhez tartozom, kivételes törvényt szavazok meg — e szakaszt mégis elfogadom, mert a benne nyilvánuló tendencziát igazságosnak és helyesnek tartom. De ha e tendencziát és a czélt helyesnek tartom is, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a szövegezés nem felel meg annak, a mit én vélek abból kiolvashatni. (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt az, hogy a képesítés, a melyről e szakaszban szó van, nem vonatkozik az elöljárókra, hanem csak a lelkészekre, arra a megjegyzésre indít, hogy nem az a lényeges, hogy a lelkész mely intézetben nyerte kiképeztetését, mert elzárkóznia egy felekezetnek sem lehet külföldi tudományosság elől, hanem a lényeges az, hogy a magyar kormány főfelügyeleti joga alatt kifejlődött gyakorlatnak nem lehet más eredménye, mint azon intézkedés, hogy egy hitfelekezetnek elöljárója és lelkésze sem lehet más, mint magyar honpolgár, ki a magyar nyelvet szóban és írásban teljesen bírja. (Helyeslés.) így értem én ezen szakasz intenczióját s azért ezen kivételes törvényt is elfogadom. (Helyeslés.) Elnök*. Kíván még valaki szólani? Ha nem: a vitát bezárom. Fel fogom tenni a kérdést. (Halljuk/ Halljuk!) Elfogadja-e a ház az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatot abban a szerkezetben, a mint a közoktatásügyi bizottság javasolja: igen, vagy nem? (Elfogadjuk!) A kik a javaslatot elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) Töbség. A ház a törvényjavaslatot elfogadja. (Felkiáltások: Egyhangúlag !) Ezzel a mai ülés napirendje be van fejezve.