Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-485

24 485. országos ülés 1895. szeptember 30-án, hétfőn. lok elég szépséges mákvirágot, melyből koszorút lehet fonni az illető urak valláserkölcsi érzü­letére. A múlt nyáron történt, a mikor a par­lamenti ellenőrzés szünetelt, hogy a t. honvé­delmi miniszter úr Szent István napján — a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény óta ez is országoo ünnep — országszerte lóviziíáezió­kat rendelt el. Ez megint a magasabb közéleti erkölcstan kultuszába vágó dolog, és ez megint alkalmas volt arra, hogy az urak ezen nemes példával a valláserkölcsi érzületet az ország népében éleszszék és ápolják. Avagy a törvény csak arra való, liogy a nagyurak magokat azon túltegyék, a szegény emberre pedig rá­kényszerítsék ? Bocsánatot kérek, az urak min­dig a törvény iránt való engedelmességet han­goztatták, valahányszor olyan kegyetlen kény­szerhelyzetbe hozták az ország polgárainak egy jelentékeny és intelligens részét, hogy össze­ütközésbe jött, az úgynevezett állami törvény pedig csak rendelet volt, az isteni törvénynyel, és bár inkább kell engedelmeskedni az Isten­nek, mint az embernek, mindig követelték, hogy engedelmeskedni kell az állami törvé­nyeknek. Méltóztassék jó példával előljárni először is a t. képviselő uraknak, ne tapossák lábbal lépten-nyomon a párbajtilalomról szóló törvényt, és méltóztassanak e tekintetben is egyenlő igaz­sággal eljárni. Azt a szegény embert a korcs­mai verekedés alkalmával, mikor arról van szó, hogy ki a legény a csárdában, ha leszúr ott valakit, több évre ítélik; ellenben az úri ember, mikor rongyos öt forint kártyaadósság miatt kivégez valakit, kap egy enyhe büntetést, vagy ha más dolog miatt lelő valakit, kap egy évet, a miből még rendesen királyi kegyelem útján el is engednek valamit. Lukáts Gyula : A szélbaliaknak nem! Vajay István: Hiszen mindig úgy volt, hogy a t. szabadelvű szenteknek csak magok felé hajlik a kezök. Különben nagyon jó, hogy ezt t. képviselőtársam felhozta, mert most a sor ép a t. igazságügyminiszter úrra kerííl. Az igen t. igazságügyminiszter úr azért vállalta el tárczáját, hogy a magyar állam polgáraiban a jog, igazság és a jogrendszer, de nemcsak a rendszer, hanem annak független kezelői iránt is bizalmat keltsen. Bocsánatot kérek, ha a t. igazságügyminiszter úr folytatja a megkezdett eljárást, mely a pártoskodás szí­nezetét teljesen nnigánviseli, akkor ez magyar igazságügyünk iránt a bizalmat nem fogja növelni, de teljesen lerontani lesz hivatva. Én megvallom, őszinte örömmel vettem tudomásul... Elnök: A képviselő urat újra figyelmez­tetnem kell, hogy bár bizonyos módon össze­köttetésbe akarja hozni felszólalását a tárgygyal, (Derültség jobbfelöl.) mégis attól hosszú időn át határozottan eltért. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a második figyelmeztetésem, és ki kell mondanom, hogy a házszabályok 169. szakasza szerint, ha ezen második figyelmeztetésnek sem volna ered­ménye, kénytelen leszek a szót tőle elvonni. (Helyeslés jobbfelől) Vajay István: Köteles tisztelettel veszem a mélyen t. elnök úr figyelmeztetését, és fen­tartva majd a megfelelő alkalomra az elmondani szándékolt kritikai megjegyzéseimet, egyszerűen kijelentem, hogy én a bizottság jelentéséhez jelen alakjában sem járulok hozzá, mert annak csak alakja változott, de a lényeg, a sérelem megmaradt. És azon meggyőződésemet fejez­hetem ki, hogy törvényerőre emelhetik e javas­latot, rombolhatják az országot azzal, a mit nem akart senki, a mit a választóktól ha meg­kérdeznének, azt mondanák, hogy ezt az országra, ráerőszakolták, mint annyi mást ráerőszakoltak már; de az erkölcsi eszmék majd megkezdik a küzdelmet a romboló eszmékkel s győzni fognak ; és nekem meggyőződésem, hogy ha megerősítés alá kerííl is ezen javaslat, azért ahhoz a maga bensőségében nem fog ragaszkodni a nép, mert megerősítve lehet a dolog, de szentesítve nem, mert ezt a szemtelen dolgot a király nem szentesítheti. Elnök: A képviselő urat inparlamentaris kifejezése miatt rendreutasítom. Molnár Antal jegyző: Helfy Ignácz! (Halljuk! Halljuk ! Nagy zaj. Felkiáltások : Hall­juk az elnököt/) Vajay István: Szenttelen! Nem-szent ! (Nagy zaj.) Madarász József: Rossz magyarság! (Fel­kiáltások: Azért nem értette!) Elnök: Vajay István képviselő úr felhívta figyelmemet, hogy kifejezését félreértettem, s hogy ő nem azt a kifejezést használta, hogy »szemtelen«, hanem hogy azt mondotta: »szenytelen«. (Zaj. Félkiáltások: Szenttelen! A rossz magyarságért is megérdemelte!) Tartozom az igazságnak kijelen­teni, hogy a képviselő urat félreértettem, és ezen félreértés alapján mondtam ki a rendre­útasítást, a mi természetesen elesik, mihelyt a félreértés fel lett világosítva. (Helyedés.) Molnár Antal jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Csak igen rövid nyilatkozatot óhajtok tenni. (Halljuk!) T. ház! Midőn a szőnyegen levő törvény­javaslat legelőször került a t. ház elé, én bátor voltam kifejteni azon indokokat, a melyek engem és t. elvbarátaimat arra bírtak, hogy ahhoz hozzá­járuljunk. Azóta nem történt e téren semmi, a mi minket arra birna, hogy az akkor elfoglalt állásponttól távozzunk. Ellenkezőleg, látok igenis

Next

/
Thumbnails
Contents