Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-496

Jgg 496. orgzágoa ülés 1895. november ó-én, kedden. sem titok, hanem nagyon is ismeretes, hogy olyan intézkedések végrehajtásáról volt szó, a mely intézkedéseket én meggyőződésemnek megfelelőleg mint helyeseket ismertem fel, s azokat életbeléptetni kívántam. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindazonáltal bizonyos körökben és bizonyos oldalokról ezen intézkedések nem találtattak helyeseknek, és ezen ellenvélemény kifejezésre jutott a pártban, melynek tagja lenni szerencsém van, (Halljuk! Halljuk!) Úgy mint magam fentartom saját meggyőződésemet, úgy viszont a többiek irányában, azt hiszem, nem vagyok jogosult kutatni ezen esetre vonatkozólag, hogy meggyőződésük alapos-e, nem alapos-e, és honnan ered, hanem tisztelnem kell az ő meggyőződésüket úgy, a mint követelem, hogy az enyémet is tiszteljék. (Helyeslés jobbfelöl.) Abban a perezben azonban, melyben meggyőződtem arról, hogy pártom keretén belül ezen intézkedések ellen leghatározottabb ellenállásra találok, mikor meggyőződtem arról, hogy ezen mozgalmak saját személyem ellen irányultak pártomon belül, (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) azon perezben szent kötelességemnek ismertem azt, hogy megfeleljek a kötelezettségnek, úgy a párt, mint saját magam méltósága irányában. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből eredőleg más lépés előttem lehetetlen volt, mint az, hogy hivatalomról lemondjak. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én; igen nagyfontosságú kérdésnek tartom azt, a mit Ugron Gábor t. képviselőtársam felemlített, jelesen nagyfontosságúnak tartom, hogy, ha egy miniszter állását elhagyja, annak okai világosan és határozottan itt a parlament előtt elmondassanak. Ez folyománya a politikai felelősség nagy követelményének, és lehetővé teszi a parlament legfőbb funkeziójának a teljesítést, tudniillik a bizalom kérdésének teljesítését; mert arra nézve, hogy politikusaink, államférfiaink és minisztereink iránt bizalommal, vagy bizalmatlansággal viseltessék a ház, okvetlenül szükséges az, hogy egy miniszternek és politikusnak minden fontos tényéről teljesen és tökéletesen tájékozva legyen. (Helyeslés balfelöl.) Nagy mulasztás volt az idáig is, t. ház, hogy akárhányszor történtek ilyen demissziók, soha a ház kellő tájékozást, kellő értesítést nem kapott. És ennek következtében én igen helyesnek tartom, hogy t. barátom ezt a kérdést intézte, és igen helyesnek tartom, hogy a t. volt miniszter úr erre a kérdésre válaszolt. Azonban kénytelen vagyok kimondani, hogy válaszával teljes mértékben megelégedve nem vagyok, és két kifogást vagyok kénytelen ellene tenni. Az egyik kifogásom az, (Halljuk! Halljuk!) hogy egész általánosságban adta elő a tényállást, ég adta elő indokait, nekünk pedig a tén) állást világosan és határozottan kellene ismernünk, konkrété. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy t. képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az ő eljárása által elvesztette pártjának bizalmát. Én ezt a lelépésre indokul el nem fogadhatom. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hegedüs Sándor: Hát mit? (Zaj a balés szélső balodalon.) Beöthy Ákos: Mert a t. miniszter úr az ország törvényei értelmében nem Hegedüs Sándor úrnak és társainak minisztere, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hanem minisztere a koronának és nemzetnek, és csak abban az esetben hagyhatja el helyét, ha itt az ország színe előtt a képviselőháznak szavazata őt kisebbségbe helyezte, és nem azért, mert ott a klubban az urak intrikálnak és palotaforradalmakat csinálnak. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt határozottan helytelen dolognak tartom, ós a parlamentáris rendszer egészséges működése szempontjából kötelességemnek tartottam ezt megmondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Hegedüs Sándor: T. ház! Személyes kérdésben kívánok szólani. Minthogy Beöthy Ákos t. képviselő úr nem értette azt, hogy én milyen megjegyzést tettem, természetes dolog, hogy olyan támadást intézett ellenem, a melynek semmi alapja nincs. (Halljuk! Halljuk!) En egyszerűen azt a megjegyzést tettem egészen halkan. — és ezzel nem is zavartam, — hogy most ezt a dolgot ne tárgyaljuk, hanem egyszerűen a napirend tárgyainál maradjunk és a házszabályok értelmében . . . Ugron Gábor: Hiszen a bejelentést tudomásul kell venni; ha tetszik, nem veszsziik tudomásul. (Zaj! Elnök csenget.) Hegedüs Sándor: Bocsánatot kérek, a tudomásul vétel egyszerűen az elnök bejelentésére vonatkozólag történik, (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) és ez egyáltalában nem tárgya a napirendnek. Hivatkozom e tekintetben Ugron Gábor képviselő úr 20 évi tapasztalatára, mely szerint a miniszterek lemondását mindig bejelentették, és ez soha azon alkalommal, midőn az bejelentetett, egyébnek, mint formalitásnak nem tekintetett. (Nagy saj a bal- és szélső baloldalon.) Mindenkinek joga van, igen természetesen, a költségvetésnél vagy más megfelelő alkalommal ezen kérdésekre kitérni, ezeket a dolgokat is megbeszélni, vita tárgyává tenni, de soha elnöki bejelentést ezen ezímen azonnal rögtön tárgyalás alá nem vettünk. En csak ezt a szerény megjegyzést tettem magamban, de ezzel, asjt