Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-495

495. országos ülés 1805. helyi érdekű vasát engedélyezéséről szóló jelentés, (írom. 971) Nem lévén észrevétel, kimondom a ház határozatát, hogy tudomásul veszi a jelentést, s hasonló czélból a főrendiházzal való közlését elhatározza. Következik a zalavölgyi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentés. (írom. 972) Ebben hasonló indítványt tesz a közlekedésügyi bizottság. Észrevétel nem forogván fenn, kimondom a ház határozatát, hogy a jelentést tudomásai veszi s a főrendiházhoz e czélból áttenni határozza. Következik a pápa-csornai helyi érdekű vasútról szóló jelentés. (írom. 973) A bizottság ajánlja a tudomásulvételt; és a főrendiházhoz való áttételt, A ház a bizottság jelentését elfogadja. Következik a karezag-tiszafüredi helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentés. (írom. 974) A bizottság hasonló indítványnyal lép fel. Észrevétel nem lévén, a ház elhatározza, hogy tudomásul veszi a jelentést és a főrendiházzal közli. Következik a csákovár-bókai helyi érdekű vasútról szóló jelentés, (írom. 975) melyet a ház szintén tudomásul vesz és közöl a főrendiházzal. Következik a keeskeroét-fülöpszállási vasút engedélyezéséről szóló jelentés. (írom. 976) A bizottság jav.iso'ja a tudomásulvételt és a főrendiházzal való közlést. A ház a közlekedésügyi bizottság indítványát elfogadja. Következik a közlekedésügyi bizottság jelentése (írom. 977) a fejér- és tolnavármegyei helyi érdekű vasutak Székesfehérvár adonyszabolcsi és adonyszaboles-paksi vonalai engedélyezésének megtörténtéről szóló kereskedelemügyi miniszteri jelentés tárgyában. A bizottság a tudomásulvételt és a főrendiházzal való közlést hozza javaslatba. A ház a bizottság javaslatát elfogadja. ^ Következik a közlekedésügyi bizottság jelentése, (írom. 978) a zólyombrézó-tiszolezi helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában szóló kereskedelemügyi miniszteri jelentés tárgyában. A ház a bizottság jelentésében foglalt indítványt, tudniillik, hogy a miniszteri jelentés tudomásul vétessék és hasonló czélból a főrendiházzal közöltessék, elfogadja. Végre következik a közlekedésügyi bizottság jelentése, (írom. 979) »asegesvár-szentágothai keskenyvágányú helyi érdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezéséről szóló kereskedelemügyi miniszteri jelentés tárgyában. A bizottság a jelentést tudomásul venni és a főrendiházzal közölni javasolja. A ház a bizottság javaslatát elfogadja. Most a napirend során azokra az interpelláeziókra való válaszok következnek, melyek tegnap az idő rövidsége miatt meg nem adattak. október 26-án, szombaton. -i Kn A miniszterelnök űr fog válaszolni Ugron Gábor képviselő úr interpellácziójára a külügyminiszter kinevezése tárgyában .(Halljuk ! Halljuk !) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A közös külügyminiszter állítólagos szabálytalan kinevezése tárgyában Ugron Gábor képviselő úr a következő interpelláeziót intézte hozzám : »Tekintettel, hogy az Ausztria és Magyarország közötti viszony törvénynyel van szabályozva, hogy e törvények megtartása kötelesség ; tekintettel az 1895. május 16-án Bécsben kelt és Bánffy miniszterelnök úr által ellenjegyzett királyi kézírat tartalmára; kérdem a miniszterelnök úrtól: Magyarországnak melyik törvényében van megalkotva a császári ház miniszterének állása, szabályozva jog- és hatásköre? Ha törvényeinkben nincs szó ezen közhivatalról, miként kerül kapcsolatba a közös külügyminiszteri hivatallal ? Ha osztrák vagy császári családi hivatalt képez, milyen jogi alapon jegyezte ellen a miniszterelnök úr ezen állásra való kinevezésről szóló -értesítést? Azon értesítésnek, hogy a külügyminiszter a közös minisztertanácsban való elnökléssel is megbízatott, meddig terjed értelme, és csupán a közös miniszterek tanácsára terjed-e ki?« Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy Magyarország és a monarchia jelenlegi állami rendjét megállapító 1867 : XII. tcz, megalkotása óta is a közös külügyminiszter mindig és folytonosan viselte a legfelsőbb uralkodóház miniszterének czímét. Nem új e czím; a magyar országgyűlés is tudomással birt róla, nemcsak azért, mert a mindenkori közös külügyminiszterek e czímmel neveztettek ki, de mert az országgyűlésnek alkalma is volt több oly nemzetközi szerződésnek beczikkelyezésére vonatkozó törvényjavaslattal foglalkozni, melyekben e czím előfordult s melyeket az országgyűlés erre czélzó kifogás nélkül elfogadott. Tehát az újabb alkotmányos éránk alatt folytonosan követett szokás és érvényben levő törvények által szentesített gyakorlattal meg van honosítva a kérdéses czím. Nem is történt ez ellen tudtommal számbavehető felszólalás, csakis a t. képviselő úr találta ezt a czímet kifogásolandónak 1892 beu a delegáczióban, és most, az előttünk levő interpellácziójában. Legjobban bizonyítja, hogy e czímen eddig nálunk sem találtak semmi kifogásolni valót, az a körülmény, hogy midőn 1868 ban (márezius 7-dikén) a delegáczióban, tehát olyan delegáczióban, melyben még jelen voltak azok, kik az