Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

•JQ2 492. országos ülés 1895. október 23-án, szerdán. Hogyne ? Ha így nevelikarendőrséget, ennek a rendőrségnek a megdöntésére kell törekedni, mert az nem hasznára, hanem kárára van a társadalomnak. De van egy másik körülmény is, melyre bátor vagyok rámutatni. Ismétlem, hogy azon rendőri közegekben is dobog a magyar szív, de a körülmények őket e tisztre állítván, tudom, hogy nem mindig teljesítik szívesen azon szolgálatot, sőt ők maguk is visszariadnak, midőn a kormány oly cselekedetek végrehajtására utasítja, a melytől minden jobbérzésű ember elfordul. Ez a kormány bűne, hogy ily tényekre használják fel őket. íme, hol vette magának a belügyminiszter, vagy az az alantas közeg — nem tudom, rendőrkapitány volt-e — azt a jogot, hogy megszállássá a Kálvin-teret, és az úton járó polgárokat járás-kelésükben megakadályozzák? És azoknak a rendőröknek végre kell hajtaniokezt az utálatos, megvetendő parancsolatot És ha találkozik polgár, a ki ezen törvénytelen, jogtalan erőszakon megbotránkozik, azt azután megrohanják, pribék módra hurezolják, tízentizeuketten és mintegy diadalmas zászlót viszik, hogy nagy bűnöst fogtak, a ki talán azt merészelte mondani, hogy nekem itt jogom van megállani, és azt teszem, a mi nekem jól esik. (Zajos felkiáltások a szélső haloldalon : Csúfság!) Kun Miklós: Tavaly nem így kezeltetett a rendőrség! Szederkényi Nándor: És itt ki kell fejeznem azt, hogy a kormánynak ily indokolatlan eljárásra joga nincs és ne folytassa ezt a rendszert, mert az vérlázító, hogy a rendőr-közegeket oly tényekre használja fel, a mely nemcsak alkotmányellenes, hanem bűnös cselekmény. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Röviden végzem beszédemet. Azt akartam kimutatni, hogy a rendőrségnek jelenlegi eljárási módja a íeghelytelenebb. Vagy rendeleten, vagy szóbeli utasításon nyugszik ez az eljárás. Ezt a rendeletet, vagy szóbeli utasítást ismernünk kell, és én a következő kérdést vagyok bátor intézni a t. belügyminiszter árhoz: (Halljuk! Bálijuk! a hal- és szélső baloldalon. Olvassa

.) »Kérdés a t. belügyminiszter úrhoz. A t. belügyminiszter úr tudomásával történt-e tegnap, azaz október 22-én este a rendőrség azon intézkedése, hogy a Kálvin-tért rendőri csapatok szállták meg, ott ostromállapotot rögtönöztek, mindenkit, ki gyors léptekkel nem ment tovább, durva fenyegetésekkel s letartóztatással riasztottak, a függetlenségi és 48as párt üllőiúti helyisége felé menő egyetemi polgárokat, kik zaj s megállás nélkül vonultak át a téren, megrohanták, széjjelverték, többet közűlök, a nélkül, hogy bármit is vétettek volna akár a közcsend, akár a forgalom háborítására, pribék módon a rendőrségre hurczoítak? Mi adott okot e Bach rendszerszerű ostromállapot rögtönzésére, a járó-kelők rendőri inzultálására, a személyes szabadság megsértésére?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Nagy zaj!) A belügyminiszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: A t. ház engedelmével bátor leszek a hozzám intézett interpelláczióra azonnal válaszold. Igen kedvező körülménynek tartom, hogy épen a mid napon intézte hozzám iuterpellácziójät a t. képviselő nr, midőn egy képviselőtársának ma hallott felszólalásából igen alapos segédeszközöket meríthetek interpellácziójának méltó megválaszolására. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr jónak látta elégikus hangon itt holmi Haynau-féle reminiszczeneziákra hivatkozni, és a mostani rendszert a Bach-rendszerrel összehasonlítani. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hosszabb annál!) Kun Miklós: Ott volt törvény, itt nincs ! (Nagy zaj.) Olay Lajos: Az nyílt volt, a Bánffyé titkos ! (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) B. Andreánszky Gábor: A mostani állapot rosszab! Perczel Dezső belügyminiszter: A képviselő úr bizonyára jobban tudja, mint én, én olyan jól nem ismerem. (Nagy zaj! Halljukl) Most az interpelláczióra leszek bátor röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon, felszólalásom végén, mikor Olay Lajos képviselő úrnak hasontárgyú interpellácziójára válaszoltam, már jeleztem és szándékosan jeleztem azt, hogy épen az mutatja a rendőrség éberségét, mert tudja, hogy tegnap estére ismét tüntetésre készülnek, és most hozzátehetem, miután úgy látom, hogy több napon át lehetek szerencsés ily interpellácziókra felelni, hogy addig nem szűnnek meg a tüntetések, míg el nem érik, hogy : fogat fogért, szemet szemért, a míg itt is, nem tudom milyen színű zászlón elégtételt nem vesznek. (Hosszantartó, nagy zaj. Élénk közbeszólások a szélső baloldalon. Halljuk/ Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget.): Kérem Ivánka képviselő urat, ne szóljon közbe. Perczel Dezső belügyminiszter: Olyan nagy még sem lehet az elnyomottság ebben az országban, a hol egy miniszter, mikor válaszolni akar a hozzáintézett kérdésre, perczekig nem tud szóhoz jutni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon.) T. ház! A tegnap itt a leghazafiasabb szándékkal és épen hazánk ifjúsága iránt a legkegyeletesebb czélzattal általam mondottak bizonyítják azt, hogy az a kép, melyet itt épen