Képviselőházi napló, 1892. XXVI. kötet • 1895. szeptember 26–november 16.

Ülésnapok - 1892-492

492. országos ülés 1895. október 23-án, szerdán. 97 bárhol, nem Magyarországon, hanem Francziaországbün, akárhol, ha valakinek egyéni becsületszavát adta, olyan egyetemi polgár egyéni becsületszavát meg is tartja. Sokkal nehezebb dolgokat vitt már keresztül a fiatalság, nem azt, hogy a rendet fentartsa. Sokszor lelkiismerete és meggyőződése ellen való dolgokat is kellett cselekednie a fiatalságnak, de mindig megtartotta szavát, és én sohasem hallottam, hogy az egyetem rektora a kultusz chef-je azt mondta volna, hogy a fiatalok becsületszavukat megszegték. Nyilvánvalóbb tehát, hogy azok az emberek az ódiumot a fiatalságra akarják hárítani, pedig a fiatalság csak az instrukcziókat követte. Be fogom ezt bizonyítani. (Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon.) O Felsége 14-én reggel jött oda. Egy nagy diadalkaput csináltak mindjárt az indóháznál, és azon kellett keresztfílmennie az egész menetnek. Mikor a 80 díszruhás fiatal emberre jutott a sor, — most 30 an a maguk kontójára csináltattak ruhát, — akkor ezen fiatalok meglátván a magyar zászlót, nem mentek át a diadalkapuu, hanem megkerülték azt, s azután megfordultak, karddal megfenyegették a lobogót, mondván: visszajövünk és letépünk. (Nagy mozgás.) Ezt százan, meg ezerén látták, mert hiszen nem improvizált stikliröl volt szó. Ezen sczéna után, a mikor látták, hogy a díszruhában járó vezetők maguk is demonstrálnak, megfenyegetik a magyar zászlót, azonnal intézkedni kellett volna, hogy ezen emberek távolítt issanak el a rendezőségből. (Igaz! Ügy van! a szélső ha oldalon.) Megérkezett a menet a bán palotája elé. Elszállásolták a Felséget és a miniszterelnököt is. Ezen a két házon volt nemzeti szíuíí zászló. A fiatalság pedig küldötteket menesztett vissza a diadalkapúhoz, akik díszruhásan és kardosán jöttek oda levenni a nemzeti színű zászlót. Ámde miképen történt ez? Nem úgy, mint a hírlapokban le van rajzolva, hogy kívülről felmásztak, hanem úgy, hogy a főrendező, egy bádogosmester, ki a diadalkapunak díszítésésével volt megbízva, kivette a kulcsot a zsebéből, kinyitotta az ajtót, mert az alkotmány közepén volt egy létra, és azon felmenesztette a fiatal embereket. Azok felmentek, kihúzták kardjaikat és elkezdték vagdosni a zászlótartó-nyelet és csak a nagy kalapálásra és zsiviózásra lettek figyelmessé a szemben levfí épületben a magyar államvasút igazgatóságának emberei, (Éljenzés a szélső baloldalon.) a kik látván azt, hogy a zászló levétetett, a rúd pedig leesőfélben van, úgy, a mint voltak, a büróból kalap nélkül kirohantak és nekimentek ezeknek az embereknek és meggátolták abban, hogy ezen zászló levétessék. (Éljenzés a szélső baloldalon.) A zászló rúdja azonban annyit szenvedett KÉPVH. NAPLÓ. 1892 —97. XXVI, KÖTET, és annyira félre volt ütve, hogy még akkor is, mikor odamentem, görbe volt. A rendezőség nem is tartotta illőnek, hogy az attentátumnak nyomait eltüntesse, a zászlót helyére visszaállítsa, hanem örökös gyalázatra a zászlót mindenki szeme láttára, megtépve ott hagyta. (Nagy zaj.) Ugyanezen a napou a fiatal emberek vízipuskákkal, melyekben ténta volt, nekimentek mindazon középületeknek, hol a magyar zászló volt kitűzve, minő az űzletvezetőség, a vasúti indóház stb. betentázták azokat, s a zászlókat agyonmocskolták. Ugyan intézkedett-e a báni kormány, hogy e nyomok eltűntettessenek és új zászlók tétessenek ki ? Dehogy intézkedett! Neki szüksége volt a meggyalázott magyar zászló mutogatására, s e zászlók a magyarok elrettentő példájára, szégyenletes foltokkal napokon keresztül ki voltak tűzve. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) Konstatálhattam a legszavahihetőbb egyének útján, hogy Zágrábban ezúttal magánépületeken csak egyetlen egyen volt magyar zászló. Volt igenis a középületeken, — a melyeket a horvátok közös épületeknek neveznek — volt a báni épületeken és a főispánnál, a hol a miniszterelnök szállva volt. Azonkívül csak egyetlen magyar hivatalnoknál volt magyar zászló. Ennél megjelent a 32-es számú rendőr egyenruhában és azt mondta: a kapitány úr felszólítja Ont, hogy a magyar zászlót vegye be. Erre azt mondta az illető: nem veszem be, csak akkor, ha írott rendeletet hoz a főkapitánytól. A rendőr pedig erre azt felelte: írott rendeletet nem hozok, hanem tudtára adom az úrnak, hogy mi a magyar zászlót meg nem védjük, tulajdonítsa tehát a következményeket önmagának. Hát mi ez ? Hatósági terrorizmus. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) A helyett, hogy az állam összes polgári és katonai erejével megvédték volna a magyar zászlót: hatósági, rendőri közegekkel már előre be akarták vonatni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) így történt, hogy egész Zágrábban egyetlen magánember sem mert magyar zászlót kitűzni, holott máskor igen sokat tűztek ki. Beszéltem horvát kollegáimmal, kik azt mondták: Mi minden alkalommal kitűztük a magyar lobogót, de látva e dolgokat és tudva, hogy a hatóság kijelentette, hogy a zászlót meg nem védi, nem akartuk házunkat skandalumoknak kitenni. (Mozgás.) De más is történt. Fekete-sárga zászló több volt kitűzve, mint horvát. Az uralkodóház egy tagja lakik ott. mint katona, (Halljuk! Halljuk! szélsőbalon,) E főherczeg házán középütt volt a fekete-sárga zászló, jobbra a horvát, balra pedig az osztrák főherczegi fehér-veres lobogó, melyet Magyarországon még sehol sem láttam. Magyar nemzeti zászló nem volt kitűzve! Hát mit jelent 13