Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.
Ülésnapok - 1892-464
S2 484. országos ülés 1895. április 25-én, csütörtökön. hódít, és ma is ama törzsre szorítkozik, a melynek részére megalkottatott, de keleten oly fajok között, melyek kultúrára messze alatta állanak, egyetlen példáját sem látjuk annak, hogy valahol az izraelita vallás még csak egy egyént is meghódított volna. Ezen exkluzív jellegét megtartotta mindig, és megtartja ma is; azt a veszélyt tehát, hogy az valaha a keresztény államot abszorbeálni bírja, még ha nem is volnának olyanok a viszonyai, mint a milyenek, abszolút rémképnek tartom. Sőt meg vagyok győződve, hogy az fog történni, a mi történik mindig, hódítani fog az erősebb; azon vallás, melynek a természete, s melynek a tanai magában foglalják a garan cziát, hogy mindazokat körébe vonja, a kik vele érintkezésbe j útnak.« Mindebből tehát, t. ház, kitűnik, hogy azon aggodalom, mintha az áttérési intézkedésekből akár a katholika vallásra sérelem, akár a keresztény társadalomra veszély káromolhatnék, minden alapot nélkülöz. Ámde vegyük csak az érem másik oldalát. Nézzük csak, hogy vagyunk mi az áttéréssel ma, még pedig nem a zsidó vallásra, hanem a zsidó vallásból a keresztény vallásokra való áttéréssel ? Nemcsak hogy a kilépés közigatási szempontból szabályozva nincs, hanem ma azon égbekiáltó állapot létezik, hogy bárki a zsidó csecsemőt vagy kiskorút szülei, gondnoka vagy gyámja akarata, sőt tiltakozása ellenére büntetlenül elkeresztelheti, még pedig megmásíthathm módon. Hiába kívánkozik az ily módon kikeresztelt egyén, mint felnőtt és önrendelkezési kezességgel bíró ember azon valláshoz vissza, a melyben született, hiába kívánkozik végső perczeiben ezen vallás vigasza után. Családja, lelkiismerete közé lép a keresztelés kiolthatatlanságának tana, és azt mondja: Hiába minden iparkodásod, a te lelked, a te üdvösséged örökké az enyém! Lehet-e ily lelkiismereti kényszert tovább tűrni? És azért bizik a zsidóság a magyar nemzet igazságszeretetében, hogy ezen állapotna véget fog vetni. (Élénk helyeslés jobbfelől) De legyen ezen javaslatnak sorsa bárminő, ám temesse azt el egy retrográd irány áramlata, mindez a magyar zsidóság hazafiasságán csorbát ejteni nem fog. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ok akkor is teljes odaadással fognak megjelenni minden téren, a hol a haza javát előmozdítani lehet. Hisz ők már sokkal szomorúbb viszonyok, sokka] nehezebb körülmények között tanújelét adták annak, hogy hazafiságukat nem szokták a do ut des elve szerint berendezni, annál kevésbbé fogják azt tenni ma, midőn egj szabadelvű alkotmány számos áldásaiban részesülnek. De legkevésbbé fogják őket ebben megingatni azon és ahhoz hasonló brutális megtámadások, mint a minők csak a minap a főrendiházban elhangzottak. (Halljuk! Halljuk/) Nem tartom ezen kifakadásokat méltóknak arra, hogy azokkal bővebben foglalkozzam. Ezen qualifikálhatlan inzultusok már azért is értelmetlenek, mert a zsidók, mint olyanok ellen irányultak, holott itt nem a zsidók egyenjogúsítása, hanem a zsidó vallás egyenjogúsítása forog szóban. Ezen vallásnak családfájához és nemességéhez pedig kételytálán csak nem férhet?! Ám vegyék csak ki abból a mesterüeg konstruált épületből, melyet modern társadalomnak nevezünk, mindazon vallás és erkölcstanokat, melyeket a zsidó vállá; alapját képező dekalogból átvett, és ezen oly büszke vár az első fuvallatra össze fog dűlni. És hogy vagyunk mi, t. ház, azon másik támadással, mely a zsidó faj ellen irányúi? Tudjuk, hogy azon tan, mintha a zsidók egy külön nemzetet képeznének, az egész nemzet testében és a nemzet egységesítésének útját állják, nem nálunk keletkezett, hanem Németországból lett hozzánk importálva. Ámde mindazon tudományos máz, melylyel azt a német áltudósok körülvenni iparkodnak, nem bírta ezen állítás ürességét és valótlanságát elpalástolni. Az összes európai nemzetek alakulásának története bizonyítja, hogy ezen állítás egy nagy hazugság. Már a faj tisztaságára fektetett kiindulási pont téves, mert mutassanak nekem a modern európai népek között egyetlen egy nemzetet, mely a fajegységen alapszik. Nem látjuk-e Angolországban a bretonok, normanok és szászok vegyfíiékét? Francziaországban a gallusokat, iberusokat, latinusokat és genuanusokat egybeolvadva ? Nem látjuk-e Németországban egyfelől a kelta, másfelől a szláv faj keresztezését? Az összes európai nemzetek többé-kevésbbé több nép és vérvegyűlékből vannak összealkotva. Minden nemzet, mint ezt Renan oly szépen kifejti, mindenekelőtt egy történelmi termék, keletkezik és fennáll az érdekek, hagyományok és érzelmek közössége által. Vagyis a nemzetiség és a nemzeti öntudat egy és ugyanaz, a vallás csak alárendelt tényezője lehet a nemzetiségnek, mert ott, hol mint fontos faktor lép előtérbe, ott a nemzetiség fogalma vagy egészen elenyészik, vagy a vallással egészen összeesik. így a mozlemeknél török például csak az lehet, a ki az Izlamuak hive. Más vallásúak a török nemzetiséghez nem tartozhatnak. A zsidók ezredéves története bizonyítja, hogy a különböző nemzetekkel való érintkezésükben nem ők okai, ha a beolvadási proczesszus gyakran oly lassú menetű volt. Mert simulékonyabb, asszimiláczióképesebb faj alig létezik. Mindenhol ott, hol a ghetto falai leromboltattak, felvették azon népek szokásait,
