Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-478

478. országos ülés 1895. május 20-én, hétfőn. 291 meg fogja hozni. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De hol van az a jegyzék, t. ház, a mely elment Rómába? Magyarország miniszterelnöke csak arra tart, hogy az a férfiú, ki vele szemben sértést követett el, eltávozzék és megelégszik, mint ő kifejezte magát, a szubjektív elégtétellel? Nekünk az objektív elégtételre is szükségünk van, mert ha Agliardi pápai nunczius Magyarország belügyeibe beavatkozott, akkor ezt nem lehet nekünk megtorlás nélkül eltűrnünk, (Zaj a jobboldalon.) s a megtorlás módját az önök bölcsesége, az önök diplomácziai ügyessége és jártassága szabja meg. (Zajos helyeslés és tetszés a bal - és szélső baloldalon.) Az a beavatkozás el nem tűrhető. Mikor önök kikoldúlták Rómától a választásoknál való beavatkozást, akkor is helytelenítettem. (Zajos helyeslés a bal- és szélső báloldalon. Derültség jobbfelől.) Tehát hol van a jegyzék? A t. képviselő urak, úgy látszik, kételkednek benne, hogy én óhajtanám Agliardi nuncziussal szemben a megtorlást. ( Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én óhajtom; de ha önök azt kívánják, hogy én haragudjam reája, hogy én üldözőbe vegyem, (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) szívesen kész vagyok haragudni, csak tudjam, hogy miért? (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mert diplomacziai akcziót kezdeni, a külügyi hivatalt belevinni az ilyenbe, a válságnak és megrázkódtatásoknak apró földrengésszerű típusait heteken keresztül fentartani, és fentartani egy jegyzék elküldését, s a mikor annak vége vau, akkor mindenről legyen szó, csak arról nem, hogy az a megsértett Magyarország, a melynek belügyébe egy nagykövet beleavatkozott, elégtételt kapjon, (Élénk helyeslés balfelől.) ezt én szó nélkül nem hagyhatom. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Én kérdésemet arra is fektettem, hogv elment-e az a jegyzék? Es ha az elment, mondja meg a magyar kormány, hogy tudja meg az egész Magyarország, hogy a pápai nunczius miként avatkozott bele az ország belügyeibe, hogy tudjuk, miért kell a megtorlás terére lépnünk, miért kell haragudnunk, miért kell önökkel tartanunk, (Mozgás és derültség a jobboldalon.) mert üres vádakkal, alaptalan inszinuácziókkal megtámadni bárkit, megtámadni egy nagyhatalom követét, egyformán illetlen. És a midőn a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy a pápai nunczius átlépte hatáskörét, akkor várom és kívánom, hogy mondja meg nekem, mit tart a pápai nunczius hatáskörének, mert csak akkor fogom tudni megítélni, hogy mivel lépte át ezen hatáskört. Helfy Ignácz t. képviselőtársam jól mutatott rá arra a felfogásra, melyet mi vallunk, és arra, a melyet gróf Kálnoky vallott. és a melyről a miniszterelnök úr — ha áll az, mert az események után nem tudom, hogy mennyiben áll — azt mondotta Terényi t. képviselő úrnak interpellácziójára adott válaszában, hogy ő és Kálnoky külügyminiszter teljesen egyetértésben vannak; nos, ha teljes egyetértésben vaunak, akkor a miniszterelnök úr szintén vallja azt a princzipiumot, hogy a római szentszék követének más a helyzete, mint a többi hatalmak nagykövetének, én pedig ezt szintén el nem fogadhatom. Nem fogadhatom pedig azért, mert a katholikus egyházban a magyar király és a magyar állam legfőbb kegyúri hatalmánál és jogánál fogva saját jogokat gyakorol, a melyekhez hasonlók nincsenek Európa egyetlen egy államában sem, de nincsenek Ausztriában sem, a mely jogok nem lévén sem hasonlók, sem egyenértékűek, és csak külön saját jogai lévén Magyarországnak, nem képeznek közösügyet Ausztriával, s a közös miniszterek által a 1867 : XII. t.-cz. 27. és 8. szakasza értelmében nem gyakorolhatók. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek véget kell, hogy vessünk, még pedig tényekben, hogy a magyar király kegyúri jogai gyakorlása révén, midőn a szentszékkel érintkezik, ott más intézmény és más senki közbe ne jöhessen, mint tisztán magyar hatóság és a magyar kormány, mint a kik hivatottak ez ügyben Magyarországot képviselni, mert ezt közösügygyé tenni nem engedjük; (Helyeslés a szélső baloldalon.) de engedje meg a t. ház, hogy e tényekben orvoslás állhasson elő, szükséges, hogy az elmékben és az elvekben legyen világosság és történjenek helyes nyilatkozatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Csodálatos., hogy a túlsó oldalon ezen nézetemet helyeslik. Helyeslik, midőn soha ezt nem követték. Minden kérdésben, a hol Magyarországnak egy-egy újabb joga és egy-egy újabb érdeke a közös hatóságok és a közös ügyek körébe vonatott be, ezt mindig helyeselték és támogatták és a szükséges ellentállást nem fejtették ki. De a mikor a kabinet válságban van, a mikor arról van szó, hogy a szabadelvű párt szétrobbantassék, (Derültség és mozgás a jobboldalon. Zaj. Halljuk.' Halljuk! a szélső baloldalon.) akkor mindannyian Magyarország közjogának tudatára emelkednek. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Itt van a 8. szakaszszal való szép történet. A végefelé egyszerre felmerült az, hogy a mi miniszterelnökünk nem olyan ember, mint a milyennek hitték; ő nem követi Tisza Kálmánt, nem felejtette el a balközép programmját, nem hagyja Magyarország jogát és önállását, és az 1867 : XII. tcz. 8.§-a szerint Magyarország kormányának befolyását érvényesíteni akarja. Díszhazavonúlásához Bécsből ez volt a felczafrangozott, felcziezomázott harczi paripa, s a mikor ma a napirend előtti 37*